Konsztantinosz Kavafisz: Η Πόλις (A Város). Zene: K. G. Eklektos
| Η Πόλις Είπες· «Θα πάγω σ' άλλη γή, θα πάγω σ' άλλη θάλασσα, Μια πόλις άλλη θα βρεθεί καλλίτερη από αυτή. Κάθε προσπάθεια μου μια καταδίκη είναι γραφτή· κ' είν' η καρδιά μου -- σαν νεκρός -- θαμένη. Ο νους μου ως πότε μες στον μαρασμό αυτόν θα μένει. Οπου το μάτι μου γυρίσω, όπου κι αν δω ερείπια μαύρα της ζωής μου βλέπω εδώ, που τόσα χρόνια πέρασα και ρήμαξα και χάλασα». Καινούριους τόπους δεν θα βρεις, δεν θάβρεις άλλες θάλασσες. Η πόλις θα σε ακολουθεί. Στους δρόμους θα γυρνάς τους ίδιους. Και στες γειτονιές τες ίδιες θα γερνάς· και μες στα ίδια σπίτια αυτά θ' ασπρίζεις. Πάντα στην πόλι αυτή θα φθάνεις. Για τα αλλού -- μη ελπίζεις -- δεν έχει πλοίο για σε, δεν έχει οδό. Ετσι που τη ζωή σου ρήμαξες εδώ στην κώχη τούτη την μικρή, σ' όλην την γή την χάλασες. | A Város Azt mondtad: Más földre megyek, más tengerre másik várost találok, szebbet, jobbat ennél, ahol minden erőfeszítésem kudarcra ítéltetett, szívem, mint a hulla, sírba száll. Hát meddig süpped még szellemem ebbe a mocsárba? Ahová csak tekintek, amerre nézek, életem fekete romjait látom itt, ahol annyi évem elvesztegettem, elpazaroltam, tönkretettem. Új helyre, másik tengerre nem találsz. A város követni fog. Ugyanazokat az utcákat rovod majd újra, ugyanazokban a negyedekben fogsz majd megöregedni, ugyanabban a házban őszülsz meg majd. Ugyanebbe a városba jutsz vissza mindig. Más földre, ne reméld, nincs hajó számodra, sem út. Ha életed egyszer tönkretetted itt, ebben a parányi zugban, tönkretetted az egész világon. |
Désiré és az eső a címe a dalnak,
VálaszTörlésamit 32 éve dúdolok.
két szereplője van: Désiré és az eső.
az eső zuhog, s Désiré benne áll.
lemos az eső Désiréről mindent:
kalapot, ruhát, fűzőstől cipőt.
egy meztelen test: Désiré csak ez.
ez milyen eső?
ez komoly eső!
Antoine jön, és kérdi Désirét:
Azt hiszed talán, megszabadulsz valamitől?
kalapod ruhád, fűzőstől cipőd, lemállott, na jó!
és tiszta vagy, na jó!
de kérdezem én, hangsúllyal Désiré,
arcodra száradt szokásaiddal mi lesz?
mondd, hogy érted ezt? kérdezi ázva Désiré.
tán öreg vagyok szokásaim rabja csak. megkérlek Antoine, csak azt ne mondd, hogy reménytelen itten állnom,
itt e komoly esőben áznom. de igenis leviszi majd rólam, amit én akarok,
környezetem és családom, szociális körülményeim
s vele minden bizalmatlanságom, tétovaságom,
mások múltját, mit rám raktak,
csak nem gondolod, hogy ez majd mind rajtam marad? csak nem gondolod?
Antoine csupán annyit mondott:
de igen!
de ezt a Bereményi mondta. ,)
VálaszTörlésén meg azt látom, hogy tkp azt mondja a vers is és a képek is, hogy "maradsz ami voltál" de mégis épp ellentétes attitűddel.