Vízibicikli


Száz évvel ezelőtt, 1911 karácsony estéjén a milánói Letture della Domenica. Settimanale Illustrato hetilap hírül adta, hogy számos elvetélt próbálkozás után egy zseniális torinói testvérpárnak köszönhetően végre lehetségessé vált átkelni bármely folyón vagy tavon anélkül, hogy az ember leszállna a kerékpárról. Meglepő, hogy a hír olyankor látott napvilágot, amikor a leghidegebb az idő a Pó partján, de a találmány jelentőségét tekintve érthető, hogy a Bosio fivérek nem bírtak várni a jó idő beköszöntéig a jó hírrel.


„A közönséges kerékpár kormányozható vízijárművé való átalakítása oly módon, hogy a kerékpáros, miután végigtekert közútjainkon, egy folyón vagy tavon is átkelhessen, számos tapasztalt gépész fantáziáját megmozgatta már, ám egyiküknek sem sikerült megoldania a túlságosan is ingatag víziösvényeken való pedálozás jelentette nehézségeket.

Most azonban a fényes győzelem, mert annak bizonyult, két zseniális, ámde szerény torinói munkás, a Bosio fivérek számára hozta el a babért.

A készülék három úszóból áll, amelyet a megfelelő csövek és acélcsatlakozók segítségével erősítenek a kerékpárral. Az elülső kerék alatti a kormányzás feladatát is ellátja, míg a másik kettő a hátsó kerék két oldalán egymással összekapcsolódva tartja fenn a járművet a víz színén.

A meghajtás a megszokott pedálozás révén történik, egy kiegészítő lánc segítségével, amely mozgásba hozza a hátsó kerék alatt a vízbe merülő propellert.”


Sokszor voltunk már Torinóban, de sajnos soha nem láttunk még egyetlen példányt sem a Bosio fivérek találmányából működés közben a Pón, sem fel- sem lefele.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A Blogger néha megeszi az üzeneteket. Küldés előtt biztosabb kimásolni a hozzászólást, hogy ilyen esetben még egyszer el lehessen küldeni.