  |
Ezek a piramisok Núbiában állnak, a Nílus első kataraktájától, Egyiptom ókori határától délre. Núbia már a fáraók előtt kereskelmi kapcsolatban állt Egyiptommal, Fekete-Afrika egzotikus kincseit, elefántcsontot, trópusi fákat, néger rabszolgákat közvetítve a birodalomnak. A fáraók 1500-tól négyszáz éven át Núbia fölé is kiterjesztették hatalmukat; II. Ramszesz ekkor építette itt abu szimbeli sziklatemplomát. A Kr.e. 8. században viszont Napata város núbiai királysága foglalta el Egyiptomot és uralkodott fölötte a 25. dinasztia néven egészen a 656-os asszír betörésig.
Núbiai – meroéi – király piramisa és temploma (felvétel: 1906)Ezek a Napata vidékén álló meredek piramisok a núbiai fáraók sírjai. Több van belőlük, mint ahány piramis valaha is épült Egyiptomban. Magasságuk nem marad el az egyiptomiaktól, de alapjuk csak ötöde széles, s így dőlésszögük közel 70 fokos, szemben a 30-40 fokos egyiptomi piramisokéval.
II. Ramszesz kolosszusa az abu szimbeli sziklatemplom bejáratánál (1906)A felvételeket James Henry Breasted, a chicagói Oriental Museum, a későbbi világhírű Oriental Institute igazgatója készítette két núbiai expedíciója (1905-1907) során.
James Henry Breasted III. Thotmesz fáraó (Kr.e. 1500 k.) feliratát másolja Hórusz templomában (1906)James Henry Breasted bibliai nyelveket tanult, majd 1894-ben egyiptológiából doktorált, elsőként Amerikában. Az amerikai egyiptológia megalapítója volt, annak az amerikai tudós-generációnak a tagja, akik Egyiptomtól Perzsiáig elsőként tárták fel az ókori kultúrák maradványait. Tőle származik az ezt az egybefüggő ókori kultúrtájat jelölő „termékeny félhold” kifejezés is.
Ozirisz-pillérek a gef huszeini Ptah-templom előcsarnokában (Kr.e. 13. sz., ma a Nasszer-tó vize alatt) (1906)James Henry Breasted volt a szerzője az első angol nyelvű tudományos Egyiptom-történetnek, és ő adta ki 1906-ban öt kötetben az összes addig ismert hieroglifikus felirat angol nyelvű fordítását, az egyiptológia máig használatos kézikönyvét. (1 2 3 4 5)
Pillantás a Nílusra a dakkai templom főtengelyén keresztül (1906)Az 1902-ben elkészült első – „kicsi” – asszuáni gát miatt a Nílus évről évre kezdte elönteni a felső folyása mentén, Alsó-Núbiában épült templomokat és nekropoliszokat. A még fiatal tudománynak számító egyiptológia azonnal felfigyelt a veszélyre. Breasted elérte a chicagói egyetem szponzorainál, mindenekelőtt az ifjabb Rockefellernél, hogy támogassanak egy expedíciót a veszélyeztetett núbiai emlékek felmérésére.
James Henry Breasted, felesége, Frances Hart zongoraművésznő és fiuk, Charles, apja későbbi életrajzírója (1906)
Az expedíció, amelyben Breasted családján kívül két egymást váltó német fotós, Friedrich Koch és Horst Schliephack is részt vett, 1905 telén indult útnak Asszuánból. Vitorlás csónakon haladtak felfelé a Níluson, lefényképezve és a helyszínen lemásolva minden egyes templomi és sziklafeliratot.
Friedrich Koch felvételeket készít az abu szimbeli nagytemplomban (1906)
I. Thotmesz tumboszi nagy sztéléjének felvétele (1907)Az 1907 tavaszáig tartó expedícióról összesen 1200 körüli fénykép maradt ránk, amelyeket az Oriental Institute teljes egészében digitalizált és közzétett. A bejárt terület térképén az egyes helynevekre kattintva az adott helyen készült összes fényképet láthatjuk.
Sziklába vésett „graffiti” a Nílus áradásának magasságáról, Kr.e. 1900-1750 (1907)1959-ben Egyiptom a Szovjetunió támogatásával az asszuáni Nagygát megépítése mellett döntött. A száz méter magas gáttal elrekesztett Nílus-medret 1964-ben kezdték el feltölteni. 1970-re az egész ókori Núbia víz alá került. A saját nyelvű és kultúrájú núbiai lakosságot kitelepítették és Egyiptom-szerte szétszórták. Köztük voltak a törökök által az 1500-as években elhurcolt és ide került magyarok leszármazottai is: erről a különös történetről majd még szeretnénk írni.
A Breasted-expedíció karavánja Núbiában, a harmadik kataraktánál (1907)
Iskolai óra egy núbiai faluban Argo szigetén (1907)
Núbiai temetési szertartás a Szent Hegy árnyékában (1906)A világ egyiptológusai 1960-tól kezdve rohammunkában dolgoztak a terület emlékeinek megmentésén. Számos ásatást végeztek, s több kisebb műemléket és huszonnégy nagy templomot teljes egészében áthelyeztek. Ez azonban a műemlékeknek csak egy töredéke volt. Az összes többit a Nasszer-tó árasztotta el. Egy részük a Breasted-expedíció fotóin él tovább.
Ismeretlen napatai király (Kr.e. 5-4. sz.) gránit kolosszusának feje Gebel Barkalban
1986-ban jártam Egyiptomban, Abu Szimbel és egy nubiai falu is benne volt a programban. Ezek a régi képek rendkívül érdekesek, mint ahogy az egész blog valódi kincsesbánya, ahová gyakran visszajárok "kincskeresni"...
VálaszTörlésNagyon örülök, és remélem, aki keres, talál is… Nagyon érdekes lehetett ez a vidék a 80-as évek közepén. A régi Núbia ekkor, az árasztás után már valószínűleg elmúlt (nem tudom, az a falu, ahol jártak, vajon hagyományos vagy újonnan kialakított település volt-e, a turistáknak rendszerint az utóbbiakat szokták mutogatni), de még nem létezett a mai tömegturizmus-ipar és ezzel együtt a mindent felülmúló biztonsági intézkedések – még kicsit érezhette magát úgy az ember, mint Breasted korában.
VálaszTörlésBoldog Újévet, erőt a folytatáshoz!
VálaszTörlésLassan feldolgozom a hátralékomat. agy év közepi blogra most jutott idő reagálni. Tisztelettel hát a megjegyzés:
Kircher piramisai
Athanasius Kircher fantasztikus piramisai térképen is felbukkannak. Bő húsz éve két, könyvből származó térképet ástam elő az akkor központinak nevezett Múzeum körúti antikváriumban, valahonnan a XVIII. századból. Kontinenseket ábrázoltak: Afrikát és Ázsiát. Mai szemmel rendkívül primitívnek hatottak, amit csak fokozott a kartusok (cartouche-ok) gyermeteg rajzolata. Az afrikai lap különösen megmosolyogtató volt cicaszerűen elheveredő vadállatával, kígyójával, nyilat tartó indiánjával, hosszan megnyújtott piramisaival. Studiolum posztja után sejthető, hogy a térkép metszője Kircher könyvéből másolta a piramisokat, és szó sem volt valami mesélés utáni fantáziálásról. Magának a térképnek a földrajzi nevei eltértek a későbbiekben megmagyarított nevektől, például Budai Ézsaiás és a debreceni togátus diákok 1804-ben kiadott oskolai atlaszában találhatóktól.
Azonosítási próbálkozásaim sikertelenek voltak, és csak jó 15 év után, egy Angliában élő, Magyarországról elszármazott kutató, Gróf László közleménye nyomán tudhattam meg a térképek származási helyét. Eredetileg négy térképlap tartozott egybe, amik Bod Péter, erdélyi egyház- és irodalomtörténész könyvének hátuljába voltak eredetileg mellékletként kötve. Volt benne még egy Európa és egy Amerika című lap is, amiket csak Gróf L. publikációjából ismerek.
A könyvet Bázelben adták ki két alkalommal, 1760-bn és 1777-ben „Az Isten vitézkedő anyaszentegyháza állapotjának, és világ kezdetéül fogva a jelen időig sokféle változásinak rövid historiája, melly az Isten magyar népének hasznára egyben szedegetetett, és a dolgok nagyobb meg megvilágíttatásáért, á világ négy fő mappáival ki adattatott.” címmel.
Ugyanő megnevezi a térképek valószínű forrását, G. M. Seutter Atlas Novusának valamelyik kiadását.
A térképek különleges értéke tehát a nagyvilág földrajzi neveinek első magyarított térképi ábrázolása, ami a ritkasága mellett a nyelvészek érdeklődését is felkeltheti.
Köszönet Studiolumnak. Az elveszett Núbia, meg a Piramisok. Élők és holtak így segített egy ritka térkép forrásainak, részleteinek pontosításában.
http://www.fomi.hu/honlap/magyar/szaklap/2004/02/4.pdf GK BOD PÉTER TÉRKÉPEI pp. 34-40.
Gróf L. 2004: Bod Péter nyomában Erdélyben. – Cartographica Hungarica 8. pp. 40-57.
Fantasztikus felfedezés! A Bod Péter-könyv egy példánya nekem is járt a kezemben, de mellékletek nélkül. Nem akarná mindezt megírni egy bejegyzésben, a térképek szkennelt vagy fotózott képével, a Wang folyóra?
VálaszTörlés