„A világ egyik legritkább könyvét Erdélyben őrizték”, kapom fel a fejem a BBC History Magazin tudósításán. Már a cím is olyan gyanúsan büdös, mint a szivárgó propán-bután palack. Mitől legritkább egy könyv? Könyvek százezreiből van egyetlen példány a világon, a Vatikáni Vergiliustól a Képes Krónikáig. Ebből meg, mint a cikkből kiderül, három példány is van, az egyikről négy kéziratos másolat is készült csak azalatt, míg Londonból Erdélyig eljutott. Akkor mire fel a pompőz cím?
Olvasom tovább, és egyre többször kell félrenéznem, mint amikor kínos jelenetek játszódnak a szemem előtt egy lassan lealacsonyodó jó társaságbeli partin. Ilyeneknél például: „a fiatalember [Szervét Mihály] kiemelkedő nyelvtehetségről tett tanúbizonyságot, latinul, görögül és héberül is kiválóan megtanult, így eredeti formájukban tanulmányozhatta a korai keresztény szövegeket”. Milyen nyelven voltak a korai keresztény szövegek? Görögül. Mire kellett akkor a latin és a héber?
A kulcsot az a formula adja meg: „Szervét egy Juan de Quintana nevű ferences szerzetes titkára lett, aki nem kisebb személyiség, mint maga V. Károly német-római császár gyóntatója volt.” Magyarul az „egy … nevű …” szerkezet jelentéktelenséget sugall, olyan itemre utal, amelynek legemlékezetesebb tulajdonsága a neve. Ilyen szerkezetet olyanról, akiről mindjárt a mellékmondatban kiderül, hogy igen jeles figura volt, magyarul nem szokás mondani. Ez, mint Pázmány fogalmazta, deákból csigázott homályossággal repedezettnek láttatik. Ez szükségszerűen egy „a … named Juan de Quintana” angol fordulat tükörfordítása kell legyen. Rá is keresek hát erre a fordulatra Google-ban. És meg is van, feketén-fehéren:
A The Life, Death and Ghost of Michael Servetus című doc a Liberty Baptist Theological Seminary oldalán azt írja: „One of the most influential mentors in the life of the young Spaniard was a closet humanist named Juan de Quintana who served as the confessor of Emperor Charles V.” Szóval ezt fordította tükörben a BBC History Magazin magyar kiadása által felbérelt segédfogalmazó. Olvasom tovább a BBC által megnevezetlen forrást, hátha valami még kiderül.
És igen. Itt az áll: „When Servetus completed his studies in Toulouse, he was fluent in Greek, Latin, and Hebrew and was prepared to dissect scripture, which he did with incredible skill.” Szóval hogy tanulmányai befejeztével latinul, görögül és héberül is kiválóan megtanult, így hát felkészült a Szentírás elemzésére. Amely ilyen megfogalmazásban és ennyire tágas spektrumban már természetesen a héber Tórától a görög Septuagintán és evangéliumokon át a latin Vulgatáig és kommentárokig terjed. Így van értelme a három nyelvnek. Meg a negyediknek, az angolnak, amely érthetővé teszi a BBC deákból csigázott homályosságát. De nem elfogadhatóvá.
Ez is idétlen :
VálaszTörlésA tudós teológust először a katolikus hatóságok tartóztatták le akkori lakhelyén, Vienne-ben, de megszökött a börtönből és Genfbe ment, azonban Kálvin egy istentiszteletének meglátogatása után itt is letartóztatták, majd úgy döntöttek, hogy a korábbi halálos ítéletet helyben hagyva, könyvével együtt máglyán égetik meg.
mert egy szót nem szól arról, hogy az a "korábbi" halálos ítélet hogy keletkezett. Ki ítélte el, hol?
És ezennel kalapot emelek. Mindig is elragadott Studiolum írásainak tisztasága, gördülékenysége, ne beszéljünk mellé: maximális hibátlanságra törekvő világos stílusa van az úrnak. És, feltételezem, a többi, általa beszélt tíz, értett és olvasott újabb jó pár nyelven is hasonlóan igényes. Úgyhogy óva intem a BBC-t...
VálaszTörlés(Hogy nem kezdünk éssel mondatot? Dehogynem.)