Diák Oroszországból

František Krátký: „Oroszország, 1896. Adománygyűjtő”

1896 májusában az utolsó cár koronázásán egy honfitársunk is részt vett, már amennyiben az Osztrák-Magyar Monarchiát tekintjük az akkori honnak. František Krátký (1851-1924) prágai fotós, az ismeretterjesztő fotográfia egyik úttörője, miután bejárta a Monarchiát, Itáliát, Franciaországot, Németországot, Svájcot és a Balkánt, mindenütt az oktatáshoz és előadásokhoz használható fotókat készítve és vásárolva, 1896 tavaszán Oroszországba utazott, ahol külön engedéllyel fotografálhatta a koronázási ünnepségeket.

„Moszkva, koronázási menet, 1896. II. Sándor [helyesen II. Miklós] koronázási menete a Párizs szállónál”

A korabeli Csehországban rendkívül népszerű volt a diavetítés. A Prágai Amatőr Fotósok Klubja, majd az 1897-ben külön e célra alakult Diavetítő Társaság rendszeresen tartott vetített képes előadásokat, amelyeket csak a 20-as évektől szorított háttérbe a mozik elterjedése. A vetítésre szánt fotókat többnyire kézzel színezték, ahogy ezeken a 8,5×8,5 centiméteres oroszországi felvételeken is látjuk. A fotók színei száz év alatt jócskán megfakultak, és nagy részük tönkre is ment. František Krátký oroszországi képeiből csak ez a Pavel Scheufler cseh fotótörténész által közölt két tucatnyi maradt élvezhető állapotban.

„Moszkva, körmenet, 1896. Ikonvivők”

A fotókat az English Russia szájt is közölte, persze a rájuk jellemző trehány módon. Ők Marinka Lisa blogjáról vették át, aki az oroszok közül először fedezte fel a cseh sorozatot. Forrásukat azonban nem közölték, sőt minden egyéb információt – a fotós nevét, a fotózás körülményeit, sőt az összes képaláírást – is „lefelejtették” róla – csakúgy, mind minden más posztjukban teszik. Így lesz az English Russián a megérthető orosz valóságból egzotikus, abszurd és kizárólag a szórakoztatást szolgáló cirkuszi látványosság.

„Moszkva, 1896. A Sas Klub épülete.” A Bolsoj Tyeatr

Középiskolás koromban, amikor nehezen lehetett külföldre utazni, és illusztrált útikönyvek sem igen voltak, a vizuális információ legfőbb forrását a tanárok által készített diasorozatok jelentették. A negyedik év végére már kívülről tudtuk az összes sorozat minden egyes darabját. A szertárban még háború előtti üvegdiákat is őriztek: harminc kép az olasz műemlékekről, harminc a franciákról, harminc a németekről. Ma már nehéz elképzelni, hogy nemzedékek számára ebből a néhány tucat képből állt a világ.

„Pétervár, 1896. Világítótorony és Téli Palota”

„Pétervár, 1896. Tőzsde”

„Pétervár, 1896. Anyicskin-híd”

„Pétervár, 1896. Egyiptomi híd”

„Pétervár, 1896” Helyesen: Moszkva, a plevnai hősök emlékműve

„Pétervár, 1896”

„Pétervár, 1896. Szennaja tér”

„Pétervár, 1896. A pétervári rakpart”

„Pétervár, 1896. Konflis a rakparton”

„Nyizsnij Novgorod, 1896. Szálloda a folyón”

„Sándor nyári palotája, 1896”

„Peterhof, Vízesések.”

„Carszkoje szelo, 1896”

„Pétervár, 1896. Nagy Péter-emlékmű”

„Pétervár, 1896. A piacon”

„Pétervár, 1896. A piacon”

„Pétervár, 1896. Nyevszkij proszpekt”

„Koronázási népünnepély, 1896. május 30 [18]. Söröző a Hodinka-mezőn”

„Koronázási népünnepély, 1896. május 30 [18]. Éljen a cár! Hodinka-mező”