Alig harminc évvel ezelőtt nagyrészt még háziszőttes ruhát, bocskort hordtak errefelé, az asszonyok kezéből egy pillanatra sem eshetett ki az orsó, a szövetek – szegénység és elzártság kikényszerítette – házilagos előállítása rengeteg munkát adott. Az elérhető árú konfekcióból való ruházkodás nagyot formált a mindennapokon, egyben tudatosan megőrzendő identitáselemmé tette a népviseleti darabokat.
A nacionalizmus általános előretörése Magyarországon is újra elhozta a folklórelemek bekerülését az utcai divatba, de itt nem véletlenül valahogy sokkal szervesebbnek, kontinuusabbnak tűnik, mint a matyóhímzés a pesti flaszteron. Az etnikus viselet a munkapiaci mobilitás mértékének megfelelően gyorsabban vagy lassabban, itt is az ünnepi alkalmakra szorul vissza. Ilyenkor azonban azok is felvesznek egy-egy népviseleti, vagy azt idéző ruhadarabot, akik a hétköznapokban már nem hordják.
Mint egy disszertáció, a viseletek leírása! Zseniális, Studiolum!
VálaszTörlésEgy kérdésem van: "a tradicionális ruhadarabok archaikusnak tűnő testtartást és mozdulatokat is előhívnak" alatt mit értesz? A nő összekulcsolja a kezét az öle fölött a férfi pedig kalapjával takarja a férfiasságát? Mert nekem így jön le!
Fantasztikus a régi és új formák együttélése, változása, gyártástechnológiai leírása. Köszönöm, az egyik legszebb poszt az utóbbi időkben! (No jó, a biciklis is tetszik persze ;)
Nem az enyém az érdem, Marguerite írta a tényleg éleslátó és lenyűgöző elemzést. Az archaikus testtartáson, gondolom, a férfi Tiborc-pózát érti, amelyet a kalap hív elő, hát hogy máshogy tartaná a tisztelet jeleként.
VálaszTörlésLátod, ebben a melegben már meg sem néztem a lapalját...
VálaszTörlésKöszönöm, Marguerite!
Köszi Pera az elismerést! :)
VálaszTörlésmeglepett ez a siker, de örülök neki, így is, hogy az olvasók az kis cameo ellenére is betolták a Studiolum-ouvre alá ,)
Messze kiemelkedik az egész mezőnyből a kurd szabású nadrágot, természetes anyagokból készült, harmonikus színekből összeválogatott stb. cuccokat viselő férfi, ahogy jön lefelé a lépcsőn... Említésre méltó a szakálla is!
VálaszTörlés