Az első cigaretta

Άλκης Αλκαίος: Πρωινό τσιγάρο Χαράζει η μέρα και η πόλη έχει ρεπό στη γειτονιά μας καπνίζει ένα φουγάρο κι εγώ σε ζητάω σαν πρωινό τσιγάρο και σαν καφέ πικρό και σαν καφέ πικρό Άδειοι οι δρόμοι δε φάνηκε ψυχή και το φεγγάρι μόλις χάθηκε στη Δύση και γω σε γυρεύω σαν μοιραία λύση και σαν Ανατολή και σαν Ανατολή Βγήκε ο ήλιος το ράδιο διαπασών μ' ένα χασάπικο που κλαίει για κάποιον Τάσο κι εγώ σε ποντάρω κι ύστερα πάω πάσο σ' ένα καρέ τυφλό σ' ένα καρέ τυφλό (1984)

Alkis Alkeos: Az első cigaretta Hajnalodik, a város még pihen a szomszédban egy gyár kéménye füstöl és én kívánlak, mint az első cigarettát mint a keserű kávét mint a keserű kávét Üresek az utcák, egy lélek se jár, a hold épp alászállt nyugaton és én kereslek, mint a végső megoldást mint a napfelkeltét mint a napfelkeltét Felkelt a nap, és a rádióban egy hasapiko sirat valami Tassost és én fogadok rád, és aztán kiraklak vakon a kártyán vakon a kártyán

Alkis Alkeosnak ez a gyönyörű verse Notis Mavroudis zenéjével vált igazán ismertté a görög világban. Nem tudom, az alábbi videón Mavroudis maga játssza-e a kíséretet, de az első kockán a kezében tartott Ibanezből pontosan azt a hangot várjuk, ami egy másodperccel később meg is szólal. Klasszikus gitárosra vallanak nemcsak a nagy 19. századi gitárszerzőket idéző fordulatok, de még a fogásváltást kísérő tipikus, gitáros fülnek meghitt csikorgás is. Mavroudis a milánói, compostelai majd athéni konzervatóriumban tanított, s diákkoromban, amikor klasszikus gitárra jártam, az esztergomi gitárfesztiválok ünnepelt mestere volt.


Meglepő ez a férfikórus, de valószínűleg Mavroudis is így képzelte el, amikor megzenésítette a verset. Nagy koncertre szánta ugyanis, a katonai junta utáni Görögország legnagyobb koncertjére, amelyet Manos Loizos, a rendszerrel szemben a reményt életben tartó nagy zeneszerző emlékére rendeztek 1985-ben. A dalt akkor a korabeli Görögország két énekes-ikonja, Haris Alexiou és Giorgios Dalaras adta elő. Azóta sok más felvétele is készült, Arletával, Nina Venetsanouval (ez utóbbin maga Mavroudis játszik), bár a dal igazi népszerűségét a neten szerte megtalálható sok amatőr videó tanúsítja igazán.

Én azonban Angélique Ionatos előadásában szeretem a legjobban. Nemcsak azért, mert Angélique és öccse, Photis Ionatos révén szerettük meg jó húsz éve a görög zenét és a modern görög költészetet. Hanem azért is, mert az ő stílusuk – talán mert kamaszkoruk óta Belgiumban élnek – üdítően mentes attól az ötvenes évek slágereit idéző mesterkélt érzelmi felfokozottságtól, amelyet a görög előadók egy része még ma is kötelezőnek érez.

Angélique ezen a lemezen kortárs görög és francia költők verseit énekli. Érdemes megfigyelni, hogy a lemez gitárosa, az algériai francia Henri Agnel milyen másképp – kicsit tangósan, kicsit sanzonosan – játssza Mavroudis klasszikus szólóit. És érdemes felfigyelni arra is, hogy a dallam mennyire rokon Luis Eduardo Aute néhány évvel korábbi Hajnal-ával, az „Átmenet” Spanyolországának „nem hivatalos himnuszával”, és egy másik „nem hivatalos himnusz”, Konstantinos Kavafis Photis Ionatos által megzenésített Ithaká-jának refrénjével: Tous lestrygonas ke tous kyklopas…


Angelique Ionatos & Henri Agnel: Πρωινό τσιγάρο (3'28"). A Chansons nomades (Cigány dalok, 2001) CD-ről.

Alkis Alkeosnak a hetvenes évek vége óta sorra zenésítik meg verseit, amelyek, úgy tűnik, szintén „nem hivatalos himnuszokká” váltak. Görög fórumokon, blogokban gyakran idéznek belőlük, rakják fel felvételeiket, és kommentálják olyan elragadtatással, mint ez a találomra kiválasztott példa:

Nem láttam őt soha. Még képen sem. Beszélni sem hallottam soha. Semmit sem tudok róla.
De ismerem őt. Esténként otthon ül és dolgozik. Hétköznapi és egyszerű ember. Van humora. Tud és szeret is kertészkedni. Kevés barátja van.
Bölcselkedik. Láncdohányos. Szeret a kandalló előtt ülni és hosszú sétákat tenni. A lehullott levelek közt járni.
Nem láttam őt soha. De ismerem. Számomra ő a legfontosabb görög költő.

Néha eszembe jut, milyen keveset tudunk arról a populáris – énekelt – költészetről, amely olyan mélyen meghatározza más országok hétköznapi kultúráját, gondolatokat, képeket, szavakat kölcsönözve saját életük megfogalmazásához. És ha még a dalok el is jutnak hozzánk és netán meg is értenénk a szövegüket, akkor sem tudnánk azt, ami a legfontosabb, hogy mit jelentenek ezek nekik. Ahogy más sem tudja, mit jelentettek nekünk mondjuk a Lokomotív Gt. dalai. A bennszülött ritkán írja le az ilyesmit. Ezért is fontosak az olyan ritka szájtok, mint Riccardo Venturi adatbázisa, amely a háborúellenes dalok mellett ilyenfajta „helyi jelentésüket” is igyekszik felleltározni, és ezért igyekszünk mi is összegyűjteni „énekelt versek” bugyrunkban a mi dalaink jelentését.

Ezét az Alkeos-dalét pedig, reméljük, görög olvasóink majd megírják nekünk.