Odakint éjszaka volt

A Riu Pardu völgye Szardínia keleti hegyvidékén, Ogliastrában, ahogy a helyiek mondják, sziget a szigeten. A folyó mély völgyben fut a Tricoli és a Tacchi két hatalmas hegylánca között, s a pásztorfalvak, Gàiru, Osini, Ulassai, Jerzu a meredek hegyoldalakra kapaszkodnak az örökké árnyékos kanyon mélyéről, a fény felé. A külvilágtól évezredeken át elzárva, és a Tacchi tanúszikláinak bizarr formáitól megihletve különös teremtményekkel népesítették be a vidéket, a sötétség és a világosság gonosz és jó szellemeivel, amelyek máig élnek meséikben és énekeikben.


Itt, Ulassaiban, nagy képzelőerővel és jó néhány művésszel megáldott pásztorcsaládban született Szardínia egyik legjelentősebb modern képzőművésze, Maria Lai. Szerencséje volt, olasztanára felfedezte a tehetségét, a középiskolát Rómában végezhette, s aztán, mivel a világháború a szigetet elvágta a szárazföldtől, Velencében töltött évei alatt ismerkedett meg a modern művészettel. Ulassaiba már csak a falura hagyományozott életműve tért vissza az emlékmúzeumának berendezett egykori vasútállomásra. Képein, szobrain, textilein azonban végig jelen vannak a szárd hegyek amorf sziklái, mély hasadékai, állatai és pásztorai, a sötétség és világosság kontrasztjának alapélménye, és a csillagok, amelyek kevés helyen ennyire fényesek a világon.

A Maria Lainak szentelt Stazione dell’Arte a dombtetőn, amelyről még írunk.

Az olasz hegyvidék szülötte a betlehemi jászol is, amelyben a középkori képzelőerő a vallásos színjáték formájában, a pásztorok, az állatok, a csillagok motívumaival jeleníti meg a sötétség és világosság találkozását. Az első betlehemet az ilyenfajta játékra fogékony Szent Ferenc rendezte be Greccióban, a közép-itáliai hegyvidéken 1223 karácsonyán, s a presepe, a karácsonyi jászol azóta az olasz népi művészet alapvető műfajává vált. Maria Lai halála előtt néhány évvel, 2004-ben rendezett kiállítást Cagliariban, Szardínia fővárosában Odakint éjszaka volt címmel az élete során – főleg a 60-as években – alkotott presepéiből. A lendületes körvonalakkal felvázolt jeleneteket vagy kollázsokat doboz-keret veszi körül és teszi térbelivé. A kompozíciókat a doboz szegélyére kilépő kavicsok és talált tárgyak, és a hozzájuk hasonlóan lapidáris, a történelem előtti szárd művészet emlékeit idéző figurák nyitják ki és kötik össze az ogliastrai hegyek tágasságával.



Peppino Marotto és Coro di Neoneli: Sa Ninnia (pásztor-bölcsődal)