Húsvét Szamoszon

Gimnazista koromban fedeztem fel a Petőfi téri görög templomban az orthodox húsvét gyönyörű liturgiáját. Azóta, ha tehetem, részt veszek rajta. Az utóbbi tíz évben főleg Lembergben tettem ezt, ahol a csoportnak meg tudtam mutatni az egymás mellett élő és ünneplő orthodox, görögkatolikus, örmény és katolikus világok sokszínűségét. De oda most, ki tudja meddig, nem mehetünk. Így kerültem idén Szamoszra.

Szállásunkon, Marathokampos faluban házigazdánk, Giorgos ajánlására az ő plébániájára, a 16. századi Szent Illés templomba (a képen a nagy kék kupola kissé jobbra) megyünk nagypénteki liturgiára. Már ahogy ereszkedünk le a szűk utcákon, hallani, milyen gyönyörűen éneklik a bonyolult bizánci dallamokat.

A sok órás liturgia végét már nem tudjuk megvárni. Eredményét a sziget fővárosa, Samos régi óvárosában, Ano Vathy Szent Antal-templomában látjuk. Itt a szertartás már véget ért, Krisztus teste – a szobroktól tartózkodó orthodox képhasználat miatt szigorúan kétdimenziós formában – a szentsírban nyugszik.

Az ókori Samosnak, a sziget egykori fővárosának ma is lakott részét Pythagoreiónak nevezik leghíresebb szülöttje után. Ugyanis 1958-ban a sziget átellenes oldalán fekvő Vathyt, az oszmán kori és későbbi központot nevezték át Samosnak, hogy egybecsengjen a sziget nevével.

A városka Színeváltozás-főtemploma a kikötő fölötti dombon áll, ahol a Kr.e. 6. századi zsarnok, Polükratész palotája is állhatott. A templom mögött a Lykourgos várának nevezett 17. századi torony emelkedik, előtte pedig névadója, Lykourgos Logothetis (1772-1850) mellszobra, aki a sziget oszmánellenes felkelésének vezetője volt az 1821-es görög szabadságharc idején. Körülötte kislány labdázik, mögötte feketébe öltözött asszonyok ülnek. Noha még csak nagyszombat délutánja van, „Khristos anesti”-vel, Krisztus feltámadottal üdvözölnek bennünket, ami azt sejteti, hogy itt bizony elment már a Megváltó. A templomba lépve gyanúnk beigazolódik. A padló babérlevelekkel felhintve, s a felvirágozott szent síron már csak az asszonyokat az üres sírnál fogadó angyal ikonja, és a „Nincs itt, feltámadott” felirat fogad minket.

Marathokamposon a legnagyobb húsvét vasárnapi esemény a Krisztus feltámadására rendezett tűzijáték, vagy inkább görögtűz. A sziget legtöbb falujában Krisztus már nagyszombat éjszaka feltámadt, hallottuk is éjfélkor a tűzijáték ropogását. A vasárnapi liturgián az erről való rövid megemlékezés után a körmenetre készülnek fel. Nem egyszerű, mert a kicsi Szent Illés-plébániatemplomban sokkal több a templomi zászló és hordozható kép, mint ahány férfi van. A legfontosabbak kiválasztását heves vita előzi meg, amelyben mindenkinek szava van, a nőknek a legtöbb és talán a papnak a legkevesebb. Végül elindul a menet, végig az utcákon, határozott céllal, a falu nyugati oldalán lévő kilátó felé, ahonnét jól rálátni a hegyekre, ahol már előző nap földbe ásták a puskaporral telt sok száz vascsövet (még második világháborús is van köztük! mutatja büszkén Giorgos). A kilátón már ott szorong az egész falu, plébániánként, papjaik vezetése alatt, s csodálattal bámulják, hogyan lepi be a tűztől ragyogó füst a hegyoldalt, mintha a Feltámadás-képre, amelynek központi alakja már éjfélkor elkészült, csak most festették volna rá a hozzá illő hátteret.