A sebesség démona

Mallorca repülőtere mint egy rossz daganat elhatalmasodott a sziget déli síkságán, az egykori termékeny gyümölcsösök és legelők helyén. Nem is történhet másképp, ha az ember etetni akarja a turistaipar háborodott gépezetét. Ezért aztán manapság ritkaságszámba megy, hogy valaki hajóval érkezzen vagy induljon Palma kikötőjéből, ami pedig sok éven át a legmegszokottabb módja volt a Barcelonába, Valenciába vagy akármelyik másik kikötőbe vagy szigetre történő átkelésnek. Csak az választja a tengert, aki retteg a repüléstől, muszáj kocsival utaznia, vagy valami más különös és nyomós oka van rá. Két hete nekünk is ilyen okunk volt rá, hogy hajón menjünk Barcelonába, s emlékezetünkben még elevenen éltek az egykori imbolygó, kényelmetlen, dízelbűzű alkotmányok. A mai komphajók azonban tágasak és kényelmesek, s ami a legfontosabb, olyan sebességgel haladnak, amely még lehetővé teszi az embernek, hogy felfogja, hogy utazik, hogy teste az egyik helyről a másik helyre megy át. Olyan sebességgel, amely megengedi, hogy gondolatainkat és érzéseinket folyamatosan az utazást alkotó végtelen számú megérkezéshez igazítsuk, s hogy ne kelljen lelkünket magunk mögött hagynunk a kikötőben.


García Márquez mondta, hogy a legnagyobb sebesség, amellyel lelke utazni képes, nagyjából egy szamár utazósebessége, s ilyenformán egy-egy légiút után több nap is eltelik, míg újra találkozik vele. Ez azonban már a múlt. Manapság az is megtörténhet, hogy rosszul nevelt lelkünk gyorsabban halad a hajónál és jóval előttünk ér Barcelonába, s ezért járkálunk olyan türelmetlenül fel-alá a fedélzeten.

Даль рухнула, и пошатнулось время, Бес скорости стал пяткою на темя Великих гор и повернул поток, Отравленным в земле лежало семя, Отравленный бежал по веткам сок. Людское мощно вымирало племя, Но знали все, что очень близок срок.

A távolság leomlott, az idő összetört, a sebesség démona a legmagasabb hegyek csúcsára hágott, folyókat térítve el, mérgezetten hevert a földben a mag, mérgezetten futott az ágban a nedv. A hatalmas emberi faj kihalt, mindenki tudta, hogy közel a vég. Anna Ahmatova, 1960