Férfi macskával

Ahogy Kínában minden császár trónralépésével új időszámítás kezdődött, úgy tagolják a Studiolum időszámítását is az egymást követő projektek főszereplői. „Ez akkor volt, amikor… a Radnóti-centenáriumra, a hongkongi Stein Aurél-kiállításra, a Kaufmann-kódexek bemutatójára készültünk…” A március óta tartó korszakot a legnagyobb magyar iranista, Kégl Sándor (1862-1920) neve fémjelzi.


Kégl Sándor nemesi családban született, birtokaik központja a Ráckevével szemben, a Duna bal partján fekvő Szentkirálypuszta volt. Családjában természetes dolog volt a nyelvek ismerete, a családtagok a magyar mellett felváltva beszélgettek és leveleztek angolul és franciául is. Sándor azonban mindenkit messze felülmúlt ebben. Tanárai elképedésére már a gimnáziumban minden irodalmat eredeti – latin, görög, német, angol, francia, olasz – nyelven olvasott, majd további négy év alatt tökéletesen megtanulta az orosz, holland, dán, svéd, spanyol és portugál nyelvet. A főbb európai nyelvek után a keletiek felé fordult, s törökül, perzsául, arabul, héberül, tatárul és szanszkritul is megtanult. A nyelvtanulást egész életében folytatta: elsajátított számos további iráni és indiai nyelvet, élő és holt skandináv nyelvjárást, sőt az első világháború alatt birtokán dolgozó orosz hadifoglyoktól csuvas és mordvin nyelven is tanult.

Kégl Sándor jegyzetfüzeteinek egy jellemző oldala szanszkrit, perzsa, arab, izlandi, svéd nyelvű bejegyzésekkel

Ebben az időben tért haza hosszú keleti útjáról – ahogy azt már megírtuk – Vámbéry Ármin, a másik nagy nyelvtehetség, s az ifjú Kégl Sándor az ő kedvéért iratkozott be az egyetemre keleti nyelvekre, ahol Vámbéry mellett a másik európai hírű tudós, Goldziher Ignác volt a mestere. Mindkettővel egy életen át tartó barátságot kötött. Miután 1889-ben ledoktorált, Vámbéry javaslatára egy évre Perzsiába utazott, hogy tökéletesítse nyelvtudását. Vámbéry a legjobb ajánlásokkal látta el Konstantinápolytól Teheránig, még magához a perzsa sahhoz is ajánlólevelet adott neki.

Császártól császárig. Kégl Sándor Ferenc József nevében kiállított útlevele, és Vámbéry Ármin által írt ajánlólevele Nasser al-Din sahhoz.

Perzsiában nyelvészeti és irodalmi tanulmányai mellett elsősorban kéziratokat vásárolt. Páratlan értékű és kitűnően összeválogatott gyűjteménnyel tért vissza Magyarországra. A következő harminc évben ezek alapján készítette el számos perzsa és török irodalmi mű nemzetközileg is nagyra becsült kiadását.

Ahmed pasa (?-1497) burszai szultáni kormányzó verseinek 1531-ben Edirnében másolt gyűjteménye Kégl Sándor könyvtárából, és Kégl Sándor latin betűs átírása.

Hazatérve a perzsa nyelv és irodalom magántanára lett a budapesti egyetemen, de emellett indológiát is tanított, s összehasonlító kurzust tartott a perzsa és szanszkrit epikus költészetről, mindezt úri passzióból, díjazás nélkül. Hetente kétszer befogatott a hintóba, a vasútállomásra ment, majd a Keleti pályaudvartól bérkocsival az egyetemre hajtatott. Az órák után azonnal visszatért a birtokra, ahol idejének legnagyobb részét töltötte nyelvtanulással, olvasással, tanulmányírással és könyvtára gyarapításával. A korra jellemző, hogy a környező kisvárosok könyvkereskedői a legújabb szakkönyveket és folyóiratokat is azonnal beszerezte számára az egész világról, Londontól Szentpéterváron át Indiáig.

Kégl Sándor orosz nyelvű jegyzete az általa előfizetett szentpétervári Вестник Европы tudományos-politikai-irodalmi folyóirat egyik cikkéből, 1885

Sem Kégl Sándor, sem két testvére nem alapított családot. Halálukig együtt maradtak a szentkirálypusztai birtokon, amelyet Sándor öccse, a jogász János irányított igen hozzáértő és korszerű módon. Húguk, Teréz Sándorral együtt tanulta az újabb és újabb nyelveket, emellett esszéket írt a kortárs angol irodalomról, és a hazai amatőr fényképezés úttörői közé tartozott.


Kégl Sándor végrendeletében a Magyar Tudományos Akadémia Keleti Gyűjteményére hagyta hatalmas könyvtárát, a legjobb hazai iranisztikai és indológiai szakkönyvtárat. A könyvtárral együtt az Akadémiára került teljes kéziratos hagyatéka is, sok kötetnyi jegyzet, levelezés, dokumentumok. Könyveivel és Perzsiából hozott kézirataival ellentétben ezeket azóta sem olvasta senki: mindezidáig lezárt dobozokban hevertek az Akadémia kézirattárában.

Kégl Teréz angol nyelvű levele bátyjához Teheránba, 1889

Idén decemberben, halálának kilencvenedik évfordulóján azonban az Akadémiai Könyvtár kiállítással és konferenciával szeretne megemlékezni a nagy tudósról, s ez alkalommal végre kéziratai is napvilágra kerültek. Tavasz óta rendszerezzük őket. Számos érdekes darabjukat nemcsak a decemberi kiállításon, hanem – szokásunkhoz híven – a Kégl Sándor életének és munkásságának szentelt honlapon is bemutatjuk. A honlap befejezéséhez közeledik, s olvasóink itt már a hivatalos megnyitó előtt beletekinthetnek néhány elkészült részletébe.


A Kégl család történetéről szóló összefoglalót a kéziratos hagyatékban talált másfél száz fotóval illusztráljuk. A fényképeket minden bizonnyal Kégl Teréz készítette két testvéréről és önmagáról, apjukról, cselédeikről, a birtokról. És nem utolsósorban a birtok valódi urairól: a macskákról.

Idősebb Kégl Sándor, röviddel halála előtt