Csillagképek

Már harmadik éve, hogy a Studiolum a Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtárral – az ország egyik leggazdagabb régi könyvtárával – közösen minden karácsonyra kiad egy-egy különösen szép és fontos középkori kéziratot vagy reneszánsz ősnyomtatványt a könyvtár gyűjteményéből. Tavaly év végén Gaius Iulius Hyginusnak, Augustus császár könyvtárosának De Astronomica, azaz A csillagokról szóló könyvét publikáltuk, amelyből a könyvtár több kiadást is őriz. Az első nyomtatott kiadás 1475-ben jelent meg Ferrarában, de ebben még nem voltak képek. A Hyginus által leírt negyven csillagképet és hét bolygót Erhard Ratdolt tíz évvel későbbi velencei kiadása ábrázolta először fametszeteken, s ezek alapján készültek a mű legszebb 15. századi változatának, Thomas de Blavis 1488-as velencei kiadásának képei is. Ez utóbbit választottuk. A DVD a mű teljes facsimiléje és a latin szöveg kereshető átírása mellett végig jelöli ennek a korai szövegváltozatnak az eltéréseit az 1983-as kritikai kiadástól. Ezenkívül minden kép mellé odatettük az 1535-ös bázeli kiadás megfelelő reneszánsz metszetét is. Az illusztrációnak ez az illusztrációja különös időutazás. Világos, hogy ez az ábra ugyanaz, mint az, de az is világos, mekkorát változott a kettő között eltelt ötven év alatt a világ.


Már szétküldtük a karácsonyi ajándék DVD-ket, amikor megtudtuk, hogy a 2009-es évet az UNESCO a csillagászat nemzetközi évének hirdette meg. Ennél szerencsésebben nem is válaszhattunk volna. A könyvtár a hír hallatán hozzálátott, hogy a Biblia Évében rendezett tavalyi Biblia-kiállítás után idén a rendkívül gazdag csillagászati gyűjteményből rendezzen kiállítást, amelynek megnyitója stílusosan a tavaszi napéjegyenlőségre, március 20-ára esik. Mi pedig elhatároztuk, hogy elkészítjük az Astronomica első magyar és spanyol fordítását, s a megnyitón osztogatott DVD-n már ezek is rajta lesznek.


A hispániai származású Hyginus könyvtárosi teendői mellett főleg azzal töltötte idejét, hogy a legkülönbözőbb témájú kézikönyveket állította össze a római polgárok számára, akik a polgárháborúk elmúltával és az augustusi béke beköszöntével ismét művelődni vágytak. Összefoglalót készített egyebek között az itáliai városok eredetéről, a trójai családokról, a híres emberek életéről, a jeles történetekről, az istenekről, valamint a földművelésről és a méhészkedésről, amelyek ekkoriban ugyancsak a művelt irodalom témái közé tartoztak. Könyvei közül mindössze kettő maradt fenn: a Fabulae, a görög-római mitológia kompendiuma és az Astronomica, amely az égbolt leírása mellett ugyancsak a csillagképekkel kapcsolatos mítoszokat foglalta össze.


Manapság a sokféle mitológiai enciklopédia birtokában nem is gondolunk bele, mennyire nem magától értődő dolog, hogy a klasszikus mitológia ilyen részletességgel maradt ránk. Hiszen más korabeli népek, amíg elevenen élt a saját ősi vallásuk, azért tartották fölöslegesnek lejegyezni azt, amikor pedig más vallást vettek át – akár a görög-rómait, akár a kereszténységet – akkor meg azért. Az ezeréves örmény mitológiából csak annyit jegyeztek fel, amenyit Movses Khorenatsi, az első keresztény krónikás az 5. században a fejét csóválva elrettentő példaként megemlített belőle. A magyar ősvallásból még ennyit sem.


A görög-római mitológia anyagát éppen az a néhány kompiláció mentette meg számunkra, amelyek ekkoriban, Augustus idején készültek. Hyginusnak ez a két könyve. Hyginus barátjának, Ovidiusnak az Átváltozások és Római ünnepek című voltaképpen verses mitológiai összefoglalói. Két névtelen szerző kivonatai a vatikáni könyvtárban. Minden egyéb forrás töredékes. De ez a néhány munka épp elég ahhoz, hogy a többi forrást is bele tudjuk illeszteni a rendszerbe. Ezek alapján keletkeztek a reneszánsz nagy mitográfiai kézikönyvei, kezdve Boccaccio 1360-as Genealogia Deorum-ával.


Ezek az összefoglalók nemcsak népszerűsítő irodalom céljára születtek. Jean Seznec írja The Survival of Pagan Gods (1953) c. fontos művében, hogy a hellenisztikus birodalom művelt polgárai éppen ebben az időben kezdték feladni az antik istenekbe mint valóban létező lényekbe vetett hitet, s kezdték átértelmezni őket, akár mint természeti jelenségek megszemélyesítéseit, akár mint egykor élt kimagasló történelmi személyiségeket. Ezeket az Augustus kora tájékán született isten-traktátusokat – ide tartozik még Cicero De natura deorum-a is – már ezzel az újfajta demitizáló szemlélettel való számvetés és új összefoglalás igénye is ihlette.

Hyginus a De Astronomicá-t egy bizonyos M. Fabiusnak ajánlja. Jérôme Carcopino (1963) szerint ez minden bizonnyal azonos azzal a Paullus Fabius Maximus nevű művelt római arisztokratával, akinek csillaga Kr. e. 11-ben, a császári családba beházasodva ívelt fel, majd Kr. e. 3-ban vált ugyanilyen hirtelen kegyvesztetté. Ha így van, akkor Hyginusnak is Kr. e. 11 és 3 között kellett megírnia ezt az összefoglalóját, amelyben a csillagképeket demitizálva elbúcsúzott a mögöttük álló, immár jelképesnek tekintett istenektől. Éppen azidőtájt, amikor három napkeleti asztrológus útnak indult, hogy megkeressen egy Hyginusnál még nem szereplő csillagot.