Adolf Guttmann nyomában. 1. Kutatás

Két nővér és egy barátnő: balra a legfiatalabb, Salomina Franciska Guttmann, „Myra”, középen a legidősebb, Magdalena Elizabeth Guttmann, „Madge”

Családi album: • Alba, 1867 • Pretoria, 1880 • Pretoria, 1885 • Pretoria, 1890 • Hongkong, 1897 • Marseille, 1900 • Párizs, 1904 • Valenciennes, 1918 • Buenos Aires, 1930

Két nővér pózol a fotográfus lencséjének. Az 1900-as év végén hagytuk el őket Marseille-ben. A búr háborút követő száműzetésükkel a családi történelem egy lapja is lezárult: visszatértek Európába, arra a kontinensre, amelyet őseik több mint kétszáz évvel korábban hagytak el, amikor XIV. Lajos 1685-ben visszavonta a nantes-i rendeletet, és kiűzte a protestánsokat Franciaországból. Elhagyták hát a provanszi Motte-d’Aigue-t, La Rochelle-t, Poitout, Normandiát, Hollandiába menekültek, ahonnét 1688-ban szálltak hajóra a Jóreménység-foki gyarmatok felé.

Két nővér. Anyjuk, francia hugenották leszármazottja öt évvel korábban halt meg. Róla most nem lesz szó.
Apjuk valahol Lengyelországban – vagy talán Németországban – született a 19. század közepén, de semmit sem lehetett tudni róla: sem hogy honnan jött, sem hogy hová tűnt el.
Erről a férfiról hosszan mi sem tudtunk semmi, vagy szinte majdnem semmit. Talán német volt, talán lengyel, vagy talán – és nagyanyám itt lehalkította a hangját – zsidó. Az egyetlen zsidó a családban, és még azt sem tudjuk, ki volt – egy lengyel? egy német? Akárhogy is – és nagyanyám ismét felemelte a hangját –, áttért, úgyhogy nem volt már igazán zsidó.
Elmondta, hogy ez a férfi volt dédanyám apja, akit aztán korbáccsal kergettek el – ez a „kergettek” lehetett a saját felesége, de éppúgy lánya, Madge, dédanyám nővére, vagy maga Myra is. Sosem tudtam pontosan, annyiszor hallottam már ezt a történetet anélkül, hogy igazán érdekelt volna.
Szinte semmi sem maradt fent róla, egyetlen kép sem, egyetlen történet sem azon túl, hogy korbáccsal kergették el, semmi magyarázat. Sem születési, sem halálozási hely vagy év. Csak egy név: Adolf Guttmann vagy Gutmann, született a 19. század közepén valahol Berlin és Varsó között, és meghalt 1900 után valahol Afrikában.

Az orosz birodalom európai kormányzóságainak térképe. Atlas of the World, James Wyld, 1864

Hosszan nem tudtam semmit erről a dél-afrikai történetről. A kutatás hosszan csak sovány eredményekkel járt.
De aztán a mozaik darabjai lassan kezdtek összeállni.

Az első szál Angliába, Sheffieldbe vezet. A Guttmann fivérek, Tobias és Isaac a 19. század közepén vágtak bele az órás- és késesiparba. Tobiasnak a High Street 22-n volt üzlete, Isaacnak a Fargate 21-en, ahol ékszerüzletet is fenntartott. Mindketten a helyi zsidó közösség köztiszteletben álló tagjai voltak. Mindkettőnek számos gyermeke volt: Isaacnak Joseph, Alexandra, Florence, Bertha és Jeannette Marie, Tobiasnak Bertha, Leonora, Joseph, Rosie, Philip és Edith – és ezek csupán az élő gyermekek. Nem minden sikerül azonban úgy, ahogy szeretnék: Isaac 1860-ban csődbe megy. Aztán azonban összeáll testvérével, és megalapítják a Guttman Testvérek üzletházat, amely már sikeres lesz.

Azonban sem Isaac, sem Tobias nem angliai születésűek. Bizonytalan, mikor vándoroltak be, de azt tudjuk, hogy egyikük 1833-ban, másikuk 1835-ben született az Orosz-Lengyelországban, néhány kilométerre a porosz határtól fekvő Kaliszban, az orosz birodalom  egyik legnyugatibb shtetljében.

Kalisz, a Chmelnik zsidó negyed egy 1904-ben küldött képeslapon (a kettős dátum, június 3/16 az orosz/juliánus és az európai/Gergely-féle naptárra utal)

Amikor Adolf 1880 körül egy nagy utazóládányi késsel Dél-Afrikába érkezik, hogy megindítsa saját házaló üzletét, közvetlenül Sheffieldből jön, a Guttmann Testvérek High Street 22 alatti órás-késes üzletéből. De hiszen sem Tobiasnak, sem Isaacnak nem volt Adolf nevű fia, és egyetlen Adolf Guttmann sem szerepel a nagy-britanniai születési anyakönyvekben.

Milyen családból származott akkor hát Adolf? És milyen rokonságban állt a sheffieldi Gutmannokkal?
A nyomok már régen elmosódtak. Olyan kevés maradt Adolf után: egy házassági kivonat, egy név gyermekei születési anyakönyvében, egy levél néhány véletlenszerű utalása – és egy halotti anyakönyv, amely végre valami kulcsot kínál.
Eszerint Johannesburgban halt meg 1922-ben, „74 éves korában”.
Eszerint tehát 1848-ban született valahol Berlin és Varsó között.
De mindama Guttmannok közül, akinek születési anyakönyve fennmaradt itt vagy ott, Kelet- vagy Nyugat-Európában, egyetlen Adolf Guttmann sem szerepel, sem 1848-ban, sem korábban, sem később. Egyetlenegy sem.

Ugyanakkor Adolf a búr háború előestéjén egyfajta szerény láncszemmé vált a dél-afrikai helyi politikában a johannesburgi zsidók és a Pretoria faji fennsőbbrendűségét valló afrikánerek között; elég jó helyen lévő láncszemmé ahhoz, hogy lányai 1902-ben a búr háborúk hősnőiként szerepeljenek. A magyar Vasárnapi Újság december 30-i száma úgy mutatja be őket – tévesen –, mint Kruger elnök unokáit.

„Fegyveres boer nők
Hogy mily nagy volt a boerok harci lelkesültsége, kezdettől fogva, mutatja, hogy a férfiakon kívül nemcsak aggok és gyermekek, hanem még nők is fegyvert fogtak.
Nevezetesen Pretóriában alakult egy egyenruhás amazon-csapat, amelynek tagjai közül hármat, a kik mind a Kruger unokái, ezennel bemutatunk. Ezek: Eloffné asszony, Guttmann Mira és Flanagan kisasszonyok.
Ezen hölgyek most agg nagyatyjukat európai utjára is elkisérték.”

A kép más, ugyanakkor nagyon hasonló a fent látott Nadar-fotográfiához: Madge épp elfordítja a fejét. Minősége azonban jóval gyengébb. Feltételezhetően ugyanakkor egy második, retusált és kőmetszett felvételt is készítettek a sajtó céljára.

(2)

Bármilyen csekélyek a nyomok, végül valami feldereng. Egy cikk egy mondata, egy utalás, amely új utakat nyit, és már nyomon vagyunk.

Ez a második út kanyargósan vezet Lengyelországig. Egy Varsóból küldött levéllel kezdődik, amelyet egy pretoriai levéltárban őriznek.
Adolfnak ugyanis egy nővére is volt, Franciszka Goldberg született Guttmann, varsói lakos, aki 1902 tájban, a búr háború vége után írt a dél-afrikai hatóságoknak, hogy hírt szerezzen két testvére, Adolf és Izidore Olympius sorsáról.

Franciszkára, Adolf nővérére könnyen rátaláltunk. 1860 októberében született Varsóban, Henryk Guttmann és neje, Salomé Redlich lányaként. Henryk és Salomé 1857-ben házasodtak össze Kaliszban, ahol mindkettőjük született. A nyilvántartások ez esetben teljesen világosak. Henryk volt a harmadik Guttmann fivér, aki Lengyelországban maradt. Isaac és Tobias testvéreként Henry néven szerepelt az angliai forrásokban, és Henrykként lánya varsói anyakönyvi kivonatában.

Íme az apa, Henryk Guttmann.

Henryk Guttmann 1864-ben, bal kezén meghatározhatatlan tárggyal

A három Guttmann fivér közül ő volt az egyetlen, akinek nem zsidó neve volt. A Henryk nevet azonban ő is csak Varsóba költözve vette fel. 1824-ben, kaliszi születési anyakönyvében még Hajman Nuchem Guttmannként jegyezték be, s ezen a néven vette el Salomé Redlichet is 1857-ben.
Varsóban 1860-ban született lánya anyakönyvi kivonatában már Henryk néven szerepel, de korábban, 1858-ban és 1859-ben Kaliszban is született már két fia, akiket korábbi, Hajman Nuchem Guttman nevén jegyeztetett be: Joseph és Izidore, Franciszka két bátyja.

És Adolf? A mi Adolfunk, aki 1922-ben halt meg, 74 évesen, s akinek ilyenformán 1848-ban kellett születnie?

Egy. Csupán hipotézis, de lehetséges, hogy Adolf anyakönyvi kivonatába hiba csúszott, akár az eredeti bejegyzés, akár a másolás folytán. Adolf ezek szerint nem 74, hanem 64 éves korában halt meg, s ilyenformán nem 1848-ban, hanem 1858-ban született.

Kettő. Hajman Nuchem Guttmannnak és Salomé Redlichnek két fiuk született Kaliszban, 1858-ban és 1859-ben: Joseph et Izidore. Természetesen ez is hipotézis, de lehetséges, hogy amiként Hajman Henrykre változtatta nevét, úgy elsőszülöttje, Joseph jellegzetes zsidó nevét is a modernebb és európaibb Adolfra változtatta.

Összefoglalásként: Van egy, az orosz-lengyelországi Kalisz shtetlben 1858-ban Joseph néven született zsidó gyermek, akit szülei kétévesen Varsóba visznek, és ettől fogva az Adolf nevet viseli. Ez az Adolf később Sheffieldbe megy, hogy találkozzon nagybátyjaival, Isaackal és Tobiasszal, valamint unokatestvéreivel, a két Josephfel, akik mindannyian az órás, késes és ékszerész mesterséget űzik. Onnan indul egy Joseph unokatestvére társaságában Dél-Afrikába az 1870-es évek végén, majd innen egy nagy ugrással, még nem tudjuk pontosan, hogy, néhány évvel később láncszemként működik a johannesburgi zsidók és a pretoriai afrikánerek között, a lehető legközelebb a politikai és gazdasági hatalomhoz. És talán a gazdagsághoz is, ki tudja?

A nyomozás folytatódik.


Folytatás: Adolf Guttmann nyomában. 2. A gazdagság felé