Minden, ami fontos

Az eddig bemutatott háborús nyelvkönyvek közös jellemzője volt, hogy hatvan-hetven évvel később e kötetek az antikváriumok polcain nagyon ritka vendégek voltak – a szovjetunióbelieket pedig igyekeztek gyorsan meg is semmisíteni. Gondoltuk volna, hogy mégis van legalább egy olyan közöttük, amelynek egy részéből generációk tanultak, sőt tanulnak ma is?


A lengyelül tanulók számára közismert Varsányi István zsebkönyve. Ha hátralapozunk a forrásjegyzékhez, az első forrásmű a kiadási évével rögtön feltűnő lesz.

Wladysław Szabliński: Wszystko co ważne. Minden ami fontos. Debrecen, Városi nyomda, 1940

Mudrák József barátom, aki a debreceni egyetemen dolgozik, pontos és érdekes információkat közölt a szerzőről. Wladysław Szabliński vel Krawczyk a debreceni Tisza István Tudományegyetem lengyel lektora volt a harmincas évektől. 1912. december 7-én született Varsóban. 1935 szeptember 1-től már tanított az egyetemen, és tevékeny részt vett a nyári egyetem munkájában is. Kitűnően beszélt magyarul, sokan csak Szablinski Lászlónak ismerték, felesége magyar nő, Juhász Ágnes volt. Nyelvkönyvének példamondatai alátámasztják azt, hogy nem véletlenül követelte a német kultúrattasé Szabliński menesztését 1941 nyarán, akit természetesen az egyetem nem küldött el, ott maradhatott más beosztásban, könyvtárosként, 1942 februárjától.

RÁDIÓ / rádiót hallgatunk / keressük meg Londont! / hallgassuk meg mit ad Budapest!

1944 februárjában Divéky Adorján professzor (a varsói egyetem volt magyar lektora, a varsói Magyar Intézet volt igazgatója) javasolta újból lektorrá választását, mert „a magyar kormányzat a magyar-lengyel kultúregyezményt a maga részéről ma is érvényben lévőnek tartja”. Azonban egy bő hónap múlva, a német megszállás után nem csak ez nem történt meg, de a fenti példamondatokat sem írhatta volna le hátrányos következmények nélkül.

VILLÁM, 1944. június 15.

Szabliński a könyvtári feladatokat 1944. június 17-ig látta el.

Ezek után talán nem meglepő, hogy mennyire aktuális témákkal látja el a tanulni vágyót a kötet.

HÁBORU / az angol kormány ultimátumot intézett a német kormányhoz / a német kormány visszautasította az ultimátumot / Anglia hadat üzent Németországnak / a németek hadüzenet nélkül törtek be Lengyelországba / a technikai fölény Németország oldalán volt / hadijelentés / hadseregünk gyorsan nyomul előre

csapataink visszaverték az ellenséges támadást / a fronton nyugalom volt / kelepcébe csalták az ellenséget / a francia csapatok ellentámadásba mentek át / a katonák árkokat ástak és megerősítették az elfoglalt állásokat / a német csapatok visszavonultak az előre kiszemelt állásokba / az ellenséges csapatok hanyatt-homlok menekültek / megnyertük a csatát! / az ellenség veresége elkerülheteten / áttörték a Siegfried-vonalat / légitámadást intéztek Varsó ellen / a légelhárító tüzérség két repülőgépet lőtt le / 20 bombát dobtak le / lebombázták a középületeket / legtöbbet a polgári lakosság szenvedett / lebombázták a vöröskereszteskórházat / tíz halottat és negyvenhárom sebesültet vesztettünk / az ellenség vesztesége ismeretlen / a csapatok tábort ütöttek / Varsó ostroma közel egy hónapig tartott / az erőd helyőrsége megadta magát

A nyelvkönyv példamondataiból dicsőséges alternatív történelem bontakozik ki. Anglia és Franciaország nem hagyták szégyenteljesen cserben szövetségesüket, mint a valóságban, hanem, mint azt szerződésben fogadták, megtámadták a lengyeleket lerohanó német agresszort. Ilyenformán Lengyelország győztesen fejezte be a háborút.

Anglia sikeresen folytatja a tengeralattjárók elleni hadjáratát / az ellenség nyersanyagkészlete kimerült / fegyverszünetet kötöttek / béketárgyalásokat kezdtek / békét kötöttek / a legyőzött ellenségnek alá kellett írnia a békeszerződést

A magyarok is ontottak vért függetlenségükért / most Lengyelország negyedik felosztása következett be / most a lengyelek vették át a magyar jelszót: nem, nem, soha! / nem hagyjuk magunkat!

Egy biztos: Wladysław Szabliński bátor ember volt. Varsányi István professzor, akinek az élete szintén kalandba illő volt és filmre kívánkozna, jó okkal hivatkozhatott erre a kis füzetre mint forrásra könyve legutolsó oldalán. Ő is bátor ember volt: 1957 májusában forrásnak megjelölni ezt kötetet, amelyben például a lenti két oldal is szerepel, nem kis kockázatot jelentett. Lehet, hogy csak Szablińskinak akart emléket állítani, de az is lehet, hogy – Szablińskihoz hasonlóan – a fél évvel előbb letiport Magyarország katasztrófájára akart utalni, és emlékeztetni rá, hogy Lengyelország sokkal nehezebb helyzetből is fel tudott állni, újra tudott épülni. Itt van rá tehát a példa, hogy minden sikerülhet, nincs lehetetlen.

És ez minden, ami fontos.

Lengyelország két világháború közötti térképe (pontozva, illetve utólag pirossal jelölve az országot a nácik és a szovjetek között felosztó Ribbentrop-Molotov-határvonal) illetve Magyarország határai Kárpátalja viszafoglalása (1939. március 15.) és a második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) között – abban az időszakban tehát, amikor a kis idegenvezető felkalauzolja Török Sándort a közös magyar-lengyel határra.