Ostrom után

„Történelmi szempontból nézve megbocsáthatatlan paródia, hogy Attilának
és hunjai utódainak legyen a legszebb fővárosa a Nibelungok folyója mentén.”
Adolf Hitler, Tischgespräche im Führerhauptquartier, Stuttgart 1976, 246.

Hatvanhat évvel ezelőtt, 1945. február 13-án ért véget Budapest több mint három hónapon át tartó ostroma. Amikor Horváth Zoltán újságíró néhány nappal később Óbudára ért, és az őt igazoltató szovjet katonát az állapotok felől kérdezte, az azt válaszolta: „rosszabb, mint Sztálingrád”. És valóban, Budapest ostromát, amely Sztálingrád, Varsó és Berlin mellett a legpusztítóbb és legvéresebb volt az egész második világháború során, a hadtörténet olykor „a második Sztálingrád” néven emlegeti.

1944 végére Nyugat-Magyarország olajmezői adták a német kőolaj- és benzintermelés legnagyobb kontingensét. A német hadvezetésnek elemi érdeke volt minél tovább tartani a magyar frontot. Hitler december 1-én a várost „Festung Budapestnek”, háztól házig védendő erődnek nyilvánította. A város körül több tízezer katona és civil közreműködésével húzott hármas védőövet a szovjet hadsereg csak nagy véráldozat árán tudta fokozatosan áttörni. Az ostrom során a város lakosságának közel egytizede meghalt, házainak több mint egynegyede lakhatatlanná vált, elpusztult minden hídja és számos történelmi emléke.

Tamási Miklós és Ungváry Krisztián 2006-ban adták ki Budapest 1945 című albumukat az ostrom utáni állapotok bőséges, jórészt publikálatlan fotódokumentációjával. Ezek közül mutatunk be néhányat Budapest 1941-es térképén elhelyezve. A könyvet nemcsak a további fényképekért és a jó történelmi bevezetőért érdemes kézbe venni, hanem a hosszú képaláírások miatt is, amelyek részletesen és pontosan feltárják minden egyes látvány és ezen keresztül az egész ostrom történeti hátterét.

„Az ostrom alatt csak kevesen vállalták a fényképezés kockázatát, mely egyre inkább életveszéllyel járt. A védők felvételei közül szinte minden megsemmisült. Nem jeleníthetőek meg az atrocitások, az utcai közelharc és az antifasiszta ellenállás eseményei. Kötetünk csak abból az anyagból gazdálkodhat, ami az utókor számára rendelkezésre állt, és ezért elsősorban a különféle épületek szerepelnek a fényképek között. Mindez azonban nem feledtetheti, hogy a romos épületek mögött ezernyi emberi tragédia áll. Munkánk ennek szeretne emléket állítani.”