Rózsaszínű levelek 15.

Kelt [1915.] febr. 10
A feladó neve: Timó Károly honvéd
A feladó czime: BETEG KATONÁK HOSPICIUMA, Budapest, IV, Molnár-u. 25.

Czím: Szépreményű Zajác Antonia urhölgynek
III. Kis Korona utca 52.
Bpest

Előző levelek (térképen szürkével): • Kecskemét, 1915. január 30. • Duklai-hágó, 1915. január 11. • Felsőhunkóc, 1915. január 4. • Sztropkó, 1914. december 31. • Budapest, 1914. december 23. • Budapest, 1914. december 21. • Budapest, 1914. december 11. • Budapest, 1914. december 2. • Budapest, 1914. november 28. • Budapest, 1914. november 27. • Budapest, 1914. november 18. • Budapest, 1914. október 27. • Debrecen, 1914. szeptember 25. • Szerencs, 1914. augusztus 28.

Kedves fiam
Már ismét uj lakásom van. De nagyon tetszik mert ilyen elegáns kórházban még nem voltam. Ez egy körhelyiség volt inkáb üdülő. Molnár és sörház utca sarok. Itt lesz majd kimenő is talán. Ha meglátsz rám se ismersz olyan szép csíkos ruhám van. Ha eljösz eről majd többed mondok. Hogy máskülönben én jól érzem magam amit neked is kivánok. Vasárnap jöj be biztossan. Látogatás 1–4 ig minden nap. Viszontlátásig

Ölel csókol Károly. Az Annát kérlek értesitsd nehogy hiába oda kimenjen. Tisztelem a műhelybelieket.

[Nagy katasztrófa nem történhetett, ha szűk két hét után Károly máris elhagyhatta a kecskeméti hadikórházat, és felszállították Budapestre. Hamar elterjedt a híre az óbudai ismerősök és a műhelybeliek között, hogy a legrosszabb félelmek nem következtek be, és egyszerű vállövést kapott. Pontos körülményei a sebesülésnek ismeretlenek, de mindenképpen a szerencse gyermeke lehet, mert ennél a sebesülésfajtánál komolyabb operáció és csonkolás nélkül a sérülést ritkán lehet megúszni. Az esélyek latolgatásában nincs olyan ember, akit ne lehetne szakértőnek mondani. Nincs is család, amelyiket a sebesülések, halálesetek elkerültek volna az elmúlt bő félévben.

Ezt taglalja mindenki a környéken, a Perc utcában, a Kiskorona utcában, sőt, a Lajos utcának a közeli részein is.


Egy ilyen lövés, ha a katona kúszik, vagy a hevenyészett lövészárok rézsűjén hasal, pusztán egy szűk arasszal kerüli el a golyó a védtelen arcát, és szinte bujkál az érzékenynél érzékenyebb szervek, a bal karba lefutó verőér, az arteria subclavia sinistra (baloldali kulcscsont alatti verőér) vagy folytatása a hónalj verőér (arteria axillaris), a lefutó idegpályák (nervi supraclaviculares) között. És a csontok (clavicula, scapula) is épségben megúszták. Száz az egyhez.

A lapot a Molnár utcából adták fel? „Beteg katonák hospiciuma”. Lett volna ott valami kórház? Jó néhányszor megforgatja mindenki a lapot, mielőtt felkerekedik látogatóba.]

Következő levél: 1915. március 1.