Nőnapi forradalom

„A forradalom napjai. Rendőrségi útiokmányok kitöltése”

Azt mindenki tudja, mikor volt a nagy októberi forradalom. Novemberben. De vajon az azt megelőző februári forradalom mikor volt? Természetesen márciusban. Mégpedig március 8-án, nőnapon.

A pétervári Putyilov-gyár munkásnőinek nőnapi tüntetése, 1917. március 8 (a Julianus-naptár szerint február 22.) A transzparensek felirata (hibás helyesírással): „Etessétek a haza védelmezőinek gyermekeit!” „Fizetésemelést a katonák családjainak – ők a szabadság és a világbéke védelmezői!”

A nők napját éppen száz éve, 1914. óta tartják március 8-án. Noha a munkásnők már 1908 óta március egyik első vasárnapján ünnepelték felvonulással Amerika-, majd Európa-szerte, egyre inkább összekapcsolva a nők szavazati jogának követelésével, ez először 1914-ben, a világháború előestéjén esett március 8-ra. Másodszor pedig 1917-ben.

Ezen a vasárnapon közel ötvenezer pétervári munkásnő – a behívott férfiak helyét már a legtöbb gyárban nők foglalták el – vonult az utcára kenyeret és a háború végét követelve. A tüntetések másnap is folytatódtak, s harmadnapra az összes pétervári üzem munkásai sztrájkba léptek. A Duma hiába kért segítséget a fronton lévő cártól, annak ingerültségében csupán a Duma feloszlatására futotta. A főváros védelmére rendelt csapatok pedig egyre inkább a tüntetőkkel szimpatizáltak. Március 13-án az 1905-ös forradalom gyakorlatát felelevenítve munkás- és katona-tanácsok alakultak. A Duma képviselőinek kérésére a cár lemondott, és ideiglenes kormány jött létre. Tíz nap múlva pedig Németország az oroszországi helyzet további destabilizálására német útlevéllel és államköltségen társaival együtt hazaküldte a svájci száműzetésben élő Lenint, aki áprilisi téziseiben meghirdette a forradalom továbbvitelét a kommunizmus győzelméig.

„A forradalom napjai. A volt cár szán-autója”

A februári forradalom első, zaklatott napjait dokumentáló alábbi ötvennégy fényképet csak nemrég tették közzé az interneten. Eredetijüket az orosz Állami Politikatörténeti Múzeumban őrzik, s szűkszavú adataik szerint Ion Dicescu gyűjteményéből származnak.

„Március 23. A forradalom áldozatainak temetése. A zászlók összképe”

Ion Dicescu, orosz nevén Ivan Oszipovics Gyik (1893-1938) szobafestő fiaként született Bukarestben. 18 évesen lépett a szociáldemokrata pártba, s a párt lapjának újságírója lett. 1916-ban, Románia hadbalépésekor Erdélyben harcolt, majd a visszavonulás során megsebesült, s a szövetséges Oroszországban létesített román tábori kórházak egyikében kezelték. 1917 elején Szentpétervárra vitték, s itt került kapcsolatba a bolsevik párttal. Áprilisban belépett a pártba, s a Pravda újságírója lett. Az októberi forradalomtól kezdve a Vörös Gárda tagjaként harcolt. 1924-ben más román emigráns kommunistákkal együtt ő tett hivatalos javaslatot a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaság megalapítására, amely akkor a román Besszarábia visszacsatolásának előkészítéseként még csak egy keskeny csíkot – nagyjából a mai Transzdnyisztriai Köztársaságot – jelentett. 1938-ban kémkedés vádjával kivégezték.

Az úgynevezett Dicescu-gyűjteményben fennmaradt képek valószínűleg nem Dicescu fotói. Kitűnő kompozícióik elsőrangú sajtófotósra vallanak, amilyenből – mint arról még írni fogunk – bőven volt a század eleji Szentpétervárott. A képekre írt feliratok talán arra utalnak, hogy a Pravdába szánt sajtófotók szerkesztői másodpéldányai lehetnek. Érdemes volna megnézni, bekerültek-e a Pravda vagy más napilap korabeli számaiba. Annyi bizonyos, hogy a feliratozott fotók némelyikét az októberi forradalmat követően képeslap formájában is kiadták. De erről egy következő posztban írunk többet.

„A forradalom napjai. Nyevszkij proszpekt”

„Március 23. A forradalom áldozatainak temetése. Temetési menet a Nyevszkij proszpekten.” A felirat: „Áldozatul estetek a végzetes harcban”, a munkásmozgalom gyászindulója – a későbbi Munkás-gyászinduló – eredeti kezdő sora. Ennek változatairól lásd korábbi részletes írásunkat.

„A forradalom napjai. Barrikádok a Litejnij proszpekten”