Az előző bejegyzésben nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és egy kakukktojást is becsempésztem a szellemvárossá vált Odessza képei közé. Ezt a képet is Vszevolod Vlaszenko készítette, de nem Odesszában, hanem Moszkvában, Rusztam Hamdamovnak, a Vokális párhuzamok (2005) rendezőjének stúdiójában, s én is mintegy vizuális párhuzamként illesztettem be az odesszai képek közé, hogy legalább helyettesítés révén emlékeztessen annak a világnak az elveszett gazdagságára. Csak utólag figyeltem fel rá, hogy pontosan a képsorozat közepére került.
„– Mi apád foglalkozása?
– Apám verseket ír. Csak ezzel foglalkozik. Ő a világ egyik legnagyobb ismeretlen költője.”
– Apám verseket ír. Csak ezzel foglalkozik. Ő a világ egyik legnagyobb ismeretlen költője.”
(Párbeszéd Rusztam Hamdamov Szívem a hegyekben (1967) filmjéből)
Az üzbég Rusztam Hamdamov festő és filmrendező az orosz film egyik legnagyobb ismeretlen költője. 1967-ben, főiskolásként rendezett Szívem a hegyekben című filmjéért Fellini, Visconti, Paradzsanov rajongtak. A filmet a szovjet cenzúra betiltotta. 1974-es Szándéktalan örömök című filmjét már befejezni sem engedték; maradványait a hatalom széljárására mindig érzékeny Nyikita Mihalkov dolgozta bele egy évvel később A szerelem rabjaiba. Az 1991-es Anna Karamazoff botrányt okozott Cannes-ban, és soha többet nem vetítették (az orosz neten azért megtalálni). Csak a 2005-ös Vokális párhuzamok hozott kései sikert a rendezőnek, akinek stúdióját Vszevolod Vlaszenko épp e film elkészültekor fényképezte.
„Rusztam Hamdamov számára nem annyira az a fontos, MI TÖRTÉNIK, hanem hogy MILYEN KÖRNYEZETBEN és HOGYAN mutatja be azt. A Szívem a hegyekben című filmjében tűnnek fel először azok a képek, amelyek később Hamdamov védjegyeivé váltak: a minden lehetséges tárggyal telezsúfolt szobák, az erkélyen száradó harisnyák, a különös, elegáns női kalapok fehér szalaggal és tollal, s mindig, mindenütt a nők és a Nő látomásai.”
– írja Irina Goncsarova tavaly októberben megjelent Hamdamov-recenziójában, amely a legjobb és legalaposabb a rendezőről akár orosz, akár más nyelven megjelent kevés írás közül.
Olyanok ezek a képek, mint a Hamdanov filmjeihez és festményeihez fűzött vizuális kommentárok.
Részletek Hamdamov В горах мое сердце – Szívem a hegyekben (1967) filmjéből,
valamint néhány 2009-es rajza
Részlet az Анна Карамазофф – Anna Karamazoff (1991) filmből
Részlet a Вокальные параллели – Vokális párhuzamok (2005) filmből. Bibigul Tulegenova
egykori kazah operaénekesnő énekli Verdi Traviatájának „Egyetlen férfi
sem lobbantott még lángra” szerelmi áriáját.
BAJBAN VAGYOK!
VálaszTörlésSok dolgom van, nem akarok semmit elhanyagolni, de ez a blog fogvatart!!!
Idejárok én is, csodálattal a sok eredeti dokumentum iránt! Némi nosztalgiával is az egykori orosz-francia szakos diák korszakai iránt, más, előző életekben...
VálaszTörlésNagy megtiszteltetés, nagyon örülök neki. És izgatottan várom a 69-es moszkvai élménybeszámoló folytatását…
VálaszTörlésFrancia nyelvű blgomon (http://flora.over-blog.org) már megírtam a moszkvai-leningrádi ösztöndíjak megírható epizódjait... Most éppen isztambuli 6 évünket ecsetelem, sok más egyéb mellett...
VálaszTörlésKöszönöm a látogatását, blogját "Lizotchka" figyelmébe ajánlottam (La Russie de lizotchka" a linkjeim között)
Nagyon köszönöm. Megnéztem Lizotchka blogját, nagyszerű blog. Végig fogom olvasni.
VálaszTörlésIgen, francia blogján már olvastam a szovjetunióbeli történeteket, de reméltem, hogy a magyar változatban többet is ír még. A törökországi beszámolók is nagyon érdekelnek. Örömmel láttam, hogy Pontoszba is eljutottak, amely egykori görög kultúrája miatt érdekel. Írtam is már róla, meg még szeretnék is.