…которую мы потеряли… – „…amelyet elvesztettünk”. Az orosz állandósult szókapcsolatnak, amelyet például a szocializmus idején elpusztított történelmi Moszkváról szóló tévéfilmek és retró-útikönyvek címében használnak előszeretettel, olyan tragikus és nosztalgikus felhangja van, amit magyarra az ʻelveszített’ sőt ʻelrabolt’, vagy még inkább a szabódezsői ʻelsodort’ melléknévvel kell fordítanunk. Еда, которую мы потеряли. „Az étel, amely nincs többé.” Ezzel a címmel jelent meg az orosz Forbes magazin mai nagy fényképes riportja, amely egyenként veszi számba azokat a kedves élelmiszereket, amelyeket kézbe többé már nem vehet az orosz, miután Medvegyev miniszterelnök tegnap bejelentette, hogy Oroszország megtiltja bizonyos élelmiszerek – tejtermékek, hús és hal, zöldség és gyümölcs – behozatalát azokból az országokból, amelyek csatlakoztak az Oroszország elleni szankciókhoz. És amelyek eddig Oroszország legfontosabb élelmiszer-beszállítói voltak.Nyugaton – így Magyarországon is – elsősorban arról szólnak a hírek, hogy mit veszít a tiltással az EU-országok gazdasága. A Forbes viszont azt mutatja meg, mit veszítenek vele az oroszok. A Forbest ugyan a gazdagok lapjaként tartják számon, s ennek megfelelően az egyes élelmiszerfajtákat főként ínyenc árukkal illusztrálja, ám minthogy minden orosz ebbe a kategóriába igyekszik feltörekedni, s többek között a Forbesből nézik ki, mit kell ehhez fogyasztani, ezért ezeknek az élelmiszereknek az eltűnése széles néprétegeket érint érzékenyen. Az érzelmi hatást az étvágygerjesztő fotók is fokozzák: látjátok, ennek az életszínvonalnak az elvesztésével fizetjük meg a donyecki balhé árát.
Valio. Beltiltják a finn Valio cég számos termékét: a Viola sajtokat, a Valio és Gefilus túrót és joghurtot, az Oltermanni sajtot, és más tejtermékeket. A Valio termékeinek 90%-át Finnországban állítják elő. Noha a konszernnek orosz gyára is van a moszkvai területen, itt csupán a Viola krémsajtot termelik.
A Barátság-gázvezeték építése 1981-ben. A cső felirata: „A szankcióinak annyi [szó szerint: ʻcső’], Reagan úr!”
Tapasztalataim szerint az orosz nép hihetetlenül életrevaló. Meglepődnék, ha Krimből, Grúziából és egyéb jó éghajlatú FÁK-országokból nem látnák el a.s.a.p a piacokat.
VálaszTörlésEgy kis off topic, ha nem vágjátok el a torkomat. A poszt-szovjet irodalom egyik legizgalmasabb és legszórakoztatóbb darabja Poljakov Szökni akartam-ja. Megevett a sárga irigység, hogy ott - szemben velünk - sikerült megírni a rendszerváltó évtizedeket, méghozzá nagyon-nagyon szórakozatóan. Meglepö azonosságok a magyar történésekkel.
Hát Grúziából nem, mert azzal éppúgy faséban vannak, Krím meg maga is ellátásra szorul, minthogy boron – meg kell mondjam, igen hitvány minőségűn – kívül ott más nem terem, pont az a problémájuk, hogy eddig Ukrajna látta el őket élelemmel. Oroszország eddig is a világ ötödik legnagyobb élelmiszer-importőre volt, úgyhogy most nagyon kell források után néznie. Attól persze az oroszok éhen még nem halnak, és a lakosságnak az a 70-80%-a, amely elégedett Putyin kormányzásával, hajlandó lesz hazafias áldozatként összébb húznia a nadrágszíjat. Viszont nagy élelmiszerdrágulás lesz, az eddig is fenyegető infláció most végérvényesen el fog indulni, aminek tovább gyűrűznek majd a következményei.
VálaszTörlésUgyan miért vágnánk el a torkodat, hát az egész Wang folyó nem egyéb mint egy méretes offtopic. A Poljakov könyv meg tényleg nagyon jó, írni is szeretnék róla.
Nu, ladna, meghajlok az érveid előtt, hiány lesz zöldség-gyümölcs, s egyéb élelem frontján. Cserébe ott van nekik egy sármos vezér, aki újra naggyá teszi őket.
VálaszTörlésMás: Örülök, hogy jó véleménnyel vagy a Poljakov-könyvről. Mielőtt belefogtam kiváncsi lettem volna a véleményedre, (mégis sokszáz oldal), de aztán nem akartam fullban tolni a kretént. Most másik apropóból mégis ezt teszem: Jerofejev A jó Sztálinja időpocsékolás, vagy érdemes neki fogni? E blog nagyérdemű olvasói, kommentelői esetleges véleményére is számítok.