A gyaloghíd deszkái egyszer már teljesen szétkorhadtak, s a vasútállomás fölött átvezető híd járhatatlanná vált. A MÁV-főműhelybe bejáró munkások, azt mondják, kibontották a betonfalat, s a síneken jártak keresztül az ötpercenként közlekedő gyorsvonatok között, míg egyikük rosszul mérte fel az átérésre az időt. Akkor a híd új lépcsőket kapott. De régen volt már, hogy ennyi figyelem is jutott a pusztuló gyárnegyedre, s a lépcsőfokok erezetébe már újra belevájta a maga külön útjait a víz, a só, az idő.
Nálunk egyszer a vonat elütötte a kb. félméteres rámpán állva olvasó szerencsétlen nőt (a vonat mindig a negyedikre jött, de ez alkalommal a harmadikra. Dudált a vonatvezető, a nő nem nézett fel, csak hátrált a harmadik felé.) majd pikk-pakk, alig 40-45 év múlva meg is épült az új rámpa.
VálaszTörlésReméljük, hogy figyelmeztető erejű a korábbi tragikus történet és a mostani képsorozat.
VálaszTörlésA fényképekre rácsodálkoztam.
Nagyon szépre öregedik, repedezik, töredezik, szálkásodik a deszka.
Dekoratív rajzolatú felületet alkotott a természet. A nemes, természetes anyagok (bőr, kő, üveg, cserép) szépre öregszenek.
Ezt is megmutatják a képeid.