Tilos az éneklés,

prohibido el cante, ez volt kiírva a Franco-korszak számos külvárosi kocsmájában. És ez a címe annak a kiállításnak is, amelyet a sevillai Centro Andaluz de Arte Contemporáneo szentelt 2009-ben a tiltott éneknek, a flamencónak.

A kiállítás több mint kétszáz fényképpel mutatta be, hogyan látták névtelen és nagy nevű fotográfusok a flamencót a 19. századtól, az egzotikus Dél felfedezésétől a 20. század nagy mesterein át napjaink rafinált divatfotósaiig. Katalógusát nem láttam, csak azt a tizenhét képet, amelyet one-way a napokban közzétett belőle. A spanyol neten rákeresve még jó néhány képet találtam ugyan, de ezek csak azt mutatták, mennyire zseniálisan válogatta össze one-way azt a tizenhetet, amely minden anekdotázás és egzotikum elhagyásával közvetíti a tánc erejét, előadóik emberségét, s hogy ez a tánc milyen elképzelhetetlenül megemeli őket. Ez a válogatás így, ahogy van, önálló műalkotás. Minden változtatás és hozzáadás nélkül adom én is közzé.


Pedro és Inés Bacán: Nana. A De viva voz CD-ről, 1995

Antoñita La Singla, Barcelona, 1962 (Xavier Miserachs)

Jerez-de-la-Frontera, 1989

Cigány táncosnő, 1956

Mario Maya, 1983 (Guilles Larrain)

Granada, 1950

Man Ray, 1934

Kasztanyetták – Antonio y Rosita Segovia (Juan Gyenes), 1960-as évek

1957

Havanna, 1995

El Farruco és Carmen Segura, Sevilla, 1983 (Guilles Larrain)

A sevillai vásárban, 1967

Farruco és Farruquito, 1964 (David George)

Anatólia, 1964

Barcelona, 1955

Párizs, 1963

Joaquín Cortés, 1995