Messziről indul a film, az égen kavargó madaraktól, az égnek feszülő minarettől. Ezek megmaradtak. A többi: mint a képzeletben megelevenedő egykori színezett képeslapok.
A történet egyszerű: a görögöknek, akik háromezer éve ott élnek, menniük kell Isztambulból. Ott romioszok voltak, Athénban törökök lettek, mint a hol bozgor, hol rommagyar erdélyiek. Másképp beszélnek, másként élnek és másként főznek: ez különíti el őket és ez is tartja meg őket. Fanisz, aki gyerekként ment el, felnőttként tér vissza nagyapja temetésére, akitől mindent kapott, és aki haláláig nem volt képes elhagyni Konstantinápolyt. Még egyszer megkísérti őt, hogy maradjon, de be kell látnia: nagyapja fűszerboltja bezárt, Isztambult jelképező gyerekkori szerelmét török barátja vette el.
A filmben az a legszebb, hogy mindenki felülemelkedik önmagán, fájdalmán és veszteségén. Hogy a török katonaorvos és a görög csillagász képes gyűlölet nélkül találkozni és beszélni egymással a török fürdőben, „ahol a lelkek úgy felnyílnak, mint a kagyló a gőzben”. Hogy a fájdalmat, amely feloldhatatlan, nem hazudják le: nem akarják feloldani, de képesek részvéttel lenni egymás fájdalma iránt. Hogy a görög el tudja engedni szerelmét és gyerekkorának Konstantinápolyát. És ettől emelkedik felül a film is a keleti fűszerek és a πολίτικη κουζίνα, a hazai konyha érzéki szintjén.
A történet egyszerű: a görögöknek, akik háromezer éve ott élnek, menniük kell Isztambulból. Ott romioszok voltak, Athénban törökök lettek, mint a hol bozgor, hol rommagyar erdélyiek. Másképp beszélnek, másként élnek és másként főznek: ez különíti el őket és ez is tartja meg őket. Fanisz, aki gyerekként ment el, felnőttként tér vissza nagyapja temetésére, akitől mindent kapott, és aki haláláig nem volt képes elhagyni Konstantinápolyt. Még egyszer megkísérti őt, hogy maradjon, de be kell látnia: nagyapja fűszerboltja bezárt, Isztambult jelképező gyerekkori szerelmét török barátja vette el.
A filmben az a legszebb, hogy mindenki felülemelkedik önmagán, fájdalmán és veszteségén. Hogy a török katonaorvos és a görög csillagász képes gyűlölet nélkül találkozni és beszélni egymással a török fürdőben, „ahol a lelkek úgy felnyílnak, mint a kagyló a gőzben”. Hogy a fájdalmat, amely feloldhatatlan, nem hazudják le: nem akarják feloldani, de képesek részvéttel lenni egymás fájdalma iránt. Hogy a görög el tudja engedni szerelmét és gyerekkorának Konstantinápolyát. És ettől emelkedik felül a film is a keleti fűszerek és a πολίτικη κουζίνα, a hazai konyha érzéki szintjén.
Bir tutam baharatla gittin Çarşı içinde bir gölge Ve yollarıma tuz serdin Seni bulayım gizlilerde Baharat, tarçın ve buse Tavanarasında saklı tarife Ay ışığı ve Boğaziçi yalnız O fener bizim çocukluk aşkımız Beni bıraktığın o gece Seni aradım gizlilerde Bir tutam baharata kandım Ben acıyı tattım seninle Baharat, tarçın ve buse Tavanarasında saklı tarife Ay ışığı ve Boğaziçi yalnız O fener bizim çocukluk aşkımız Bir tutam baharatla gittin Çarşı içinde bir gölge | Egy marék fűszert hagytál magad után árnyékodat a bazárban és sót hintettél utamra hogy titokban megtaláljalak Bors, fahéj, csók: a recept a padláson rejtőzik a holdfény és a Boszporusz magányában gyerekkori szerelmünk a lámpás Azon az éjszakán, amikor elhagytál titokban a nyomodba eredtem: egy marék fűszer mutatta az utat megízleltem veled a keserűséget Bors, fahéj, csók: a recept a padláson rejtőzik a holdfény és a Boszporusz magányában gyerekkori szerelmünk a lámpás egy marék fűszert hagytál magad után árnyékodat a bazárban |
Ez a dallam a film kísérőzenéje, de a dalt nem éneklik benne, csak a film zenéjéből készült CD-n. Szövegét a filmet önéletrajzi elemekből rendező Tasos Boulmetis írta görögül és Dilek Koç énekli törökül. Bejegyeztem a trianoni békeszerződés kilencvenedik évfordulóján.
Úgy látszik, ez a szomorú motívum időről időre felbukkan a görögség történetében. Legalábbis elsőre nekem a Város 1453-as eleste után a Szentszékhez folyamodó görög emigránsok jutottak eszembe, akikről Szovák Kornél is írt nemrégiben. De lehet, hogy mindez csak amolyan "hangulati asszociáció".
VálaszTörlésMindenesetre hadd fejezzem ki örömömet a Wang folyó mentén megszaporodó posztok láttán. Az utóbbi másfél hónapban sajnos nem volt elég időm olvasgatni, és még egy darabig nem lesz, de annál több "csemege" marad későbbre. :) Egyúttal kitartást kívánok a továbbiakhoz!
Igen, ez gyakori motívum az utóbbi ezer év görög irodalmában, már a középkori epikával és határőr-dalokkal kezdve. Hiszen ennek az ezer évnek a görög történelme nem más, mint a görög területek fokozatos feladása és visszaszorulás a Peloponnészoszra (amely a bizánci birodalom idején igazából csak periféria volt).
VálaszTörlésNagyon köszönöm a jókívánságokat, igyekszem méltónak bizonyulni rájuk :)
Nagyon szép dal, és úgy örülök, hogy tanultam kicsit törökül, — nem eleget ahhoz, hogy fordítás nélkül megérteném, de — még sokkal nagyobb élvezet.
VálaszTörlésMost találtam ide, köszönöm!
VálaszTörlésJó lenne tanulni törökül...
Nem nehéz, különösen magyarnak nem. Meglepően sok ismerős dolgot fedezhetünk fel benne. Ha kell, tudok adni anyagokat hozzá.
VálaszTörlésÖrömmel fogadnám!
VálaszTörlésBevallom nincs nagy nyelvérzékem, inkább a nosztalgia az isztambuli rövid, de emlékezetes és sóvárgott utazások iránt. Hátha, egyszer újra...
Rakom föl a szerverre az anyagokat, hamarosan címlistával jelentkezem ugyanitt.
VálaszTörlés