Október negyedike Assisi Szent Ferenc (1181-1226) ünnepe. Az egyház már az ezt megelőző vasárnap megemlékezik róla, az egyik legnagyobb szentről, aki visszaadta a nincsteleneknek, a kisemmizetteknek, a megvetetteknek és üldözötteknek az emberi méltóságot és a reményt. Ezáltal mellesleg – mint III. Ince pápa látta álmában, s mi is láthatjuk a Giottónak tulajdonított assisi freskón – egymagában megtámogatta az egyház összedűlni készülő épületét, példát adva ezzel a következő századok számára is, mit tegyen, aki nem akarja magára hagyni ezt a permanensen düledező épületet.
A Szent Ferenc ünnepe előtti hétvégén a pápa Grúziába látogatott, ahol az első nap a Szíriából és Irakból menekült káldeus és asszír keresztényekkel együtt imádkozott. Az arám nyelven énekelt szertartáson, mint az olasz ferencesek San Francesco lapja beszámol róla, Szent Ferencre emlékezve tartott beszédet:
„Urunk, Jézus! Dicsőséges kínszenvedésed révén győzd le a gyűlölet és önzés fogságába került szívek keménységét. Feltámadásod hatalmánál fogva szabadítsd meg az igazságtalanság és elnyomás áldozatait. Eljöveteled hűségének révén tedd semmivé a halál kultúráját, és ragyogtasd fel az élet győzelmét. Kereszted tövében egyesítsd a rengeteg ártatlan áldozatot, a gyermekeket, az öregeket, az üldözött keresztényeket. Húsvétod fényében öleld át azt, aki mélyen sérült, akik erőszakot szenvedtek, akiket megfosztottak szabadságuktól és méltóságuktól. Mutasd meg országod szilárdságát annak, aki bizonytalanságban él, a száműzötteknek, a menekülteknek, aki elvesztette az életbe vetett hitét. Terjeszd ki kereszted sugarát a háborúban élő népekre, hogy utat találjanak a kiengesztelődés, a párbeszéd és a megbocsátás felé. Add meg feltámadásod örömének ízét a bombák által semmivé tett népeknek. Távoztasd el a pusztítást Irakról és Szíriáról. Egyesítsd édes királyságod alatt szétszórt fiaidat. Támogasd a szétszóratásban élő keresztényeket, s add meg nekik a hit és a szeretet egységét.”
Az olasz ferences rendtartomány az ünnepre készülve szokatlan emlékművet állított az assisi Szent Ferenc bazilika előtti nagy tér közepén, mintegy annak a szegényes jászolnak az emlékére, amelyet először Szent Ferenc állított Greccióban. A mindössze hét méter hosszú, viharverte bárka 2014 márciusában ért partot kilenc menekülttel a hírhedt dél-itáliai Lampedusa partjain. Mind a kilencen túlélték az utat. Szerencséjük volt. Ugyanezen a napon, írja a csónakba helyezett tábla, egy másik bárka az Égei-tengeren pusztult el hét szíriai menekülttel, egy az Adeni-öbölben a jemeni polgárháború elől menekülő negyvenkét emberrel, s egy az Albert-tavon kétszázötvenegy emberrel, köztük ötvenhét gyerekkel, akik az idáig öt és fél millió áldozatot követelő kongói háború elől igyekeztek átérni az ugandai partra:
„Ez az Assisiben, a Szent Ferenc kolostor előtt elhelyezett bárka mindazokat a bárkákat jelképezi, amelyek épségben eljutnak a túlsó partra, és azokat, amelyek elsüllyednek a tengeren. Névtelen bárka ez, amely csupán kilenc menekültet hordozott, de mindazt a sok ezer embert jelképezi, akik segítségre szorulnak, s akiknek szükségük és joguk van a nemzetközi védelemre. Ennek a bárkának a sötétjében akar megszületni Jézus, hogy elhozza nekünk a fényt és a békét.”
Andre, die das Land so sehr nicht liebten. Zene: Zupfgeigenhans, szöveg: az Anschluss elől menekülő Theodor Kramer (1938)
Andre, die das Land so sehr nicht liebten War’n von Anfang an gewillt zu geh’n Ihnen – manche sind schon fort – ist besser Ich doch müsste mit dem eig’nen Messer Meine Wurzeln aus der Erde dreh’n | Mások, akik e földet nem ennyire szerették már kezdettől készen álltak a távozásra. Nekik – sokan elmentek már – könnyebb. Nekem azonban tulajdon késemmel kellett a földből kivájnom gyökereimet. |
Mindíg is szerettem a fotóidat, de most valami egész különleges gyönyörűséggel nézegettem. A képek külön-külön is, meg együtt montázsban is egész fantasztikusak. A repedezett, festékrétegeken áthatoló rozsda barnája, vöröse, az azurkék lepattogzott felületen, a lekopott napszítta fa erezete, a szakadozott szálú kötél matt zöldbe hajló árnyalata sokkal többet mond, mint egyben az egész. Igen, nagyon tetszik a bárka szimbolikája, igen kifejező, és megrázó, de az igazi drámaiság a nagyon közeli részletekben rejlik, amit a fotóid olyan tökéletesen adtak vissza. Ezekkel a képekkel mintegy újraértelmezted az alkotást, és ez már az igazi művészet. Köszönöm.
VálaszTörlésaz igazság az, hogy "kénytelen" vagyok maximálisan egyetérteni az előttem szólóval...
VálaszTörlés