Az első csapás

Mi ennek az állomásnak a neve?
Hol a távírda?
Vezessen oda.
Adjanak át minden táviratot.
Szakítsa meg az adást, különben lövök.
Hol a telefon?

Nem sokkal azután, hogy bejegyzést szenteltem az 1940-ben megjelent orosz-észt háborús társalgási szótárnak, a könyvsorozat újabb darabja került a kezembe: egy Oroszországban is alig-alig ismert orosz-német háborús társalgási szótár.


A könyvecskét egy évvel az orosz-észt szótár után, 1941-ben adták ki, abban az évben, amelyben a német hadsereg június 22-én lerohanta a Szovjetuniót. Néhány hét alatt német kézre került egész Ukrajna, elesett Kijev és Szmolenszk. Megsemmisült negyvennégy szovjet hadosztály, elveszett a szovjet harckocsi-állomány egyharmada, másfél millió szovjet katona került német fogságba. A Vörös Hadsereg csak 1943 elejére tudott annyira magához térni a súlyos csapás után, hogy Sztálingrádnál megfordítsa a háború menetét és ellentámadásba menjen át.

Hol a villamos erőmű?
Hol van gyár?
Milyen?
Hány munkással?
Hol a piactér?
Hol vannak boltok?
Mikor távoztak a német katonák?
Hová távoztak? (irány, helység neve)

Ehhez képest különös, hogy a társalgási szótár csupa olyan beszédhelyzethez ad útmutatást, amelyek egy német földön győzelmesen előrenyomuló támadás szituációi. Figyelemre méltó, hogy míg az észt társalgási zsebkönyvben külön fejezet foglalkozott a partizánokkal, a német könyvben szó sem esik ilyen lehetőségről, csupán a Vörös Hadsereg elől menekülő német egységekről. Az elfogott katonákat és tiszteket sem a német támadás, hanem a német visszavonulás irányáról faggatják a típuskérdések. A könyvecske a szovjet hadsereg 1941-es állapotát tekintve rendkívüli önbizalomról és optimizmusról árulkodik.


De meg is van rá az oka. A kolofon szerint ugyanis a könyv nyomtatását 1941. május 29-én hagyták jóvá, amikor még szó sem volt német támadásról. Németország és Szovjetunió szövetségben és a legbarátibb viszonyban álltak, túl voltak már Lengyelország és a határállamok felosztásán, s nyersanyagot, illetve polgári és haditechnikát szállítottak egymásnak. Ilyen körülmények között miért kellett olyan szótárt rendszeresíteni a Vörös Hadsereg teljes állománya – для бойца и младшего командира, a közkatonák és tisztesek – számára, amelynek csak Németország lerohanása során vehették volna hasznát?

Beszél valaki oroszul? ukránul?
Hívják ide!
Vezessenek hozzá!
Hány ház?
Hány lakos?
Hány kút?
Hol a víz?

A legkézenfekvőbb válasz az volna, hogy a Vörös Hadsereg talán tényleg Németország lerohanására készült. De mi úgy tanultuk, hogy erről szó sem volt, sőt hogy a hitleri támadás felkészületlenül érte a Szovjetuniót. „Sztálin figyelmen kívül hagyta a titkosszolgálatok figyelmeztetéseit, s nem akarta provokálni Hitlert. A környezetében lévő tábornokok valószínűleg csak azt mondták neki, amit szeretett volna hallani, s ezért a valóságosnál sokkal erősebbnek hitte a Szovjetunió 1941-es helyzetét. Amellett nagyon bízott a csupán két évvel korábban aláírt Molotov-Ribbentrop-paktumban, s úgy hitte, a britek terjesztenek hamis híreket, hogy háborút szítsanak Németország és a Szovjetunió között.” Egykori iskolai történelemkönyveim híján a Wikipediát idézem, de kíváncsi volnék, mi áll erről a mai tankönyvekben.

Hová visz ez az út (utca)?
Hol van egy másik út?
Hogy lehet eljutni …-ba?
Mutassa meg, kérem, a térképen.

Az utóbbi években azonban számos történész – Mihail Meltyukov (2000), Valerij Danyilov (1993), Vlagyimir Nyevezsin (1999) és mások – tartják valószínűnek, hogy mindkét birodalom készült a másik elleni támadásra, de Sztálin – mint ezt 1941. május 5-én nyilvános beszédben is kifejtette – szeretett volna 1942-ig időt nyerni a megfelelő felkészülésre. A felkészülés pedig már régóta folyamatban volt. Mint Ungváry Krisztián írja „Sztálin és a háború” c. cikkében:

A gépesített és páncélos alakulatokat közvetlenül a határhoz, annak legexponáltabb, kiugró szögleteibe csoportosították, a hátsó védelmi vonalakat és parancsnokságokat leépítették, a légierőt és az első stratégiai lépcső hadosztályait közvetlenül a nyugati határra, a második lépcső alakulatait pedig a határ mögé telepítették, a raktárakkal és ellátóintézetekkel együtt, valamint lázas ütemben új utakat, hidakat, laktanyákat építettek, és mindezt akkor, amikor a németek felvonulása a határra még el sem kezdődött. Mindebből egyértelmű, hogy a Szovjetuniónak (is) offenzív szándékai voltak. Ebből a felvonulásból csak azonnali támadás volt végrehajtható, a védekezésre teljesen alkalmatlan volt, ami érthető, hiszen a szovjet hadsereg harcászati szabályzata kifejezetten elvetette a védekezést, mivel a szovjet hadsereg „a világ legoffenzívebb hadserege”.

Folyami átkelő.
Melyik út visz a folyóhoz?
Át lehet kelni teherautóval a hídon?
A folyó mélysége?
A folyó szélessége?
Hol vannak még átkelők?

A Szovjetunió támadó szándékát hangsúlyozó történészek közé tartozik Viktor Szuvorov, polgári nevén Vlagyimir Rezun, az 1978-ban Angliába emigrált egykori szovjet katonai hírszerző is, akinek munkáiban e támadásra való felkészülés gigantikus méreteket ölt. Sztálin szerinte már a 30-as évek eleje óta készült Németország lerohanására, 1939. augusztus 19-től titkos általános mozgósítási parancsot adott ki, s a következő két év során az ország teljes iparát hadi termelésre állította át. S Hitler nem egyszerűen lerohanta a Szovjetuniót, hanem ez a politika egyenesen „megelőző háborúra kényszerítette őt” mindössze két héttel a szovjet támadás tervezett időpontja, „az M-nap”, 1941. július 6. előtt. Szuvorov szenzációhajhász stílusban megírt művei (két könyve magyarul is megjelent a Kairosznál – eddig sem igen értettem, de ettől még kevésbé értem a Kairosz kiadói elveit), amelyekben minden keze ügyébe kerülő adatot elmélete szolgálatába állít, méltán váltották ki a kritika össztüzét Oroszországban és külföldön. Számtalan könyv és fórum szakosodott tételes cáfolatára – köztük magyar nyelvű is –, s a szerző meglehetősen szabad és voluntarista adatkezelése folytán nincs is nehéz dolguk. Azonban az ocsú között bőven akadni búzára is. Így például a Последняя республика (Az utolsó köztársaság) 15.6. fejezetében, amelyben éppen erről az orosz-német háborús társalgási szótárról írja:

A társalgási szótárt N. N. Bijazi vezérőrnagy állította össze, és A. V. Ljubarszkij szerkesztette. Olyan példányszámban adták ki, amit a legkelendőbb bestseller is megirigyelne. S ennek ellenére a könyvecske rövidesen nyomtalanul eltűnt. Én a szovjet hadsereg katonai diplomáciai akadémiáján akadtam egy példányra. ... Tartalma felkeltette az érdeklődésemet: egyetlen szó sem volt benne a védekezésről. Minden a támadásról szólt. ... A könyvecskét német viszonyokra írták, csak német területen volt használható. Miért kérdezné meg valaki németül Propojszkban, hol a városháza és hová rejtőzött el a polgármester? ... Ha Európa lerohanását 1942-re tervezték volna, Bijazi vezérőrnagy nem merte volna egy évvel korábban nyilvánvalóvá tenni a sztálini tervet sok millió végrehajtója számára. ... De ha a támadást 1941. július 6-ra tervezték, úgy a könyvecskét pontosan akkor adták nyomdába, amikor kellett: egy hónappal korábban. Nem előbb és nem később.

Iható [a víz]?
Igyon először maga belőle!
Adjon egy vödröt!
Hol az itatóhely?
Hol a széna?
Hol a szalma?
Hol a tüzelő?
Hány tehén?
Hány ló?
Hány szekér?

Nem tudni, hogyan alakultak volna a dolgok, ha Sztálinnak sikerül előbb támadnia. Ha a Vörös Hadseregnek még ilyen veszteség után is sikerült megfordítania Sztálingrádnál a háború sorsát, elsőként támadva minden bizonnyal kemény diót jelentettek volna Hitler számára. Azt sem tudjuk megmondani, hol állt volna meg egy ilyen sikeres támadás. Molotov 1940 novemberében az akkor hatalma csúcsán álló Németországtól a teljes Balkán (beleértve Magyarországot), a Dardanellák és a Perzsa-öböl fölötti szovjet ellenőrzést követelte. Mit követeltek volna (vagy vettek volna el egyszerűen) egy vesztestől? Az 1941-es hitleri támadás és a következő évek embertékozló sztálini hadvezetése során a Vörös Hadsereg legjava megsemmisült. De még a maradéknak is sikerült a szövetségesek előtt az Elbáig megszállnia Kelet-Európát. Meddig jutott volna kedvező pozícióból egy támadásra felkészített szovjet hadsereg? Isten útjai kifürkészhetetlenek.

Orosz pap és német tiszt közös fotója a Blitzkrieg kezdetén. Forrás: englishrussia.com.

Folytatás: Másképp