Pune negyedei

Pune óvárosában szürke sasok keringenek az égen, mint papír pernyéje a tűz fölött. A forgalom könyörtelen, a kismotorok szakadatlan tülkölése és ropogása versenyez a kézikocsik, motoros riksák és városi buszok zajával, mindegyik egy talpalatnyi helyért tülekszik, kuncsorog, nyomul, csak egyetlen hüvelyknyi helyért s amikor megkapja, a gázpedált vidáman tövig nyomva robog tovább. A gyalogosnak vakon meg kell bíznia a sofőrökben, mert túl sok a mozgó objektum, hogy egyszerre szemmel tarthassa mindet, s az előrehaladás lehetetlen, ha megkövülten áll az út szélén.

Pune belvárosa peth-ekre oszlik, a régi marathi kifejezés kicsi városnegyedet jelent. A Kasba peth gyökerei a 14. századra nyúlnak vissza, a többi a 17-19. században, a maratha és peshwa uralom alatt jött létre. Hetet közülük a hét napjainak marathi nevéről neveztek el, ezekben a kereskedők és kézművesek a peth neve napján tartottak hetivásárt.

Manapság a peth-ekben minden nap vásár van, ahogy Dél-Ázsia legtöbb városában. A január száraz, és viszonylag hűvös. Az idő kiváló rá, hogy az ember hosszú sétákat tegyen, benézzen az udvarokba, impressziókat gyűjtsön. Pihenni leülhet valamelyik étkezde előtt egy tejes, cukros, fűszeres teára. A nap végén, mire cipőnket belepi a por és nyálkahártyánkat a benzingőz, leinthetünk egy riksát, s ahogy a város további részein átrobogunk, arra gondolok: igen, holnap is vissza kell jönnöm, annyi mindent nem láttam még.