A cseh tenger

Lahvová pošta, palackposta. Szinte abszurdnak tűnik, hogy olyan nyelven is alkottak rá kifejezést, ahol ilyennel soha nem találkozhatnak. Csehországtól a természet megtagadta a tengert. Így hát az irodalomra maradt, hogy megajándékozza vele: Shakespeare a Téli regében, és Radek Malý a Moře slané vody, Sós vizű tenger címmel most megjelent gyerekvers-kötetében.

Zavřete oči. Slyšíte, jak šumí? Nadechnĕte se té vůnĕ. Zašeptejte: Čechy leží u moře.

Hunyd be a szemed. Hallod, hogy mormol? Szívd be az illatát. Suttogd: a tengernél fekszik Csehország.

Egy másik tenger nélküli ország szülötteként nagyon meg tudom érteni a vágyakozást a tenger iránt, ahogy az ember a kék ég mintájára próbálja elképzelni a másik végtelent, kagylókról, hajókról, szigetekről álmodik, tengerésznek készül Kőbányán, s végül az első találkozást.

První vzpomínka Oči mám plné veliké slané vody Objala zemi kolem pasu Plujeme

Az első emlék Szemem megtelik nagy sós vízzel A földet öltötte dereka köré Úszunk

Blessed shore, áldott part, mondja Shakespeare a cseh tengerpartról, s így kell legyen valóban. De azt is hozzáteszi: unpathed waters, undreamed shores, úttalan vizek, álomban sem látott partok, ami nem lehet igaz, hiszen annyi álomban szerepel, olyan sokszor bejárja az ember keresztül és kasul.

O cestĕ Zeptej se moře na cestu Řekne ti: všechny cesty jsou tu Vítr tĕ vezme do všech koutů a není snadné nalézt tu jednu která nevede ke dnu nekončí včera nevede k zemi lidožroutů Ale já ji najdu, tati najdu ji, a pak se vrátím

Az útról Kérdezd a tengert az út felől azt válaszolja: itt van minden út, a föld minden sarkába elvisz a szél mégsem könnyű megtalálni azt az egyet amely nem a mélybe visz nem ér véget tegnap nem az emberevők földjére vezet De én megtalálom, apa! megtalálom, s aztán visszatérek.

Ezekben a gyerekversekben az a szép, hogy nem földhözragadtak, nem szájbarágósak, nem kínosan jópofák, mint a legtöbb felnőttek által gyerekeknek írt vers. Tágasak, személyesek, folytathatóak, mint a tenger, és mint az álom. És a cseh tengerparton a kettő összeér.

Velrybo velrybičko Vidĕl jsem velrybu bylo to ve snu byla jak ostrov Byla noc Dlouze se dívala až na dno klesnu pak připlula mi na pomoc Dokud jsou velryby nebudem sami na moři ani za noci Ale až nebudou co bude s námi? Kdo připluje nám pomoc?

Bálna, bálnácska Bálnát láttam álmomban volt mint egy sziget volt Éjszaka volt Hosszan nézett a mélység legmélyére aztán segítségemre úszott Amíg vannak bálnák nem leszünk egyedül a tengeren, sem az éjszakában De ha már nem lesznek mi lesz velünk? Ki úszik segítségünkre majd?

Az illusztrációk is, Pavel Čech rajzai, akár az álmok. Mint a gyerekek álmai: egy kicsi sóból, egy kicsi tintából, egy lavór vízből a végtelen tenger. És mint a cseh álmok. A málló fal és a kopott keret előtt ki ne látná meg Josef Sudek lavórját, s ettől fogva ki ne ismerné fel Sudek lavórjában és vizespoharában Pavel Čech tengerét?