Volt egy város

A Szergej Szolovjev rendezte Assza (1987) éppolyan kultikus filmje volt a szovjet rendszerváltásnak, mint egy korábbi nyugati változásnak a Hair. A film betétdalai – akárcsak a Hair Aquariusa – egyenként is a változás „himnuszai” lettek, de főként az a kettő, amelyet jó tizenöt éve mutattam be itt a blogon Van egy város címmel: a Перемен! – „Változást!” és a Город золотой – „Az arany város”.

Az Assza a Szovjetuniótól nyugatra jórészt ismeretlen maradt, s vele együtt a betétdalai is. De orosz nyelvterületen máig népszerűek. Ezt tanúsítja, hogy a Buranovszkije Babuski udmurt asszonykórus a Yesterday udmurt változata mellett az ugyancsak udmurtra fordított Arany várossal nyert harmadik helyezést az Eurovízió-2010 orosz előválogatásán, mint azt annak idején megírtam. S hogy ez még mindig így van, arra a napokban találtam újabb bizonyítékot.

A Netflixen In From the Cold címen fut egy amerikai kémsztori, amelyben a 90-es években a KGB utódszervezetei által kiképzett, de már húsz éve inaktív orosz kémek aktiválódnak ismét – Madridban. A két kém, akik most ellentétes – amerikai, illetve spanyol szélsőjobb és végső soron orosz – oldalnak dolgoznak, annak idején romantikus viszonyt folytattak egymással. A film egyik kulcsjelenetében, a végső összecsapás előtt ezt elevenítik fel egy vacsorán, amelynek háttérzenéje nem más, mint Az arany város.

Sőt nem is annyira háttér ez a zene. Önálló szereplővé lép elő. A figurák reflektálnak rá: kimondják, hogy egy olyan kor dala volt, amely szép volt, de visszahozhatatlanul elmúlt.

A filmben amúgy az orosz utalások éppolyan sztereotipikusak, mint a legtöbb más amerikai filmben. Azt a képet nyújtják, amelyet az amerikai átlagnéző tudni vél és tudása megerősítésére viszont akar látni: a vámpírszerű orosz KGB-tiszt, a karrierjét testével előmozdító, jellemző módon biszexuális orosz nő, a minden skrupulus nélküli orosz maffiózó, a csodálatos találmánya miatt odahaza halálra keresett orosz tudós bábfiguráit. Ez a közönség nem látta az Asszát, és nem tudja, mit jelent Az arany város. Kinek szól mégis itt ez a dal? Talán a film orosz szakértője – mert kellett ilyen legyen, legalább az 1990-es évekbeli Moszkva tárgyi világának felidézéséhez – szól ki fiatalságának ezzel a dalával, mint egy semmibe hajított palackpostával, a megértés minden reménye nélkül, inkább csak önmagának?