Ideális városok

Az előző bejegyzés kérdésére, hogy milyennek láttatta egy korábbi fotós generáció a maga Moszkváját, Rafael Balázs adott választ, elküldve az English Russián közölt alábbi képek linkjét. Ottani címük szerint a 60-as évek Moszkváját ábrázolják, de az English Russia szokása szerint mindent összekavar és eltünteti a nyomokat: a képeket több meg nem nevezett forrásból öntötte össze tucatnyi duplummal, és sok olyan épülettel is, amelyek nem léteztek a 80-as évek előtt. A képek hangulata mégis hasonlít egymáshoz: minden reprezentativitásuk mellett is oldottabbak és személyesebbek mint amilyen például a fenti, valaha mindenütt árult tizenkét darabos „hivatalos” Moszkva-képeslapcsomag.







Az utolsó motívum már át is vezet a következő sorozathoz. Ha ezek a képek úgy idealizálták Moszkvát mint egy jól elrendezett virágoskertet, Valkorn ugyanott készült sorozata már egy, a mai orosz fotóra sokkal jellemzőbb „romon virág”-ideált követ, amely a pusztulás közepette még megtalálni igyekszik az egykori szépség nyomait.

„Nálunk vidám erotikaterem működik”

Az ideális város egy harmadik fajtája az, amikor már maga a pusztulás válik otthonossá és a szépség forrásává, a kertészeti hasonlatot folytatva valami egyszeri és csodás földalatti tenyészetté vagy dzsungellé. A fotós azért retteg, nehogy ez is eltűnjön, mert akkor az építőipari nagyvállalkozók személytelen és megalomán tömbjei foglalják el a helyét.

„A legrosszabb, ami ezzel a várossal történhet: ha felújítják”