Kairó egyik utcáján, Gizeh közelében
Egy délben, amikor éppen a csónak felé tartottam, legnagyobb megdöbbenésemre egy mezítelen emberi lábnyomot pillantottam meg. A lábnyom egész világosan rajzolódott ki a nedves homokban. Megálltam, szó nem jött a torkomra, olyan voltam, mint a villámsújtott, vagy mintha kísértetet láttam volna. Hallgatóztam, füleltem, körülnéztem, de nem láttam semmit. (Daniel Defoe, Robinson Crusoe)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A Blogger néha megeszi az üzeneteket. Küldés előtt biztosabb kimásolni a hozzászólást, hogy ilyen esetben még egyszer el lehessen küldeni.