Újabb arany almák

A Wang folyó hullámai a minap egy apró, gondosan lezárt ládikát vetettek ki a jötunnok földjének partján. Valami jótét óriás arra járt, megtalálta, elolvasta a ládikóra írt címzést, majd a földi halandók postaszolgálatára bízta, hogy továbbítsák a címzettnek, vagyis nekem. Jobb is, hogy nem ő maga hozta el, mert ismét ilyen szívbajt kaptam volna tőle:


És micsoda meglepetést rejtett a ládikó: hat arany almát Wang Wei napsütötte kertjéből!


Addig is, míg azon tűnődtem, milyen elkészítési móddal adhatnám meg nekik a legillőbb tiszteletet, kiraktam őket az ablakba, hadd simogassa őket a kora tavaszi gyér napsütés, addig se gyötörje őket a honvágy.


Azóta már sok víz lefolyt a Wang folyón, és így ma nem kevesebb mint két fejedelmi lakomáról számolhatok be, amelynek fényét ezek a citromok emelték. Először vagy két hete volt látogatóban nálunk pár napra legidősebb fiam brémai barátnője, akinek egyik este itthon frissen készült falafelt szolgáltunk fel. Tettük ezt egyrészt azért, mert Leonie nem igazán lelkesedik a húsokért, másrészt mert hazájában a közel-keleti konyha szinte egyetlen közismert fogása a gyros néven ismert gasztronómiai eltévelyedés, és szerettük volna valami igazán finom közel-keleti fogással megismertetni. S mivel egy igazi falafelszendvicsnek elmaradhatatlan tartozéka a citromos-petrezselymes tahini-szósz, ezt természetesen Wang Wei egyik mallorcai citromjával készítettünk el.



Leonie várakozással teli mosollyal tölti a lafába, a közel-keleti lapos kenyérbe a falafelgolyókat és egyéb hozzávalókat, míg fiamnak a kulináris élvezetek iránti elkötelezettségét pólójának felirata tanúsítja.


Pei Di éles tekintete minden bizonnyal nem fog elsiklani a Patak-féle, könnyfakasztóan és tarkóizzasztóan erős „Medium”, azaz „közepesen erős” Mango Pickle szósz felett, amit vagy egy éve nála is volt szerencsém enni egy fennséges kínai vacsorán. Egy valódi izraeli falafel ugyanis szinte elképzelhetetlen egy pár kanálnyi amba, vagyis erős mangószósz nélkül, amelyet annak idején az iraki zsidó bevándorlók hoztak magukkal új hazájukba. A jötunnok nem nagy kedvelői – sőt megkockáztatnám: nem nagy ismerői – ennek az erős szósznak, ezért ezt itt az ízben hozzá nagyon hasonló Patak-féle mangószósszal szoktam pótolni.

A második lakomára a minap került sor. Wang Wei citromjai várják a megmérettettést a jötunnok egyik fő csemegéjével, a frissen fogott norvég lazaccal.


A pác: mallorcai citrom leve, frissen őrölt borskeverék, Himalája-só. Semmi más.


Nem várt találkozás a szülőföldtől kétezerötszáz kilométerre! Ahogy annak idején kőbányai szomszédunk mondta lánya születésekor: „Mindenre számítottam, csak erre nem.”


A salátában a mallorcai citrom mellett a Heszperidák több szülöttje is erősíti a mediterrán egységet: a koktélparadicsomok Granadából, az uborka a szintén andalúziai El Ejidóból kerültek a jötunnok földjére. Két további díszvendég a szűretlen szűz olívaolaj a Közép-tenger keleti partjairól, Galileából, valamint a zöldhagyma abból az országból, amelynek Mallorca oly sokat köszönhet azért, hogy turistaparadicsommá vált: Németországból.


Három az igazság: a lazacon és a salátán kívül a kapros joghurtszószba is kerül Wang Wei citromjaiból.


Ahogy Wang Wei is mondja: a rusztikus konyha fő erénye a friss helyi alapanyagok egyszerű kombinálása. Egészségünkre!


Egy gramm sem megy kárba. Wang Wei permetezetlen, ökologikus citromjainak héja a mélyhűtőben várja, hogy a karácsonyi bejgli ízét-zamatát megadja.