nem olyan egyszerű. Ahogy a város szerkezete, úgy az evöldék megtalálásának szabályai sem olyan átláthatóak, mint ahogy azt az ember szeretné. A sok turista által látogatott részek vendéglátóipari egységei többnyire a turisták gyors megkopasztására specializálódtak, mindazonáltal – mint lejjebb látjuk – még a legturistább helyeken is vannak kitűnő olcsó étkezdék. Ökölszabályként, ha az ember hagyományos és olcsó ételt szeretne enni, pizza rusticát, antico fornót, vagy a helyiek kicsi kávézóit kell keresnie. Ezekben öt-tíz euróért meleg ételt ehetünk, s ráadásul azt, amit a rómaiak maguknak, s nem a turistáknak készítenek.
A pizza rustica olyan büfé, ahol alapvetően helyben készített pizzát, s némelyikben hagyományos, egyszerű egytálételeket lehet kapni. Ezt a rómaiak alapvetően maguknak csinálják, s főleg a környékben élők esznek ott. Fontos tudni, hogy a pizza eredetileg szegényétel, vékony (!) kenyértészta, amelyre azt teszik, ami egy egyszerű háztartásban kéznél van: olajat (pizza bianca), paradicsompürét (pizza rossa) paradicsompürét és az egyik legolcsóbb sajtot, mozzarellát (margherita), valamint a kedvenceimet: főtt krumplit (patate) és cukkinivirágot szardellával (fior di zucca). Ha az embernek olyan szerencséje van, hogy ősszel lehet Rómában, vargányát és mozzarellát (porcini) is, ez azonban sajnos elég drága.
Természetesen a kreativitásnak nincs határa, de minél több olyan feltét van a pizzán, amely egy szegény háztartásban anno tuti hiányzott (kolbászok, drága sajtok, etc.), annál biztosabban lehetünk, hogy turistáknak szóló szemfényvesztésről van szó. Ha megnézzük, a helyiek mit esznek, ők szinte kizárólag az egyszerűeket szokták választani. Valószínű, ebbe nemcsak az olaszok szürreálisan konzervatív ízlése játszik bele, hanem az is, hogy ezek a faxnisabb pizzák jóval drágábbak, és nekem erősen úgy tűnik, hogy gyakrabban a tésztájuk is vastagabb, így aztán egy ugyanakkora szeletért két-háromszor annyit is fizethet értük az ember, pontosabban a turista, mintha egy hagyományos fajtát választott volna.
Sajnos az utóbbi években a pizza rusticák mintha megritkultak volna, s amelyek megmaradtak, azok is turistásabb kinézetűek lettek. S noha a válsággal a pizza tésztája mintha némileg megvastagodott volna, és a krumplis pizzáról, eléggé el nem ítélhető módon, eltűnt a rozmaring (o tempora o mores!) ezek a pizza rusticák feltétlenül a kipróbálandó helyek közé tartoznak, mert nélkülük egyszerűen nem lehet Rómát megérteni.
Ugyanígy áll a dolog az antico fornóval is. Ezek hagyományos pékségek, ahol a kenyérfélék, péksütemények, régivágású édességek mellett néhány fajta szintén helyben sütött pizzát és gyakran házilag készített egyszerű ételeket is árulnak. Itt a pizza rusticákkal ellentétben általában nem lehet leülni, ezért azonban kárpótolnak a különféle őrült jó mandulás és pisztáciás teasütemények. Ezeket kimérve árulják, rendes helyeken nem drágábban tíz dekáját 2-3 eurónál. Akár egyet is megmérnek. Figyelni kell azonban arra, hogy nehezek, két darab simán ki tud tenni tíz dekát!
Kicsit kevésbé frekventált utcákban, tereken (olykor csak húsz méterre a turisták áradatától!) olasz típusú kis kávézók találhatók, amelyek a belvárosban sokszor művészek, diákok találkozó és kiállítóhelyei is. Ezek elsősorban szendvicseket és hagyományos egytálételeket kínálnak a helyi közönségnek és azoknak külföldieknek, akik hajlandók letérni a főutakról, az igazi olasz étel és élet ízét.
Antico Forno La Stelletta – Via della Scrofa 33
Ez az a régimódi pékség, amely után az ember állandóan visszakívánkozik Rómába.
Antico Forno Marco Roscioli – Via dei Chiavari 34
Hagyományos
pékség. Sokféle pizzát árulnak, de én nem elsősorban ezt ajánlanám, már
csak azért sem, mert szerintem túl vastag a tészta, hanem azokat a
különféle készételeket, amelyeket a hátsó helységben lehet kapni. Na meg
a teasüteményeket.
Barnum Cafè – Via del Pellegrino 87
A Campo de’ Fiori közelében kellemes, alternatívra játszó dizájn és olcsó ételek.
Caffè Perù - Via di Monserato 46 (Piazza di Santa Caterina della Rota)
Békebeli kávézó a Campo de’ Fiori közvetlen közelében művészekkel,
egyetemistákkal, kis kiállításokkal, hagyományos, egyszerű ételekkel, ingyen wifivel.
Ciao Checca - Piazza di Firenze 25-26
Pasta
új kiadásban. Teljesen új jelenség, pár éve még egyáltalán nem volt ilyen. Nem a hagyományos helyi anyagokból főznek helyi recepteket, hanem az olasz tradícióból bizonyos elemeket kiemelve egy nemzetközi trendbe állnak be. (Talán a trendiség része, hogy a
checca az olasz szlengben homoszexuális nőt vagy férfit jelent.) Az kérdéses, hogy kell-e feltétlenül üzletfilozófiát kenni a pastára, meg hogy nem jobb-e szofisztikáltabb módon képezni az identitást, mintsem hogy én az vagyok, aki nem eszik hamburgert, de hát ez nyilvánvalóan behozza a megfelelő közönséget. Mindazonáltal a Piazza Navona közelében van, a pasta elég bonyolult, és becsületes adagot adnak.
Dar Ciriola –
Via dei Banchi Nuovi 15
Szintén újdonság Rómában. A Corso Vittorio Emanuele mögött lévő utcában a sok turistakopasztó között egy kis szendvicsező, ahol egyfajta hagyományos cipóféleséget lehet mindenfélével megtöltetni. Finom és olcsó.
Della Palma –
Via della Maddalena 19/23
150 féle fagylalt. Hát nem egyértelmű, hogy ajánljuk-e. Először is az ember néhány nap alatt a gatyáját is fagyira költi. Azután meg boldogtalanul bóklászik például Berlinben, hogy ezek nem fagyik. Egy haszna mindenképpen van: napi látogatása – amit az ember, ha nem fakír és nem torokbajos, biztosan meg fog tenni –, tekintve, hogy itt az olaszok még a szokásosnál is brutálisabban tolakodnak, mintha az életükért küzdenének, felér egy kisebb túlélőtúrán való részvétellel.
Fior di Pizza – Via Metastasio 20
Abszolút békebeli, klasszikus pizza rustica a Piazza Navonától pár percre.
Forno Campo de’ Fiori –
Campo De’ Fiori 22 × Vicolo del Gallo 14
A Campo de’ Fiorinál turistásabb hely nem nagyon van Rómában (jelzem, nem ok nélkül, mesés a tér), és azt nem nagyon javasolnám, hogy a piacon vásároljunk, mert az tényleg a turistáknak van, de a sarkon lévő hagyományos pékséget mindenképpen ki kell próbálni. Békebeli pizza és csodás hagyományos sütemények.
La Renella Panificio –
Via del Moro 15Az egyik legjobb, és mindenképpen a legnépszerűbb hagyományos pékség a Trasteverén, fantasztikus pizzákkal, és ülőhely is van rá elég, hogy végig lehessen kóstolni a kínálatot. A pizzeria egyben átjáróház is a Tiberis felől a Santa Maria del Trastevere felé, amely egy nagy kanyart megspórol az embernek, de időben akár egy órával is késleltetheti az érkezést. A pizzeria mellett be lehet lesni a pékség állandóan félig nyitott ajtaján, és csodás képeket készíteni a kemencéről és a polcokon sorakozó friss kenyerekről.
Piac a Mars-mezőn –
Piazza Monte D’Oro
Nem a Spagna közvetlen közelében van, de csak néhány perc onnét ide elsétálni, s nagyon megéri, mert mindössze néhány méterre a legnagyobb turistaáradattól autentikus, rejtett kicsi piacot találunk, ahol három kitűnő helyen is tudunk enni. Ha a Via di Monte D’Oro felől közelítjük meg a piacot, akkor pontosan a
Monte D’Oro Pizzához jutunk. Itt egy piaci bódéban hagyományos pizzákat és készételeket árulnak a környékbelieknek ebédidőben. Ha párolt zöldséget vennénk valami sajttal vagy kicsi hússal, azt a helyiek szigorúan pizza biancával fogyasztják. Néhány méterre tőle, a Via dell’Arancio 60-ban, található a
La Bottega di Cesare, egy jól sikerült country feeling kisvendéglő. Itt néhány ember kényelmesen le tud ülni, a kiszolgálást nem kapkodják el, de a kaja pazar és az árak olcsók. A tér másik oldalán, a Piazza Monte D’Oro 94-ben viszont egy tényleg hagyományos kis kávézót találunk, a
Caffè Monte D’Oro-t. Itt megállt idő, úgyhogy érdemes nekünk is megállnunk egy kávéra, szendvicsre, süteményre.
Paninoteca da Guido – Borgo Pio 3
A Vatikán közvetlen közelében, néhány asztal az utcán, egy kisebb társaság elfér, pár fajta egyszerű házikaját lehet kapni olcsón. Mi kell még?
Pazza per la Pizza – Via della Mercede 18
Közel a Spagnához és a Barberinihez, hagyományos, kimondottan olcsó, valójában pizza rustica, turistás dizájnnal, de régimódi megbízható, jó pizzával.
Pizzeria Vecchio Borgo – Borgo Pio 27
Pizza rustica a Vatikán mellett. Már húsz éve is ez volt az egyik kedvencünk, a Jezsuita Történeti Intézetből mindig ide jártunk ebédelni, itt szerettem bele a cukkinivirágos pizzába. Azóta csak annyit változott, hogy lett facebook-oldala és honlapja. Akkor is, most is főleg helyiek látogatják. Pizzatésztából különféle szendvicseket is készítenek, a malacsültöset feltétlenül érdemes kipróbálni. S ha az emberbe valami csoda folytán még fér, vagy többen rendelünk bölcs beosztással, úgy a készételeiket is. (Helyesbítenem kell, most láttam, hogy Ferenc pápás pizzájuk is van. Ez húsz éve még nem volt.)
Pizza da Michele – Via delle Vergini × Via dell Umiltà
Teljesen érthetetlen, hogyan maradt autentikus a Trevi kút közvetlen közelében, a turistabiznisz közepén ez a pizza rustica, de a lényeg, hogy megmaradt.
Pizza il Capriccio – Via Giustiniani 18.
Kicsit turistásnak néz ki, és egy kicsit drágább a szokásosnál – mondjuk, a Pantheon közvetlen közelében mind a kettő megbocsátható – de igazi pizzát árulnak (ami természetesen mindig jó).
Pizza Rustica – Via Merulana 267
Közvetlenül a Santa Maria Maggiore mellett csodálatos módon teljesen autentikus pizza rustica.
Pizzeria Tavola Calda – Via Falegnami 69
Ó, ez a másik régi kedvenc. A Via Arenulától pár lépésre van. Húsz éve, ha csak egy mód volt rá, mindig tettem egy kis kanyart errefelé a városba menet (meg, ha úgy adódott, jövet is). Sajnos, kicsit
modernizálták, de a pizza ugyanolyan jó, s ha valaki már unja a sok tésztát, érdemes a finom zöldségételeiket is megpróbálnia.
Pizzeria Minerva – Via della Minerva 4
Sajnálatos módon ez a Pantheon mellett lévő pizza rustica is a modernizálás áldozatává esett. A pizza még mindig jó, bár már nem annyira, mint régen, és én a mostani kockás terítők helyett szívesebben látnám a régi egyszerűséget és árakat.
Amikor Isten az idők kezdetén kiosztotta az országokat a föld népeinek, azok mindannyian engedelmesen sorba álltak, egyedül a grúzok ittak és daloltak a hegyek mögött. Amikor aztán végre megérkeztek, Isten elutasította őket, mondván, hogy a későn jövőknek már nem maradt föld. Ők azonban addig bizonygatták, hogy Isten egészségére ittak, s addig lágyítgatták dalaikkal a szívét, míg végül azt nem mondta: Tudjátok mit? Nektek adom azt a kis darab földet, amit magamnak tartogattam.
Átkelünk a Mtkari folyón Avlabariból a Metekhi terére. 
Amikor megpillantom a vaskos kötelet keresztben az úton, a tüzeket az út mentén, az álarcosokat, akik megindulnak felénk az útakadály mellől 
Következő levél: 
