Idegenekként

Kave Kiani fotója

Néhány hete jelent meg Iránban a Kamkárok szinte áttekinthetetlenül gazdag lemeztermésének új darabja, Bijan Kamkarnak a Mastan együttessel közösen készített Sâye-ye roshan-e mahtab, „Holdárnyék” című lemeze.


A Kamkárok nyolc kurd testvér, hét fiú és egy lány. Belőlük áll Irán egyik legsikeresebb együttese, a klasszikus kurd zenét játszó Kamkárok (perzsául Kâmkârhâ, kurdul Kâmkârân). Profi honlapjukon sok jó képük van, érdemes végignézni őket, már csak egy bepillantás kedvéért is az iráni zene fantasztikusan színes világába.


Ezen a lemezen azonban csak Bijan Kamkar, az együttes férfi szólistája szerepel közülük. Itt a Mastan együttes kíséri, amely csak 2005-ben alakult, de már a perzsa klasszikus zene ígéretes csillagai közé tartozik. Szúfi költők – Hafez, Rumi, Attar – verseit adják elő megzenésítve. „Megittasultság” jelentésű nevük is a szúfi misztikusnak arra az áhított állapotára utal, amikor végre ihat a szeretetnek az isteni Szerelmes által nyújtott kelyhéből.

A „Holdárnyék” lemezen csupa modern, huszadik századi szúfi költő verse szerepel. Közöttük Hushang Ebtehaj (1928), költői nevén Sayeh, „Árnyék” Irán-szerte ismert és idézett „Gharibâne” (Idegenként) című verse, amelyben az Isten utáni vágyakozásnak a hagyományos szúfi költészetből ismerős képeit fogalmazza újra. Jól illik hozzá a bonyolult és erőteljes kurd klasszikus zene, amelyben máig komoly hagyománya van a szúfi szertartások eksztatikus örömzenéjének, a semának.

A vers ismertségét jelzi, hogy itt csak néhány versszakot énekelnek belőle, újra meg újra visszatérve az elsőhöz, a szúfi-lét alapgondolatához: hogy idegenek vagyunk ebben a világban. Amellett többes szám helyett egyes számban éneklik: „keressed”, „idegen vagy” és így tovább, ami személyesebbé teszi a vers üzenetét. Az alábbi átírásban arany színnel jelölöm azt, amit Bijad Kamkar énekel, és sötét vörössel azt, amit csak a háttérben hallunk a férfikórustól és a női szólistától. A versszakok sorrendje is egy kicsit más: az ének a 9. versszak után a 7. versszakkal zárul, „a csönd házát keressétek”, ami igazán megfelelő befejezése egy dalnak.

A szokásos átírással szemben a hosszú magánhangzókat is jelölöm vízszintes ékezettel, hogy már olvasva is érezni lehessen a vers lüktetését. A magyar „a”-ként ejtendő â természetesen mindig hosszú, épp ez adja a perzsa vers sajátos hangzását. Ajánlom, hogy a szó szerinti fordítás mellett mindig olvassák végig hangosan az átírást is, mert csak a kettő együtt ad vissza valamit az eredeti vers élményéből.


Bijan Kamkar (Iráni Kurdisztán) & Mastan Ensemble (Teherán): Gharibâne (Idegenként) (3'19")

Idegenként

Gharibâne

غریبانه

keressétek, keressétek ebben a házban keressétek ebben a házban idegenek vagytok idegenekként keressétek	بگردید ، بگردید ، درین خانه بگردید دراین خانه غریبند ، غریبانه بگردید begardīd, begardīd, dar in khâne begardīd dar in khâne gharībīd, gharībâne begardīd
egy madár itt sétált lelkemnek társa volt e világ nem az ő fészke fészke nyomát keressétek	یکی مرغ چمن بود که جفت دل من بود جهان لانه ی او نیست پی لانه بگردید yekī morgh-e chaman būd ke joft-e del-e man būd jahân lâne-ye ū nīst pey-e lâne begardīd
egy pohárnok megittasult a függöny mögött leült a kelyhet előreküldte hogy ittasan keressétek	یکی ساقی مست است پس پرده نشسته ست قدح پیش فرستاد که مستانه بگردید yekī sâghī-ye mast ast pas-e parde neshast ast ghadah pīsh ferestâd ke mastâne begardīd
ha az öröm az ittasságból fakad, kié az ajkak mögött a lélek? egyik kézből a másik kézbe – szerződést mért keresnétek?	یکی لذت مستی ست ، نهان زیر لب کیست ؟ ازین دست بدان دست چو پیمانه بگردید yekī lazzat-e mastī’st, nahân zīr-e lab kīst? azīn dast bedân dast cho peymâne begardīd
egy idegen madár szívem kertjében evett magamhoz szelídítettem – a magok nyomát keressétek	یکی مرغ غریب است که باغ دل من خورد به دامش نتوان یافت ، پی دانه بگردید yekī morgh-e gharīb ast ke bâgh-e del-e man khōrd be dâmash betân yâft, pey-e dâne begardīd
a hajnali szél kedves lehelete az a jó illat, amit érzek? itt van ő, itt van ő, az egész házban keressétek.	نسیم نفس دوست به من خورد و چه خوشبوست همین جاست ، همین جاست ، همه خانه بگردید nasīm-e nafas-e dūst be man khōrd o che khoshbūst haminjâst, haminjâst, hame khâne begardīd
sosem hallott dallam szól önmagából születve a zajban ne énekeljetek a csönd házát keressétek	نوایی نشنیده ست که از خویش رمیده ست به غوغاش مخوانید ، خموشانه بگردید navâye nashenīd’ ast ke az khavīsh ramīd’ ast be ghughâsh nakhânid, khamushâne begardīd
mint a földre hulló könnyeket kifacsarjuk a szőlő levét erjedéséből dal fakad – a kocsmákban keressétek	سرشکی که بر آن خاک فشاندیم بن تاک در این جوش خروش است ، به خمخانه بگردید sershekī ke bar ân khâk feshândīm bun-e tâk dar in jūsh khorūsh ast, be khamkhâne begardīd
milyen édesség és illat álmomban érzem talán? ezt a nektárral telt rózsát pillangók, ezt keressétek	چه شیرین و چه خوشبوست ، کجا خوابگه اوست ؟ پی آن گل پر نوش چو پروانه بگردید che shīrīn o che khoshbū’st, kojâ khavâbge ū’st? pey-e ân gol por-e nūsh cho parvâne begardīd
az okoskodást nevessétek szerelmét ne csodáljátok lánccal körülvett körében bolondok, mit keresnétek?	بر آن عقل بخندید که عشقش نپسندید در این حلقه ی زنجیر چو دیوانه بگردید bar ân 'aghal bekhandīd ke 'eshghash nepasandīd dar īn halghe-ye zanjīr chu divâne begardīd
a szomorúság e lakhelyén az ő jelét nem láthatjátok ha a kincset kívánjátok a romok közt keressétek	درین کنج غم آباد نشانش نتوان دید اگر طالب گنجید به ویرانه بگردید darīn kanj-e gham âbâd neshânash netavân dīd agar zâleb-e genjīd be vīrâne begardīd
a remény kapujához kulcs ha van, ti magatok vagytok ama régi kőlakaton zárat mért is keresnétek	کلید در امید اگر هست شمایید درین قفل کهن سنگ چو دندانه بگردید kelīd-e dar-e omīd agar hast shomayīd darīn ghofal-e kohan-e sang cho dandâne begardīd
árnyék rejti a varázslat folytán álomba merült várat? ne az álmokban kutassátok az áhítatban keressétek	رخ از سایه نهفته ست ، به افسون که خفته ست ؟ به خوابش نتوان دید ، به افسانه بگردید rokh az sâye nehfat’ ast, be afsūn ke khoft’ ast? be khavânash netân dīd, be afsâne begardīd
lénye lényembe mart elragadott, elragadott áradó melegét fogadjátok hálás szívvel keressétek	تن او به تنم خورد ، مرا برد ، مرا برد گرم باز نیاورد ، به شکرانه بگردید tan-e ū be tanam khōrd, marâ bord, marâ bord garm-e bâz biâvard, be shokrâne begardīd

A sétáló és a kertben eszegető madár képe hihetőbbé teszi azt, amit annak idején furcsálkodva olvastam, hogy a nagykállói haszid rabbi a magyar népdal zöld erdőben, sík mezőben sétáló madarát Isten jelképének értelmezte.

„Biszmilláh-madár”, a Bismillah al-rahman al-rahim, „Isten, a jóságos és irgalmas nevében” koráni vers betűiből összerakva

Hushang Ebtehaj még él, 1987 óta Kölnben. Igazán boldog lehet. Nem elég, hogy költői tehetséget kapott, s hogy a világ egyik legszebb nyelvén írhatja verseit, hanem ezenfelül a világ egyik legkifinomultabb zenei kultúrájának legnagyobb képviselői – Kamkar előtt már Shajarian, majd fia, Homayun – zenésítik meg, s százmillió ember énekli, idézi és olvassa őket. Akikhez most már olvasóinkat is hozzászámíthatjuk.