Éljen május elseje, a munkás Szent József ünnepe

Siracusa óvárosának, Ortigiának a kikötő felőli részén, amely a 19. század végén – ahogy ma is álló szűk udvaros, kislakásos épületei bizonyítják – még munkásnegyednek számított, egy sarkon ezzel a szoborral találkozunk:


A fülkében Szent József fogja kézen nevelt fiát, Jézust. A fülke alatt pedig a következő felirat áll:


„A te, o Beato Giuseppe, stretti dalle tribulazioni, ricorriamo, e fiduciosi invochiamo il tuo patrocinio. Invocazione di PP Leone XIII.” – „Súlyos gyötrelmeinktől nyomasztva hozzád fordulunk, Szent József, s bizalommal kérjük pártfogásodat. XIII. Leó pápa imája.”

Hogy egy hosszú történetet rövidre fogjunk, XIII. Leó (1878-1903) volt az első pápa, aki a 19. század végén komolyan szembenézett a megváltozott világgal, többek között a munkások kiszolgáltatott helyzetével az új kapitalista munkaviszonyok között. Erre írta 1891-ben Rerum novarum („A forradalmi változások közepette…”) kezdetű, alcíme szerint „A munkakörülményekről” szóló körlevelét, amelyben többek között leszögezi, hogy minden munkásnak joga van olyan munkára, amely méltóságot ad neki, s amely lehetővé teszi, hogy eltartsa önmagát és családját, és önmaguk építésére való szabad időt is biztosítson nekik. A munkaadónak pedig kötelessége ezt biztosítani. Ezzel kezdődik a katolikus egyház szociális állásfoglalásainak sora. Ugyanezt hangsúlyozta Ferenc pápa is ma az ünnep miséjén:

„Ma, a munkás Szent József ünnepén és a munkásság ünnepnapján imádkozzunk minden munkásért, hogy senki ne maradjon munka nélkül, s hogy mindenki igazságos munkabért kapjon. Hogy mindenki élvezhesse a munkájából fakadó méltóságot és a pihenés szépségét.”

XIII. Leó Szent Józsefet nevezte ki a társadalmi igazságosság védőszentjének, akinek élete, amennyire tudjuk, azzal telt, hogy mindennapos ácsmunkával tartotta el családját, és nevelte fel fiát, aki történetesen nem is az ő fia volt. Józsefet a keresztény hagyomány hosszan elhanyagolta; a Jézus születése-képeken töprengő mellékszereplőként tűnik fel, a Menekülés Egyiptomba-képeken pedig a szamár vezetőjeként. Csak a késő középkorban, a kézműves polgárság lassú felemelkedésével és láthatóvá válásával kezd ő is láthatóvá válni, mint Robert Campin Mérode-oltárképén (1425-1428), ahol a fő cselekmény, az Angyali Üdvözlet mellett már ő is megjelenik, amint műhelyében egérfogókat fabrikál (aminek szimbolikus jelentéséről itt írtam)



hogy aztán a 18. századtól már méltónak tartsák uralkodóknak is adni a nevét.

Szent József ünnepnapja hagyományosan március 19-én van, amikor Sándorral és Benedekkel együtt zsákban hozzák a meleget. XIII. Leó azonban a munkásosztály képviselőjeként olyan fontosnak tartotta őt, hogy a húsvét utáni második hét leghétköznapibb napját, szerdát az ő második ünnepének nyilvánította. XII. Pius pápa pedig 1955-ben ezt a mozgó ünnepet május elsejére rögzítette, mintegy kinyilvánítva, hogy a munkások nemzetközi napja nemcsak a szocialistáknak és kommunistáknak, hanem a keresztényeknek is fontos ünnepe.

És valóban, ma, amikor ezrek veszítik el munkájukat és még ezrek fogják, s akit még formálisan nem bocsátottak el, az is a puszta túlélésben látja maximális célkitűzését, ki meri azt hangoztatni, hogy „minden munkásnak joga van olyan munkára, amely méltóságot ad neki, s amely lehetővé teszi, hogy eltartsa önmagát és családját, és önmaguk építésére való szabad időt is biztosít nekik”?