A mexikói corrido

Olvasóinkhoz intézett felhívásunkra, hogy küldjék el nekünk a saját történelmük dalait, Fleur du Printemps az alábbi szép csokrot küldte a mexikói forradalom (1910-1920) corridó-iból. Levelének spanyol eredetije blogunk idegen nelvű változatán olvasható. A szöveget kommentáló fotókat a forradalom fotográfusa, Agustín Victor Casasola (1874-1938) készítette.

A corridó-k a spanyol románcok mexikói utódai. Az olyan nagy szabású érzelmeket, eszményeket, győzelmeket, vereségeket, fájdalmakat és örömöket éneklik meg, amelyek közösségi jelentőségűvé váltak a mexikói nép számára. A corrido a nép nyelve. A maga idejében az újság szerepét is betöltötte: a hírek énekelve terjedtek országszerte, sokkal inkább, mint újságokon keresztül, amelyek nem válhattak jelentős hírforrássá egy túlnyomórészt írástudatlan országban. Csak a legnagyobb emberek és események voltak méltók arra, hogy corridót költsenek róluk, de olykor az ország belső vidékeinek mindennapi életéből vett jeleneteket is megörökítenek.


A corrido fontos ismertetőjegye a spontaneitás, az egyszerű nyelv és dallam. Kevés költői eszközt használ, rendkívül tömör, s fontosabbnak tartja a ritmust, mint a formát. Klasszikus szerkezete a 8a 8b 8a 8b képletet követi, ami lehetővé teszi, hogy többet is ugyanarra a dallamra énekeljenek. Ezért aktualizálható és változtatható, s ezért van az, hogy egy-egy corrido számos változatban él.


Andrés Henestrosa, a mexikói indián származású irodalmár, politikus, szónok és költő szerint a corrido a nemzeti öntudattal és érzéssel együtt született meg Mexikó függetlenné válásának idején, ám a forradalommal érte el csúcspontját, amely a „porfirizmusnak”, Porfirio Diaz mexikói diktátor (1876-1911) rendszerének és az európaizálódásnak (Díaz a mexikói felső rétegek franciásodását támogatta) az elutasítását jelentette. Ez volt a nemzetté válás legjelentősebb és legszélesebb támogatottságú időszaka, amely a leginkább a mexikói valóságban gyökerezett, s innen fakad roppant népszerűsége is.


A forradalom az új pártok közötti konfliktusból eredt, minthogy a régieket Porfirio Díaz hatalomra kerülése után betiltották. Az első új pártot Francisco I. Madero szervezte Díaz újraválasztása ellen, s ő indította meg a fegyveres felkelést is. A mozgalom, amelyet a közös ellenség, Díaz gyűlöletén kívül semmi más nem tartott össze, később több kisebb pártra szakadt az egyes csapattesteket vezető tábornokok és az általuk megszállva tartott vidékek szerint. A tábornokok között különösen jelentős volt északon Venustiano Carranza, a máig érvényben lévő 1917-es alkotmány megfogalmazója, középen Emiliano Zapata, illetve ugyancsak északon Pancho Villa, Pascual Orozco y Álvaro Obregón, a Partido Nacional Revolucionario társalapítója, amely a jelenlegi Partido Revolucionario Institucional elődjeként az alapítás évétől, 1929-től 2000-ig volt megszakítatlanul hatalmon.


Természetesen Pancho Villa és Emiliano Zapata örvendtek a legnagyobb népszerűségnek, s máig az ő nevükre mint elődjükre hivatkoznak bizonyos mozgalmak, mint a Nemzeti Felszabadítás Zapatista Hadserege (EZLN), vagy a Francisco Villa Népfront (FPFV).

A leghíresebb corridók közül választottam néhányat, meg amelyek a leginkább tetszenek nekem. Remélem, hogy az olvasóknak is tetszeni fognak.


La Rielera. (A vasutasnő) Ezt a corridót még az iskolai kórusban énekeltük, s azóta szeretem. A vasút, ahol a vasutasnő dolgozik, México városát köti össze Durango és Coahuila északi tartományokkal, ahol Lerdo, Gómez, és főleg Torreón környékén fontos bányák voltak. A dal a forradalomnak a pártosodást követő szakaszából származik, amikor a Venustiano Carranzát követő carrancisták a villisták, Francisco Villa hívei ellen fordultak.

Vasutasnő vagyok és Juant szeretem, ő az én életem és én az ő gyönyörűsége; amikor azt mondják, indul a vonat, adiós, vasutasnőm, elmegy a te Juanod. Amikor azt mondja a mozdonyvezető hogy indul a vonat San Juanba, már hozom is a kosarát amivel a földet rostálja Van nekem egy pár pisztolyom elefántcsont markolattal azzal védem meg magamat hogyha kell, a vasutasok ellen. Van nekem egy pár pisztolyom pontos a lövése egyiket kedvesemnek hagyom másikat ellenségemre fogom. Adiós, lerdói fiúk, gómeziek, torreóniak, elmennek már a pályafelügyelők véget ért örökre a műszak. Van nekem egy pár lovam a forradalom számára az egyiket Vörösbegynek hívják Verébnek a másikat. Azt mondják, a carrancisták olyanok, mint a skorpió, amikor jönnek a villisták, futnak felemelt farokkal. Tudom, hogy mert mundérban látsz azt hiszed, kérni jövök tőled pedig én, te barna lány, csak a kegyeidet keresem. Amiért csizmában látsz, azt hiszed, katona vagyok, pedig csak szegény vasutas vagyok a központi vasúton.

Yo soy rielera y tengo mi Juan, él es mi vida yo soy su querer; cuando me dicen que ya se va el tren, adiós mi rielera ya se va tu Juan. Cuando dice el conductor, va salir para San Juan, le llevo su canastita con la que va a refinar. Tengo mi par de pistolas, con sus cachas de marfil, para darme de balazos con los del ferrocarril. Tengo mi par de pistolas con su parque muy cabal, una para mi querida y otra para mi rival. Adiós muchachos de Lerdo, de Gómez y de Torreón, ya se van los garroteros, ya se acabo la función. Tengo mi par de caballos para la Revolución, uno se llama el Jilguero y otro de llama el Gorrión. Dicen que los carrancistas parecen un alacrán, cuando ven a los villistas alzan la cola y se van. So porque me ves de traje crees que te voy a pedir, solo quiero prieta chula tus favores conseguir. Si porque me ves con botas piensas que soy melitar, [militar] soy un pobre rielerito del Ferrocarril Central.

La Adelita. Ez az egyik leghíresebb mexikói corrido. A forradalomban nemcsak katonák vettek részt, hanem nők és gyerekek is kísérték a csapatokat, akik ellátták és etették a katonákat, s ápolták a sebesülteket és betegeket. [Itt látható a két nagy színésznő, María Félix és Dolores del Río szereplésével egy híres film egyik jelenete a mexikói mozi hőskorából, amely a háborúban a katonákat kísérő nőkről szól.]

A sziklás hegyvidéken táborozott egy hadsereg s egy bátor nő követte őket, aki az őrmestert bolondul szerette. Mindenki becsülte Adelitát aki az őrmestert imádta mert bátor volt és amellett szép is, még az ezredes is tisztelte őt. És hallották, hogy azt mondta az, aki annyira szerette őt: Ha Adelita hozzám jönne ha Adelita a feleségem lenne, selyemruhát vennék neki, abban vinném táncba a laktanyában. S ha Adelita elmenne mással, utána mennék szárazon és vízen a tengeren egy hadihajóval s a szárazföldön katonai trénnel. S amikor véget ért a kegyetlen csata, s a sereg a táborba visszavonult, egy asszony zokogása hallatszott, sírása betöltötte a tábort. Az őrmester hallván, s félve attól, hogy imádottját örökre elveszíti, fájdalmát magába visszafojtva így énekelt szerelmesének: És hallották, hogy azt mondta az, aki annyira haldokolt: És ha netán meghalnék a csatában, s holttestemet ott eltemetnék, Adelita, Istenre kérlek, gyere el, és sirass el engem.

En lo alto de una abrupta serranía, acampado se encontraba un regimiento, y una joven que valiente lo seguía, locamente enamorada del sargento. Popular entre la tropa era Adelita, las mujer que el sargento idolatraba, que además de ser valiente era bonita, que hasta el mismo coronel la respetaba. Y se oía, que decía, aquel que tanto la quería: Y si Adelita quisiera ser mi esposa, si Adelita fuera mi mujer, le compraría un vestido de seda para llevarle a bailar al cuartel. Y si Adelita se fuera con otro, la seguiría por tierra y por mar, si por mar en un buque de guerra, si por tierra en un tren militar. Y después que termino la cruel batalla y la tropa regresó a su campamento, se oye la voz de una mujer que sollozaba, su plegaria se escucho en el campamento. Al oírla el sargento temeroso, de perder para siempre a su adorada, ocultando su dolor bajo el esbozo a su amada le cantó de esta manera: Y se oía, que decía, aquel que tanto se moría: Y si acaso yo muero en campaña, y mi cadáver lo van a sepultar, Adelita por Dios te lo ruego, que con tus ojos me vayas a llorar.

El Mayor de los Dorados. (A doradók őrnagya) A doradók („aranyozottak”) az Emiliano Zapata mellett leghíresebb forradalmi tábornok, Pancho Villa „elitcsapatai” voltak. Villa északon harcolt, míg Parral az USÁ-val határos Chihuahua államban. Ez a corrido ugyancsak a forradalom pártokra bomlásának korszakából van. Álvaro Obregón jelentős és kitűnő katona volt, később Mexikó elnöke lett.

Francisco Villa katonája voltam a világhíres tábornoké, aki ha egyszerű széken ült is nem irigyelte az elnökét. Most a tengerparton élek s arra a halhatatlan időre emlékezem Ay… Ay… Most a tengerparton élek s Parralra és Villára emlékezem. A doradók egyike voltam akit szerencséje őrnaggyá tett, a háború tett nyomorékká míg a hazát és a becsületet védtük. Visszaemlékszem az elmúlt időkre hogy harcoltunk a hódító ellen ma az elmúlt időkre emlékszem a doradókra, akiknek őrnagya voltam. Lovam, amelyet annyiszor megültem Jiménezben dőlt ki alólam egy golyó, amelyet nekem szántak az ő testén szaladt keresztül. Haldokolva nyerített fájdalmában s a hazáért adta életét Ay… Ay… Haldokolva nyerített fájdalmában s hogy sirattam, amikor kimúlt. Pancho Villa, emlékeimben s szívembe vésve hordozlak téged még ha olykor meg is vertek minket Álvaro Obregón csapatai. Mindig hű katonád voltam a forradalom végéig Ay… Ay… Mindig hű katonád voltam aki mindig az ágyúkkal szemben harcolt.

Fui soldado de Francisco Villa de aquel hombre de fama mundial, que aunque estuvo sentado en la silla no envidiaba la presidencial. Ahora vivo allá por la orilla recordando aquel tiempo inmortal. Ay… Ay… Ahora vivo allá por la orilla recordando a Villa allá por Parral. Yo fui uno de aquellos Dorados que por suerte llegó a ser Mayor, por la lucha quedamos lisiados defendiendo la patria y honor. Hoy recuerdo los tiempos pasados que peleamos contra el invasor, hoy recuerdo los tiempos pasados de aquellos Dorados que yo fui Mayor. Mi caballo que tanto montara en Jiménez la muerte encontró, una bala que a mí me tocaba a su cuerpo se le atravesó. Al morir de dolor relinchaba por la patria la vida entregó Ay… Ay… Al morir de dolor relinchaba cómo le llorara cuando se murió. Pancho Villa te llevo grabado en mi mente y en mi corazón y aunque a veces me vi derrotado por las fuerzas de Álvaro Obregón. Siempre anduve como fiel soldado hasta el fin de la revolución Ay… Ay… Siempre anduve como fiel soldado que siempre ha luchado al pié del cañón.

Caballo Prieto Azabache. (Hollófekete lovam) Ó, ez az egyik kedvenc corridóm. Egy katona siratja benne a lovát, aki megmentette az életét, amikor Villa katonái már kivégzésére készültek. A „Mauser” a forradalom tipikus lőfegyvere volt. Még Porfirio Díaz importálta az első darabokat Németországból, s gyárat is alapított tömeggyártásukra.

Hollófekete lovam, hogy is felejthetnélek el, az életem köszönöm neked amikor ki akartak végezni a Pancho Villához hű csapatok Felhős volt az éjjel s egy előőrs meglepett. S miután lefegyvereztek kivégzésre ítéltek. Amikor már a siralomházban voltam, azt mondta Villa a szárnysegédnek, tedd félre nekem ezt a lovat, mert jól nevelt és engedelmes. Tudtam, hogy nem tudok megszökni, de csak a menekülésen járt a fejem. S te, hollófekete lovam, ugyanúgy gondolkodtál, mint én. Emlékszem, hogy megkérdezték, mi az utolsó kérésem halálom előtt. Azt mondtam, hollófekete lovamon ülve akarok meghalni. S amikor felültettek rád, és előkészítették a kivégzést, csak a parancsszavamra vártál, s átugrottál a fal fölött. Három mausergolyóval benned vágtattál, fekete, megmentve az életem amit te tettél értem, lovam, barátom, soha nem felejtem. A tiedet nem tudtam megmenteni, s a keserűségtől csak sírni tudok, ezért, hollófekete lovam, soha nem felejtelek el téged.

Caballo prieto azabache, como olvidarte te debo la vida. Cuando iban a fusilarme, las fuerzas leales de Pancho Villa. Fue aquella noche nublada, una avanzada me sorprendió. Y…después de… de…sar…marme, fui condenado al paredón. Ya cuando estuve en capilla, le dijo Villa a su asistente, me apartas ese caballo por educado y obediente. Sabia que no iba a escaparme, solo pensaba en mi salvación, Y tú mi prieto azabache también pensaste igual que yo. Recuerdo que me dijeron pide un deseo pa'[para] justiciarte yo quiero morir monta'o [montado] en mi caballo prieto azabache. Y cuando en ti me montaron y prepararon, la ejecución, mi voz de mando esperaste te abalanzaste sobre el pelotón. con tres balazos de mauser, corriste azabache, salvando mi vida, lo que tu hiciste conmigo caballo amigo no se me olvida. No pude salvar la tuya, y la amargura me hace llorar, por eso prie…to a…za…bache, no he de olvidarte nunca jamás.

La Cucaracha. (A csótány) Az egyik legnépszerűbb forradalmi dal Mexikóban, s az egyik legismertebb külföldön. Gyerekként egy ártatlan változatát tanultuk az iskolában, amelyben nem volt szó sem marihuanáról, sem forradalmárokról.

A csótány, a csótány már nem tud járni, mert nincsen neki marihuanája, amit szívjon. Már elmennek a carrancisták, már elmennek üres hassal mert azt mondják a villisták, hogy másként éhen fognak halni. Szegény csótány keserűen panaszkodik, hogy nincs vasalt ruhája, a szénhiány miatt. (Kórus) Szegény Madero, szinte mindenki elhagyta, Huerta, a részeg bandita csak az eke elé jó ökörnek. Kikeményítetlen ruhát veszünk fel nap mint nap és ilyen huncutságok nélkül mindenki tökfejnek gondol. (Kórus) Mindenki a székért harcol amelyből a sok pénz fakad északon Pancho Villa délen meg éljen Zapata! Egy dolog fakaszt nevetésre: Pancho Villát ing nélkül látni, s egy dolog borzaszt el: a hitvány Huertát ingben. (Kórus) Egy Fordocska kéne nékem hogy megtegyem az utat oda, ahová a Megegyezést az anyjába elküldte Zapata. Egy színes papagáj azt mondja egy tarkának, aki a hazámmal tréfál, azt vigye el a… (Kórus) Egyesek sokat rabolnak aztán messze rejtőznek el a törvény is őket védi s minket hisznek bűnösnek (Kórus) Milyen szépek a markotányosnők amikor a fandangót járják Éljen Pánfilo Natera Durango büszkesége. Meghalt már a csótány, viszik már elföldelni négy ölyv kíséri meg a templom egere.

La Cucaracha, la cucaracha, ya no puede caminar, porque no tiene, porque le falta, marihuana que fumar. Ya se van los carrancistas, ya se van por el alambre, porque dicen los villistas, que se estarán muriendo de hambre. Pobre de la Cucaracha, se queja con decepción, de no usar ropa planchada, por la escasez de carbón. (Coro) Pobrecito de Madero, casi todos le han fallado, Huerta el ebrio bandolero, es un buey para el arado. La ropa sin almidón, se pone todos los días; y sin esas boberías, se me figura melón. (Coro) ¡Todos se pelean la silla que les deja mucha plata; en el Norte Pancho Villa, y en el Sur Viva Zapata! Una cosa me da risa: Pancho Villa sin camisa, otra cosa me da horror, al vil Huerta en camisón. (Coro) Necesito algún "fortingo" para hacer la caminata, al lugar donde mandó a la convención, Zapata. Una guacamaya pinta le dijo a una colorada, quien se meta con mi patria, se lo carga la… (Coro) Hay unos que roban mucho, y luego huyen muy lejos, validos de fuero y mando y de que nos creen pen…itentes. (Coro) Qué bonitas soldaderas cuando bailan el fandango. Viva Pánfilo Natera, el orgullo de Durango. Ya murió la Cucaracha ya la llevan a enterrar, entre cuatro zopilotes y un ratón de sacristán.

La Valentina. A forradalom egy másik híres dala, s a másik személyes kedvencem. Igaz, nem a háborúról szól, hanem egy szerelmes katonáról, aki tudja, milyen veszélyekkel jár „Valentinát” szeretni.

Valentina, Valentina, el akarom mondani neked milyen érzés uralkodik rajtam ami eljönni kényszerített. Azt mondják, hogy szerelmed bajt hoz arra, aki szeret de legyen, vigye el az ördög, tudok én meghalni is. Ha most tequilát iszom, azért holnap sherryt fogok, ha ma részegnek látnak, holnap már nem látnak annak. Valentina, Valentina, lábad elé térdelek, ha holnap meg kell, hogy öljenek, akkor is csak egyszer ölnek meg.

Valentina, Valentina, yo te quisiera decir que una pasión me domina y es la que me hizo venir. Dicen que por tus amores un mal me van a seguir, no le hace que sean el diablo yo también me sé morir. Si porque tomo tequila mañana tomo jerez, si porque me ven borracho mañana ya no me ven. Valentina, Valentina, rendido estoy a tus pies, si me han de matar mañana que me maten de una vez.

Végül néhány corrido igazi történelemlecke versben előadva, mint például ezek.