Áttűnés: Koránkelés

Egy tanár számára valószínűleg az a legnagyobb öröm, ha akad egy jó tanítványa, akire olyan hatással van, hogy az megszereti és továbbviszi stúdiumát. Jó példája lehet ennek két nyelvkönyv, amely időben és térben is messze esik mind egymástól, mind tőlünk.

Hogy Glósz Miksa csíksomlyói gimnáziumi tanár hogyan kezdett a szlovák nyelvvel foglalkozni a Felvidéktől távoli Székelyföldön, az talán már sosem derül ki. A gondozásában 1887-ben megjelent, kiválóan használható Gyakorlati tót nyelvtan című könyvében a sok alaposan kidolgozott példa-párbeszéd között szerepel ez a részlet:


Bő ötven esztendővel később a székely származását nevében is viselő, és már Budapesten élő Gyalui-Boér György szinte szóról szóra ezt a példát használja talán mindmáig egyedülálló Rutén nyelvtan című kötetében:


Könnyen hihető, hogy ezzel a néhány mondattal a tanítvány tiszteleg a régi mester emléke előtt.

Azt hiszem, a mai ember fülének az öt óra mint „későn kelés” egészen borzasztóan hangzik. De ez a két példa is igazolja, hogy aranyat lelhetünk vele.