Láthatatlan városok: Csernovic, ahol emberek és könyvek éltek

„Egy cseh építész, aki Bécsben tanul, majd elmélyül a bukovinai népi építészet és művészet sajátosságaiban, s helyi hucul, lengyel és román kézművesek és művészek segítségével építi fel a román orthodox metropolita palotáját Csernovicban – képzelhető-e ennél meggyőzőbb példája a kultúrák kölcsönösen termékeny egymásra hatásának?” (Martin Pollack: Mythos Czernowitz)

Czernowitz, wo Menschen und Bücher lebten. Paul Celan, a nagy csernovici költő emlékszik így vissza szülővárosára, s nem tudni, a kettő közül melyik ritkább és hízelgőbb egy városra nézve. A Monarchia legkeletibb nagyvárosát úgyszólván a semmiből hozták létre a 18. század végén, amikor Galícia és Bukovina a Habsburg-birodalom része lett, s a bécsi kormány kezdettől fogva egyfajta mintavárosnak szánta, ahol a birodalom valamennyi nemzetiségének képviselői harmonikusan élnek együtt a felvilágosult Habsburg-kormányzat és a német nyelv által összefogva. A város lakosságát alkotó negyvenkét nemzetiség mindegyikének megvoltak a maga társadalmi, vallási és kulturális intézményei, egyletei, utcái és újságai, miközben büszkék voltak rá, hogy az egész birodalomban Csernovicban beszélik a legszebb német nyelvet. A város szellemének ezt a sokszínűségét és egységét tükrözte épített szerkezete is, amelyben a tervezett struktúra, a nagy közterek és középületek harmonikus egyensúlyt tartottak az egyes nemzetiségek városnegyedeivel és intézményeivel.

Ezt a városszerkezetet járjuk be „Láthatatlan városok” sorozatunk következő alkalmán, szeptember 17-én délután 4 órakor a FUGA Építészeti Központban (Budapest, Petőfi Sándor u. 5.). A korábban látott városokkal, Prágával és Tbiliszivel ellentétben Csernovic nem rombolás által vált láthatatlanná. Óvárosa szinte ma is változatlanul őrzi századfordulós szövetét. Csupán az a sokszínű és kifinomult élet és kultúra tűnt el belőle, amely ezt a szövetet létrehozta és jelentéssel töltötte meg. Előadásunkon ezt az életet és ezeket a jelentéseket rekonstruáljuk korabeli fotók, leírások, és a helyi sajtó segítségével, megmutatva, hogyan vált Csernovic valóban Habsburg-mintavárossá, majd egykori lakóinak emlékezetében mindmáig élő nosztalgikus Csernovic-mítosszá.