Bensőséges Marokkó


Ludovic Duchadeau Texier nevét nem jegyzi a marokkói fotográfia. Az interneten egyetlen fotót sem találni tőle. Mégis az ő képei azok, amelyek a leginkább megérintenek a közelmúltban átlapozott számos marokkói fotóalbum közül.


Képeit nem albumban, hanem nyilvános kiállításon teszi közzé, a marrakesi óváros szívében, nagyon stílusosan egy lebontott ház helyét körbevevő palánkon, amelynek eredeti dekorációja azt hirdeti, hogy mögötte gördeszkapálya épül. Erre kasírozta rá azt a húsz képet, amely az 1999 és 2019 közötti húsz év munkásságát képviseli, minden évből egyet.


A képek szemmel láthatólag egyetlen családnál készültek. Szép látni, ahogy a gyerekek felnőnek rajtuk, vagy ahogy a fiatal családfőből megviselt, de szeretetteli idős ember lesz.

texier1 texier1 texier1 texier1 texier1


A marokkóiak közismerten nem szeretik, ha fényképezik őket. Már a falusi gyerekek is kiabálva tiltakoznak, ha kamerát látnak. Hogy erről az öt-hat emberről ilyen igazán szép képek készüljenek, ahhoz tényleg kellett, hogy a fotós bensőséges viszonyban legyen velük, s nyilván abban is volt, ha húsz éven át követhette életük változásait és állandóságát.


texier2 texier2 texier2 texier2 texier2 texier2 texier2 texier2 texier2 texier2 texier2 texier2 texier2


1 megjegyzés:

A Blogger néha megeszi az üzeneteket. Küldés előtt biztosabb kimásolni a hozzászólást, hogy ilyen esetben még egyszer el lehessen küldeni.