Édesgyökérital-árus, 19. sz.  |
Érdekes látni, hogy amikor az egyes városok internetes szubkultúrája a város felé fordul, városonként mennyire más területekre összpontosítja résztvevői figyelmét és szorgalmát. A moszkvai neten például a helytörténet nagyon erős. Bukarestben – kézenfekvő módon – az eltűnt óváros rekonstrukciója. Isztambulban a város kulináris világának felderítése. Teheránban a kultúra szigetei – mozik, kiállítások, koncertek –, amelyekből sok van, de programjuk nyilvánosan nem hozzáférhető, csak fórumokon és blogokon terjed.
Kávéárus, 19. sz.
Damaszkusz a 19. században az oszmán birodalom egy álmos kisvárosa volt. Csak az kölcsönzött neki némi jelentőséget, hogy itt találkozott az Anatóliából illetve Perzsiából Mekka felé vezető két legfontosabb zarándokútvonal. A város a huszas évektől a közel-keleti francia mandátum központjává, majd 1946-tól a független Szíria fővárosává válva indult fejlődésnek. Talán a gyors modernizálódásnak és az ezt kísérő nosztalgiának köszönhető, hogy az itteni fórumok elsősorban a függetlenség előtti Damaszkusz topográfiáját és mindennapos életét rekonstruálják régi fotók alapján. Ezekből teszünk közzé itt néhányat.
Mészáros a Galilea-negyedben, 20. sz. eleje
Közkút a Galilea-negyedben
Cipészműhely, 1900 k.
Gabonaőrlő asszonyok
Kenyérárus, 1890. Chalil Raad fotója„Mialatt keresztülhaladtunk a zsúfolt bazáron, nagy érdeklődéssel figyeltem a nagyszámú különféle árust és kiáltozásukat. Két fiatal fiú járt-kelt közöttük, nagy vesszőkosárban lapos kenyereket hordozva, és azt kiáltozva: Ya Karim! ya Karim! Nem a kenyeret hívják így. Nem, ez Isten egyik jellemzője, és annyit tesz: a Bőkezű avagy Nagylelkű. És mivel a kenyér az életet táplálja, a kiáltás azt fejezi ki, hogy ez a Mindenekfelett Bőkezű ajándéka.” W. M. Thompson: The Land and the Book, 1886
Kardkészítő, 1900 k.
Hamidiyya bazár
Gyümölcsárus
Beduin zenészek a bazárban, Félix Bonfils fotója
Előkelő beduin család a bazárban
A híres Nofara kávézó az Omayyad-mecset hátsó lépcsőjéről nézve, 1930
A Bab Touma (Touma-kapu)
Szír keresztény temetés a Bab Touma negyedben, 1900
Fémműves műhely a Bab Touma-negyedben
Borbély az óvárosban, 1900
Az 1908. aug. 22-én elindított Damaszkusz-Medina vasút (Hijaz Railway) III. osztálya
Előkelő zsidó család óvárosi otthona, 1901
Zsidó esküvő, 1904
Damaszkuszi városi nő, drúz nő és parasztasszony. Sebah fotója, 1873
Óriás fa a Sarouja-piac mellett, 1890 k.
Pihenő tevék a Touma-kapunál
Tevevásár, 19. sz. vége
Szír keresztény diákok a Maktab Anbar iskolában, 1904
Az 1915-ös törökországi örmény népirtás elől elmenekült örmény diákok ideiglenes iskolája
Rendőrakadémia, 1918-20
Rendőrakadémia, 1918-20
A franciák szír szabadságharcosokat végeznek ki a Marjah-téren, 1926
Faisal király látogatása Damaszkuszban közvetlenül a függetlenné válás után
Victoria (ma Semiramis) Hotel, 1898
A Bab al-Saghir temető, 19. sz. vége
Damaszkuszi utca, 1890 k. Félix Bonfils fotója
A Salhiyyieh utca, 1920 k.
Elképesztően jó képek! Van köztük egy pár attól a Félix Bonfiltól is, akinek eddig főként a 19. század végi Jeruzsálemről készült páratlanul jó fotóit ismertem. Bár nem írod, de például a két beduin zenész fotóját is ő készítette.
VálaszTörlésA Sarouja-piac melletti matuzsálemi fa az ajtóval (!) lélegzetellálító. A látvány szinte visszaröpíti az embert a bibliai időkbe...
De mi az, hogy "Likőrárus, 19. sz."? Az iszlám egyik fellegvárában, fényes nappal az utca közepén kiskorúaknak mérik ki az alkoholt?? Azt hiszem, inkább csak a képaláírás lett félrefordítva: nem likőrt, hanem sharab e'riq sous-t, vagyis édesgyökérből készült italt árul. Ennek a Szíriában sok helyütt megtermő növénynek a gyökeréből készített tápláló ital igen népszerű, főleg Ramadánkor. Damaszkuszban a mai napig látni a belváros utcáin és piacain hagyományos ruhában körbesétáló édesgyökérital-árust.
Nagyon érdekes a beduinok hangszere. Lehet tudni róla valamit?
VálaszTörlésIgazad van, én fordítottam figyelmetlenül az عرقسوس-t. Átjavítom „édesgyökérital-árusnak”. Egy másik szájton egyébként azt írják ugyanerről a képről, nem biztos, hogy édesgyökér-, lehet, hogy تمر هندي tamarind-árus.
VálaszTörlésSajnos a többi képet is csak úgy tudtam feliratozni, „as is”, ahogy az arab szájtokon találtam. A beduin zenészeknél sem volt odaírva Félix Bonfils szerzősége, ezt is pótolom most.
Tényleg, nem lenne kedved írni Félix Bonfils jeruzsálemi fotóiról?
A beduin hangszer neve „rababa”, régebben általános arab hangszer, amely a beduinoknál máig tovább él. Egyetlen húrja van lószőrből, hangtestére kifeszített kecskebőrt húztak.
Most jöttünk meg egy nemrég felfedezett arab bolt meglátogatásából, az Orczy téren, a kínai vendéglőnk közelében. Nagyon jól ellátott bolt, s amint beléptünk, középen mit látok felstócolva: nagy halom árengedményes Ramzy Filteres Édesgyökér Italt! „Szíriaiak?” kérdezem az eladótól. „Igen.”
VálaszTörlésvelem is gyakran történnek ilyen misztikus dolgok.
VálaszTörlésHol van ez az arab bolt? A Kőbányai úton, a "város legjobb kínai étterme" mellett?
VálaszTörlésAttól pár száz méterre. Az Orczy tértől a Baross utcán befelé néhány házzal, a bal oldalon, az első sarok után. Egy nagy szír központ van ott kialakulóban, Ibn Szina (Avicenna) szír rendelővel, szír rituális hentessel, zöldségessel, és most megnyílt ez a bolt is. Jó, és kifejezetten olcsó.
VálaszTörlés