A Gutin hegye oszlopként magasodik Máramaros déli határhágója fölött, meg kell kerülni erre vagy arra, ha végig akarjuk járni Bajfalu, Nyárfás, Budfalva, Aknasugatag, Desze világörökséggé nyilvánított fatemplomait. Háromszor is megkerültük ezen a nyáron, s Aknasugatag felé tartva mindig csak letekintettünk a völgybe Brébre, régi magyar nevén Hódpatakfalvára, ahol pedig szintén impozáns 16. századi fatemplom és pusztuló zsidó temető áll, s amelyről Claude Karnoouh Vivre et survivre en Roumaine comuniste: rites et discours versifiés chez les paysans du Maramureș című szép antropológiai kutatása szól.
Az egykori Máramaros megye délnyugati része, a fatemplomok vidéke. Teljes Máramaros-térképhez kattints. Ma a Már(amaros)-Sziget fölött folyó Tisza a határ Ukrajna és
Románia között. Piros ponttal jelölve a helyek, amelyekről már írtunk,
de még sokkal többről is fogunk.
Más azonban nemcsak letekintett, hanem le is ment, s egy nyarat töltött ott. Az azerbajdzsáni Rena Effendi, akinek Az élet vonala című gyönyörű és szívszorító fotóalbumáról már beszámoltunk. Abban az albumban a Kaukázusban, a Baku-Tbiliszi-Ceyhan kőolajvezeték mentén kialakult szép új világról tett közzé képeket. Ebben a sorozatában viszont egy máig fennmaradt – noha lassan erodálódó – archaikus világot akart bemutatni. Képei most harmadik díjat nyertek a World Press Photo 2014 Observed Portraits, Series kategóriájában.
Őknekem is megvoltak
VálaszTörlésA viseletes lányok és nem kevésbé csinos, de nagyon mai csizmájuk kontrasztja nekem ezt a szaploncai képemet juttatja eszembe: http://tutajos.com/gallery/picture.php?/1410/category/180
VálaszTörlésIgen, Gábor, nagyon jó képek azok is. Meg ott van a sírkövön üldögélő nő, rózsaszín sportcipőben. A cipő mindig kritikus pont a viseletben: nemigen lehet évtizedeken át eltenni és örökölni, mert sokkal hamarabb tönkremegy, mint egy ruha, ráadásul passzentosnak kell lennie a méretnek, nem biztos, hogy fel tudom venni a nagymamáét. És házilag reprodukálni sem lehet, mindenképp mesterember kell hozzá.
VálaszTörlés