Frontképeslapok

A „háromszögletű levelek” és az illusztráció nélküli tábori levelezőlapok mellett a második világháború számos hadseregénél rendszeresítették a tábori képeslapot is. Mintha a besorozott katonák a civilizáció utolsó mentsváraként őrizték volna azt a szép békebeli szokást, hogy külföldre utazva képeslapot küldenek a meglátogatott vidékről. Ezek a lapok azonban a meglátogatott vidékek képe helyett elsősorban a hadsereg helytállásának és győzelmeinek heroikus ábrázolásaival lelkesítették az otthoniakat.




Az olaszok a szabadságos katonákra is gondoltak.

„Az ellenség hallgat titeket!”

„Németország valóban barátotok!”

A szovjet fronton egészen a háború utolsó időszakáig szinte nem voltak képeslapok. Valószínűleg kapacitás sem volt a gyártásukra és terítésükre, de meg mint orosz filatéliai fórumok nyomán már említettük, a képeslap műfaja szinte teljesen eltűnt a két világháború közötti Szovjetunióból. Az utóbbi szempontot erősíti, mint kivétel a szabályt, hogy az ország legpolgáribbnak megmaradt városában, Leningrádban még a blokád ellenére is adtak ki képeslapokat a háború alatt: igaz, ezek többnyire békebeli témákat ábrázoltak, mint majd egy másik posztban bemutatjuk. De ha léteztek volna szovjet front-képeslapok, azokra valószínűleg azoknak a kisplakátoknak az ábrázolásait nyomták volna, amelyeket amúgy is folyamatosan szállítottak a frontra a harci morál megerősítésére.




És valóban, amikor 1943-tól kezdve terjedni kezdtek ha nem is a hagyományos képeslapok, de az illusztrált levelezőlapok és borítékok, akkor ezeknek a plakátoknak a motívumait vitték át rájuk.




Végül a szovjet háborús képeslapok sajátos típusa az, amelyet az orosz filatélia a „trófea-képeslapok” névvel jelöl: azok a Vörös Hadsereg által megszállt országokban, még a megszállás előtt kibocsátott képeslapok, amelyeket szovjet katonák írtak meg és küldtek haza. Láttunk már példát olyanra, amikor a már megírt német képeslap hátát papírral leragasztva újra megírták oroszul. De felbukkannak olyanok is, amelyeket oroszul írtak meg első ízben.







A két utolsó lapon különösen érdekes, hogy ezek egy olyan első világháborús képeslap-sorozat tagjai, amely német fogságba esett külföldi katonákat ábrázolt. Ezen a két lapon, mint a szovjet katona meg is jegyzi kézírással a kép alatt, az 1914-18 közötti orosz hadsereg egy-egy katonája látható, akik ilyenformán harminc év után tértek haza a hosszú fogságból, bár nem jószántukból. Ezekről a trófeákról még részletesebben is lesz szó egy következő bejegyzésben.