et quaerebam unde malum, et male quaerebam
és kerestem, honnan a bűn, de hiába kerestem
Szent Ágoston: Vallomások, 7.5.7
és kerestem, honnan a bűn, de hiába kerestem
Szent Ágoston: Vallomások, 7.5.7
A huszadik század első reggele az íróasztalnál találta Kégl Sándort a pusztaszentkirályi kúriában. Noha rendszerint nyelvtanulással kezdte a napot, most mindenekelőtt levelet írt mesterének és barátjának, Goldziher Ignác professzornak, a modern iszlám tudományok megalapítójának, hogy még a reggeli postával elmehessen. Valószínűleg a sietség volt az oka annak is, hogy a megszokott két-három oldalas levelek helyett ezúttal csak egyetlen mondatot írt egy levelezőlap hátuljára, egy szó etimológiáját, minden bizonnyal Goldziher ezzel kapcsolatos kérdésére válaszolva. Baljós módon, mintha előre látta volna a következő száz év fejleményeit, a „bűn” szó elemzésével nyitotta meg az új évszázadot.
1900. Jan. 1.
Mélyen tisztelt tanár úr!
A ڭناه szó régibb alakjai Horn szerint g. venāh skr. vināça – das Verlorengehen, Vernichtung, Untergang (vi+√nas) phlv. v(i) nāskār, v(i) nāskārīh arm. L.W. vnas, vnaskar L.W. kurd gunāh Sünde bel. gunās (208 l.)
Kiváló tisztelettel
Dr. Kégl Sándor
Az idézett etimológia Paul Horn Grundriss der neupersischen Etymologie (1893) lexikonában a perzsa گناه gunāh, „bűn” szó eredetét magyarázta. Kégl azonban a szót a kezdő gef három pontos változatával, ڭناه formában írta, s minthogy ez a betű csak az oszmán-törökben létezett – amíg Törökország 1928-ban át nem tért a latin betűs írásmódra –, ezért nyilvánvaló, hogy a perzsából átvett török günah, „bűn” szó eredetéről tudósította Goldzihert.
Európai szemmel nézve nagyon érdekes ez az etimológia. Az európai nyelvekben a bűnt aktívan elkövetni szokás – committere peccatum, commit a sin –, míg az indoiráni változatok a szanszkrittal kezdődően a veszteség, megsemmisülés, pusztulás fogalmából erednek, mintha a bűn eleve Un-tät lenne, ahogy a német ma is mondja, negatív cselekvés, amely büntetést sem igényel, hiszen eleve önmagában hordozza azt. Sokatmondó, hogy maga a büntetés is, amely az európai nyelvekben szintén aktív cselekvés, ugyanebből az indoeurópai *vinā- tőből származó latin etimológiája szerint pusztán annyit tesz: megnevezni a bűnt – vin+dicere, vindicta, vindex – hiszen mi lehetne nagyobb büntetés a bűn számára, mint hogy az, ami?
A különbség ellenére úgy tűnik, több európai nyelvben is ugyanebből a tőből származik a bűn megnevezése. Itt van mindjárt az orosz вина, amely szinte teljesen megegyezik a szanszkrittal. De Max Vasmer Russisches etymologisches Wörterbuchja (1953) nem lát közöttük összefüggést, sőt kifejezetten elutasítja az iráni *vināh-ból való származtatást: végső soron ismeretlen eredetűnek tartja a szót. Ugyanakkor az egész szláv-balti szóbokrot egy másik óindiai szóval, az „űz” jelentésű vēti-vel hozza távoli rokonságba, amelyből a война, „háború” is ered, s ehhez a bűnnek ha etimológiailag talán nem is, de tartalmilag csakugyan sok köze van.
Az angol sin, a német Sünde és más germán megfelelőik hangzása is *vinā-val való rokonságot sugall. A vonatkozó etimológiai szótárak azonban ezt Vasmerhez hasonlóan elutasítják. Vagy a létigéből eredeztetik (kb. „levő”, azaz „aminek bűnössége megállapíttatott”), mint Klein angol etimológiai szótára (1966), vagy ugyanennek latin sōns megfelelőjéből, mint a Kluge-féle német szótár (1891, sajnos az újabb kiadás nincs kéznél), vagy egyszerűen ismeretlen eredetűnek tartják ők is, mint a Deutsche Enzyklopädie.
A magyar „bűn”-ről azt gondolnánk, hogy oly sok egyházi terminussal együtt szlávból jön, a Vasmer által felsoroltakhoz hasonló vina szóból, hiszen még a 14-15. században is bin- formában írják. De A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (1976) más nyelvekhez hasonlóan ismeretlennek tartja eredetét. Pusztán annyit köt ki, hogy török eredete nem valószínű, de láttuk már, hogy ez a mondat a TESz elmaradhatatlan ceterum censeója.
Különös módon az indoeurópai nyelvekkel nem rokon arabban is van hasonló kifejezés a bűnre: چناح junāh. Hosszú ideig ezt is ismeretlen eredetűnek tartották. Ma azonban ez a szó dicsekedhet az egyetlen sikertörténettel a bűn ingoványában. A The foreign vocabulary of the Qur'ān (Arthur Jeffrey et al, Brill, 2007) kimutatja, hogy éppen abból a perzsa gunāh-ból vették át, amelyből Kégl Sándor is kiindult.
A keleti kérdés tehát az arabbal, törökkel és az indoiráni ággal együtt megoldódott. Európában azonban, ahol az újlatinokon kívül szinte minden más nyelv ismeretlen eredetűnek tekinti a maga „bűn” szavát, máig megválaszolatlan marad a Tertullianustól Ágostonon és Boëthiuson át Czesław Miłoszig ívelő kérdés: unde malum?
Malum est privatio boni, seu bonae etymologiae.
VálaszTörlésDefinitionis pars prima ad orientalem, secunda ad occidentalem conditionem referre videatur.
VálaszTörlésEgy magyar sámán szerint (Mancsban nyilatkozta 1-2 éve) a "bűn" az a tibeti "bön" (buddhizmus) szóból ered, mert hogy az lett volna eredetileg a magyarok vallása, mielőtt tűzzel-vassal kiirtotta volna mélyen tisztelt egyházunk, királyunk...
VálaszTörlésBabits Mihály: Káp isten
VálaszTörlésA grijeh, grzech és грях akkor a gunāh-ból érkezne ezek szerint?
VálaszTörlés