Gyerekkocsi

Bernard DeCou 1931-es carszkoje szelói és peterhofi fotósorozatán egyaránt szerepelt egy-egy elbűvölő gyerekkocsi. Először arra figyeltem fel, milyen praktikus, és minden bizonnyal a gyerek számára is megnyugtató, hogy a magas alépítmény folytán a gyerek és a felnőtt arca szinte egy magasságban van. Aztán a bonyolult steampunk szerkezet ragadott meg, amelyet mintha egy etetőszékből, egy kerti talicskából és egy – pontosabban két – viktoriánus velocipédből állítottak volna össze.




Minthogy nem tudtam rájönni, vajon a korban általánosan elterjedt gyermekkocsiról vagy valamilyen speciális orosz találmányról van-e szó, keresni kezdtem a neten. És csakhamar sorjázni kezdtek a hasonló szerkezetek.

Thonet-stílusú kettős gyermek-perambulator

Antik viktoriánus pushchair

Francia antik „Pousette” bambusz és rattan stroller

Vesszőfonatos, bőrüléses gyermekkocsi, Franciaország, 1900 k.

Francia hajlított fa perambulator, 19. sz. vége

Doris Turnbull gyerekkocsiban, Asszam, India, 1902 k.

A belga Emilienne Reeth családja az 1914-es német támadás elől menekült Angliába.
Az „Albert-nap” a belga menekültek segélygyűjtő akciója volt, s így a
perambulator oldalán is Albert király képe látható (1915)

Hirdetés, Boston, Massachusetts, 1868

És ha orosz fotó kapcsán vetődött fel a kérdés, úgy az orosz neten találtam rá a legtöbb választ is. Több más forrás mellett különösen informatív volt a Mirabella blogján közölt babakocsi-történet, Puzovok régi fotógyűjteménye, és Marinni blogja, amely több alkalommal is közölt már válogatást régi gyerekkocsik képeiből. Ezek nyomán rajzolódott ki a gyerekkocsi alábbi rövid története.


A mai gyerekkocsi történeti előzménye, mint neve is mutatja, a gyerekméretűre lekicsinyített lovaskocsi avagy hintó, ilyenformán:

A bordeaux-i herceg gyermekhintója

Louis-Charles dauphin, a későbbi XVII. Lajos kecskefogatú gyermekkocsija Versailles-ban, a Kis Trianon kastélyban

18. századi gyermekhintó

Binder, 19. sz.

1835

Ezeket a kocsikat ló helyett valamilyen kisebb méretű állat húzta. Rendszerint kecske, ahogyan azt a legkorábbi ábrázolásokon is látjuk.

Frans Hals (1580-1666): Három gyerek kecskefogatú kocsival

A kecskefogatú gyerekkocsi még a 19. század végén is elterjedt volt Európában és Amerikában egyaránt.

Marshall Bros. Két gyerek kecskefogatú kocsival, 1880 k.

1870

Globe, Arizona, 1916 k.

A Harrison-gyerekek, 1891 k. (Library of Congress – Frances Benjamin Johnston)

Kézenfekvő – merthogy a „nagyokéhoz” hasonló – megoldás volt kocsi elé a póniló vagy a kis méretű szamár. Az alábbi fogatot a southend-on-sea-i Whitaker fényképész használta tengerparti üdülőfotóinak kellékeként.

Montgomery C. Meigs főhadnagy gyerekei szamárfogatú kocsiban, 1850

A szamár sem volt megvetett fogathúzó állat egyáltalán. Az utolsó orosz trónörökös, Alekszej cárevics is ilyet használt 1909-ben Carszkoje Szelóban:


A kutyafogat nemcsak északi vidékeken, hanem egész Európában is divatos volt, már a barokk kortól kezdve.

Őfelsége gyermekei, Frigyes és Auguszta wales-i herceg és hercegnő, 1745-56

Henriette Ronner-Knipp holland festő képe (1821–1909)

Kutyafogatú gyerekkocsi Angliából, 19. sz.

Kutyanyakörv és hám Délkelet-Kanadából

Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy kutyákat fuvarozásra is használtak, bár vezetőik gyakran ilyenkor is gyerekek voltak.







A kutya a fogat helyett a kocsiba is kerülhetett, ha akadt nála alkalmasabb vonóerő…


Olykor azonban egészen egzotikus igásállatokat fogtak a gyerekkocsi elé.

Pulykafogatú szekér. Wisconsin Historical Society, 1910 k.

Struccfogatú kocsi. A 20. század elején sok állatkertben a kocsikázásból származó bevételből fedezték az állatok ellátását (1929)

Malacfogat, 1910

Oroszlánfogat egy amerikai állatkertben, 1930 k.

Végül a kocsit emberi erővel is húzhatták – és itt kezdődik a voltaképpeni gyerekkocsi története.

John Singleton Copley: Őfelsége Mary hercegnő

Arthur Devis: Család kerti teraszon, 1749

Figyeljünk a húzták szóra. Az emberi erővel meghajtott gyerekkocsi története ugyanis két szakaszra oszlik. Az első szakaszban az anya vagy a dada éppúgy húzta a kocsit, mint az előbbi igavonók. Csak attól fogva kezdték tolni, hogy Charles Burton 1853-ban szabadalmaztatta a kézifogantyús gyerekkocsit. Ezt a két szakaszt tükrözi a gyerekkocsik kétféle angol elnevezése: baby carriage/buggy [=bricska] illetve pusher/pushchair.

Wiliam Austin nyomata, 1780

Nyomat, 1791

A tolós korszakon belül is két szakasz volt: amikor a gyerek továbbra is előrefelé nézett, mint a hintóban, illetve amikor az anya felé fordult, hogy menet közben is kontaktusban legyen vele. Formája azonban még évtizedekig a hintó mintáját követte, azaz a gyereknek ülnie kellett benne, ami alkalmatlanná tette egészen kicsi csecsemők szállítására. Erre csak a század végétől nyílt lehetőség, amikor a babakocsikat hintó helyett bölcső formájúra kezdték építeni.

Chatsworth, az egyik első gyerekkocsi, William Kent munkája, 1733

Egy vagy két gyerekre átalakítható gyerekkocsi hirdetése, 1895

Gyerekkocsival a sétányon, Bournemouth, 1900

Paul Gauguin: Kert a Rue Carcelen

Huszár Vilmos (1884-1960): Idős nő gyerekkocsival, 1906 k.

A gyermekkocsit olykor egyéb tárgyakkal is ötvözték. Például a kerekes etetőszékkel, amelyet már a 17. században is ismertek.

Claudio Coello: Caterina nevű egyéves kislány képmása, 17. sz.

Gyerekkocsivá alakítható késő viktoriánus etetőszék, Ausztrália, 1880 k.

Perambulatorrá alakítható tölgy etetőszék, Ausztrália, 1920 k.

Ez a genealógia áll tehát a pétervári parkokban látott gyerekkocsik és viktoriánus társaik mögött, amelyek formájukat tekintve még valahol félúton vannak a kecske vagy póni vontatta kétkerekű fogat és az anya által tolt négykerekű babakocsi között. De 1931-ben, amikor ezek a fotók készültek, ilyen kocsit már rég nem használtak Angliában. Nagyon valószínű, hogy Oroszországban is csak a polgárság maradványaival együtt konzerválódtak ilyen hosszan, és velük együtt is tűntek el néhány éven belül, mint annyi más, amit DeCou még az utolsó pillanatban megörökített.

Gáztámadás esetére