A kanális a háttérben éppolyan, mint az az ezer másik, amelyek a Darbandról futnak le Teherán gazdag északi külvárosaiból Teherán szegény déli külvárosaiba, ezer méter és ezer év szintkülönbséget megtéve, friss hegyi forrásvízzel mosva át szakadatlanul a tizenkétmilliós várost, s felejthetetlen hátteret és alapzajt szolgáltatva olyan csodálatos filmekhez, mint Majid Majidi Bachehâ-ye âseman-ja (Az ég gyermekei), vagy Mohsen Makhmalbaf Tehrân sâ'at-e haft sobh-ja (Teherán, reggel hét). Amennyi a házakból látszik, ez is lehetne valahol déltájt, a sah által kiépített és azóta a bazár által elnyelt egykori központ valamelyik kucsé-jében (a sikátorokat a kicsi szóval jelölik, amely török közvetítéssel egyformán hangzik a perzsában és a magyarban), az árusításra és a szomszédság ápolására egyaránt alkalmas alacsony ablakoktól az égszínkék ajtón át a falak tövében tenyésző smaragdzöld moháig. Csak ilyen égő piros rusari-val nem találkoznánk sehol.
Nemrég, egy sok katalán vörösbort követelő éjszakán vetettük össze a különféle rendszerváltások dalait Wang Weijel Kelet-Európától a spanyol Átmenetig, s ekkor hoztuk példaként az egyik – vagy talán a – legnagyobb modern perzsa költőnek, Mehdi Akhavan Salesnek (1928-1991) ezt a Soheil Nafissi által megzenésített versét. Az alábbi videó stáblistájában azonban hiába keressük Sales nevét. Talán óvatosságból hagyták ki. Sales – ثالث Saless, ahogy lázadó módon a legjobb teheráni könyvesbolt elnevezte magát (a hivatkozott linkben nem sokkal a Szabó Lőrinc-portré előtt) – a kor szorongását megjelenítő verseket terjesztett a sah idejében (a Zemestan ast, Tél van címűről majd még külön is írunk), majd a Hajnal-hoz hasonlókat az ezt követő évtizedekben, s ennek köszönheti a mai hivatalos iráni irodalomtörténet sommás ítéletét: „1979 utáni irodalmi tevékenysége hanyatlást mutat”. A múltkori, sebtében készített éjszakai fordítás után szeretnénk most ennek a versnek egy átgondoltabb fordítását adni, hogy ki-ki maga ítélhesse meg, hanyatlás-e ez (s hogy akkor, uramisten, miféle csúcsok vannak még a perzsa költészetben), és kelet-európai tapasztalatai alapján megjósolhassa, mit jelent az, amikor egy ilyen verset megzenésítenek, nagy sikerű CD-n árulnak, és az internetes iráni rádiókban játszanak.
A perzsa költészetet az teszi olyan gyönyörűvé és lefordíthatatlanná, amilyen nagy mértékben épít a hangokkal folytatott játékra, s a szavaknak véletlenszerű egybecsengések okozta rokonságaira. Ki gondolná, hogy az éjszaka és az üstökös, a sötétség és a fény ilyen szoros rokonságban áll egymással: shab és shahâb (az „â” hosszú magyar „a”-nak ejtendő). Ez meg is adja a vers egyik alapmotívumát, a sorokat végig átszövő, a fényt és a sötétséget összekapcsoló „s” hangokat, amelyek mellett párhuzamosan fut a „r”-betűs melléknevek és metaforák szála.
Az zolmat-e ramide khabar midehad sahar
shab raft o bâ sepide khabar midehad sahar
az akhtar-e shabân rame-ye shab ramid o raft
az rafte o ramide khabar midehad sahar
A négysoros versszakok AABA vagy CABA rímképletükkel – ahol az A nem pusztán rím, hanem néhány szó szinte mágikus ismételgetése végig a vers folyamán – a középkori perzsa rubáí hagyományát folytatják, amilyenek Omar Khayyam négysorosai is voltak. Ramidan, megrettenteni, elűzni, raftan, elmenni, rame, nyáj (a német Ram, kos rokona) – ezek ennek a versszaknak az r-betűs oszlopai, amelyekkel a latin aster-rel rokon akhtar, csillag, a khabar, hír és persze a héber Zóhár-ral közös gyökerű arab sahar, hajnal r-jei rezonálnak. A sepide, hajnalhasadás (amely gyakori női név is) a „fehér” jelentésű sefid szóból ered, s ennek kontrasztja a következő versszakok vöröseivel további színárnyalattal gazdagítja a fény és sötét játékát.
A megrettent/elűzött és elment az első három sorban az éjszakára és „nyájára” vonatkoznak, de az utolsó sor azáltal, hogy az addigi kontextusból kiemelve hangsúlyosan megismétli őket, nagyon erősen az éjszaka folytán elűzöttekre és elmentekre utal. Ez a kelet-európai olvasó számára ismerős sejtetés szintén kedvelt eszköze a perzsa költészetnek.
Különös kép ez a „pásztor csillaga”, de csak addig, amíg nem látjuk, hogy ez is az egybecsengésen alapul. Az akhtar-e shabân kifejezésben a shabân a shab, „éjszaka” archaikus, költői többes száma, azaz első látásra az éjszakák csillagá-ról van szó. Ám a shabân egyszersmind „pásztort” is jelent (ebből lett török közvetítéssel a magyar csobán), s a sor második fele már erre játszik rá a nyáj szóval, olyan mitikus képét adva a hajnalcsillagnak, amilyet Gergely Ágnes is használ, „régi nyájak pásztorának” nevezve az esthajnalcsillagot.
Zangâr khord joshan-e shab-râ bâ nushkhand
az tiq-e âbdide khabar midehad sahar
bâz az hariq-e bishe-ye khâkestarin falaq
âtash be jân kharide khabar midehad sahar
Hogy a rozsda hogyan tudja megenni az éjszaka pajzsát, azt mi is megtapasztalhattuk a nyolcvanas években. Edzett kardokat emlegetni azonban akkoriban még nem volt tanácsos, s ha jobban megnézzük, ez a vers sem tesz ilyet. A tiq elsősorban sugarat jelent, s csak másodsorban pengét és kardot. A tiq-e aqtân például a hajnal sugarát jelenti. Ezért a fenti tiq-e âbdide szóösszetétel is jelenthet âb-dide, „vízlátta” sugarat, például a felkelő napnak a vízen tükröződő sugarát, ami illene is a versbe, szava sem lehet senkinek. Ennek a szóösszetételnek azonban sokkal bevettebb jelentése a vízlátta penge, azaz edzett acél kard, s hogy ez ellen sem volt szava senkinek, az mutatja, hogy mennyire megette már a rozsda az éjszaka pajzsát.
Az qamz o nâz o anjâm o az ramz o râz-e shab
az dide o shenide khabar midehad sahar
bas shod shahid-e parde-ye shabhâ shahâbhâ
va ân pardehâ daride khabar midehad sahar
Az első sor egymásra torlódó rövid szavainak lüktetése a hangokkal folytatott perzsa költői játék egyik legszebb példája a versben.
Âh ân paride rang che bud o che shod kazu
rangash ze rokh paride khabar midehad sahar
châvushkhân-e qâfele-ye roshanân omid
az zolmat-e ramide khabar midehad sahar
S most, a szöveg ismeretében nézzük meg újra a videót.
Nemrég, egy sok katalán vörösbort követelő éjszakán vetettük össze a különféle rendszerváltások dalait Wang Weijel Kelet-Európától a spanyol Átmenetig, s ekkor hoztuk példaként az egyik – vagy talán a – legnagyobb modern perzsa költőnek, Mehdi Akhavan Salesnek (1928-1991) ezt a Soheil Nafissi által megzenésített versét. Az alábbi videó stáblistájában azonban hiába keressük Sales nevét. Talán óvatosságból hagyták ki. Sales – ثالث Saless, ahogy lázadó módon a legjobb teheráni könyvesbolt elnevezte magát (a hivatkozott linkben nem sokkal a Szabó Lőrinc-portré előtt) – a kor szorongását megjelenítő verseket terjesztett a sah idejében (a Zemestan ast, Tél van címűről majd még külön is írunk), majd a Hajnal-hoz hasonlókat az ezt követő évtizedekben, s ennek köszönheti a mai hivatalos iráni irodalomtörténet sommás ítéletét: „1979 utáni irodalmi tevékenysége hanyatlást mutat”. A múltkori, sebtében készített éjszakai fordítás után szeretnénk most ennek a versnek egy átgondoltabb fordítását adni, hogy ki-ki maga ítélhesse meg, hanyatlás-e ez (s hogy akkor, uramisten, miféle csúcsok vannak még a perzsa költészetben), és kelet-európai tapasztalatai alapján megjósolhassa, mit jelent az, amikor egy ilyen verset megzenésítenek, nagy sikerű CD-n árulnak, és az internetes iráni rádiókban játszanak.
شهابها و شبها
Shahâbhâ va shabhâÜstökösök és éjszakák |
A perzsa költészetet az teszi olyan gyönyörűvé és lefordíthatatlanná, amilyen nagy mértékben épít a hangokkal folytatott játékra, s a szavaknak véletlenszerű egybecsengések okozta rokonságaira. Ki gondolná, hogy az éjszaka és az üstökös, a sötétség és a fény ilyen szoros rokonságban áll egymással: shab és shahâb (az „â” hosszú magyar „a”-nak ejtendő). Ez meg is adja a vers egyik alapmotívumát, a sorokat végig átszövő, a fényt és a sötétséget összekapcsoló „s” hangokat, amelyek mellett párhuzamosan fut a „r”-betűs melléknevek és metaforák szála.
از ظلمت رمیده خبر میدهد سحر
شب رفت و با سپیده خبر میدهد سحر
از اختر شبان رمه شب رمید و رفت
از رفته و رمیده خبر میدهد سحر
شب رفت و با سپیده خبر میدهد سحر
از اختر شبان رمه شب رمید و رفت
از رفته و رمیده خبر میدهد سحر
Az zolmat-e ramide khabar midehad sahar
shab raft o bâ sepide khabar midehad sahar
az akhtar-e shabân rame-ye shab ramid o raft
az rafte o ramide khabar midehad sahar
Az elűzött sötétségről ad hírt a hajnal az éjszaka elment, és a hajnalhasadással ad hírt a hajnal a pásztor csillagától megrettent, s elment az éjszaka nyája az elmentről és az elűzöttről ad hírt a hajnal |
A négysoros versszakok AABA vagy CABA rímképletükkel – ahol az A nem pusztán rím, hanem néhány szó szinte mágikus ismételgetése végig a vers folyamán – a középkori perzsa rubáí hagyományát folytatják, amilyenek Omar Khayyam négysorosai is voltak. Ramidan, megrettenteni, elűzni, raftan, elmenni, rame, nyáj (a német Ram, kos rokona) – ezek ennek a versszaknak az r-betűs oszlopai, amelyekkel a latin aster-rel rokon akhtar, csillag, a khabar, hír és persze a héber Zóhár-ral közös gyökerű arab sahar, hajnal r-jei rezonálnak. A sepide, hajnalhasadás (amely gyakori női név is) a „fehér” jelentésű sefid szóból ered, s ennek kontrasztja a következő versszakok vöröseivel további színárnyalattal gazdagítja a fény és sötét játékát.
A megrettent/elűzött és elment az első három sorban az éjszakára és „nyájára” vonatkoznak, de az utolsó sor azáltal, hogy az addigi kontextusból kiemelve hangsúlyosan megismétli őket, nagyon erősen az éjszaka folytán elűzöttekre és elmentekre utal. Ez a kelet-európai olvasó számára ismerős sejtetés szintén kedvelt eszköze a perzsa költészetnek.
Különös kép ez a „pásztor csillaga”, de csak addig, amíg nem látjuk, hogy ez is az egybecsengésen alapul. Az akhtar-e shabân kifejezésben a shabân a shab, „éjszaka” archaikus, költői többes száma, azaz első látásra az éjszakák csillagá-ról van szó. Ám a shabân egyszersmind „pásztort” is jelent (ebből lett török közvetítéssel a magyar csobán), s a sor második fele már erre játszik rá a nyáj szóval, olyan mitikus képét adva a hajnalcsillagnak, amilyet Gergely Ágnes is használ, „régi nyájak pásztorának” nevezve az esthajnalcsillagot.
زنگار خورد جوشن شب را به نوشخند
از تیغ آبدیده خبر میدهد سحر
باز از حریق بیشه خاکسترین فلق
آتش به جان خریده خبر میدهد سحر
از تیغ آبدیده خبر میدهد سحر
باز از حریق بیشه خاکسترین فلق
آتش به جان خریده خبر میدهد سحر
Zangâr khord joshan-e shab-râ bâ nushkhand
az tiq-e âbdide khabar midehad sahar
bâz az hariq-e bishe-ye khâkestarin falaq
âtash be jân kharide khabar midehad sahar
A rozsda megette az éjszaka pajzsát vidáman, edzett kardokról ad hírt a hajnal a szürke reggel felgyújtott ligetéből a léleknek hozott tűzzel ad hírt a hajnal |
Hogy a rozsda hogyan tudja megenni az éjszaka pajzsát, azt mi is megtapasztalhattuk a nyolcvanas években. Edzett kardokat emlegetni azonban akkoriban még nem volt tanácsos, s ha jobban megnézzük, ez a vers sem tesz ilyet. A tiq elsősorban sugarat jelent, s csak másodsorban pengét és kardot. A tiq-e aqtân például a hajnal sugarát jelenti. Ezért a fenti tiq-e âbdide szóösszetétel is jelenthet âb-dide, „vízlátta” sugarat, például a felkelő napnak a vízen tükröződő sugarát, ami illene is a versbe, szava sem lehet senkinek. Ennek a szóösszetételnek azonban sokkal bevettebb jelentése a vízlátta penge, azaz edzett acél kard, s hogy ez ellen sem volt szava senkinek, az mutatja, hogy mennyire megette már a rozsda az éjszaka pajzsát.
از غمز و ناز و انجم و از رمز و راز شب
از دیده و شنیده خبر میدهد سحر
بس شد شهید پرده شبها شهابها
وان پردهها دریده خبر میدهد سحر
از دیده و شنیده خبر میدهد سحر
بس شد شهید پرده شبها شهابها
وان پردهها دریده خبر میدهد سحر
Az qamz o nâz o anjâm o az ramz o râz-e shab
az dide o shenide khabar midehad sahar
bas shod shahid-e parde-ye shabhâ shahâbhâ
va ân pardehâ daride khabar midehad sahar
Az éjszaka jeleiről, kacérságáról, titkairól és elmúlásáról a látottakról és hallottakról ad hírt a hajnal az éjszaka leplének lehullta előtt lehullt üstökösökről akik azt a leplet letépték, ad hírt a hajnal |
Az első sor egymásra torlódó rövid szavainak lüktetése a hangokkal folytatott perzsa költői játék egyik legszebb példája a versben.
آه آن پریده رنگ چه بود و چه شد کزو
رنگش ز رخ پریده خبر میدهد سحر
چاووشخوان قافله روشنان امید
از ظلمت رمیده خبر میدهد سحر
رنگش ز رخ پریده خبر میدهد سحر
چاووشخوان قافله روشنان امید
از ظلمت رمیده خبر میدهد سحر
Âh ân paride rang che bud o che shod kazu
rangash ze rokh paride khabar midehad sahar
châvushkhân-e qâfele-ye roshanân omid
az zolmat-e ramide khabar midehad sahar
Ó, az a sápadt szín mi volt, és hogy is lehetne, hogy sápadt arcokról adjon hírt a hajnal? A reményhozó csillagkaraván dalának vezetője ő, az elűzött sötétségről ad hírt a hajnal. |
S most, a szöveg ismeretében nézzük meg újra a videót.
Üstökösök és éjszakák Az elűzött sötétségről ad hírt a hajnal az éjszaka elment, és a hajnalhasadással ad hírt a hajnal a pásztor csillagától megrettent, s elment az éjszaka nyája az elmentről és az elűzöttről ad hírt a hajnal A rozsda megette az éjszaka pajzsát vidáman, edzett kardokról ad hírt a hajnal a szürke reggel felgyújtott ligetéből a léleknek hozott tűzzel ad hírt a hajnal Az éjszaka jeleiről, kacérságáról, titkairól és elmúlásáról a látottakról és hallottakról ad hírt a hajnal az éjszaka leplének lehullta előtt lehullt üstökösökről akik azt a leplet letépték, ad hírt a hajnal Ó, az a sápadt szín mi volt, és hogy is lehetne, hogy sápadt arcokról adjon hírt a hajnal? A reményhozó csillagkaraván dalának vezetője ő, az elűzött sötétségről ad hírt a hajnal. | Shahâbhâ va shabhâ Az zolmat-e ramide khabar midehad sahar shab raft o bâ sepide khabar midehad sahar az akhtar-e shabân rame-ye shab ramid o raft az rafte o ramide khabar midehad sahar Zangâr khord joshan-e shab-râ bâ nushkhand az tiq-e âbdide khabar midehad sahar bâz az hariq-e bishe-ye khâkestarin falaq âtash be jân kharide khabar midehad sahar Az qamz o nâz o anjâm o az ramz o râz-e shab az dide o shenide khabar midehad sahar bas shod shahid-e parde-ye shabhâ shahâbhâ va ân pardehâ daride khabar midehad sahar Âh ân paride rang che bud o che shod kazu rangash ze rokh paride khabar midehad sahar châvushkhân-e qâfele-ye roshanân omid az zolmat-e ramide khabar midehad sahar. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A Blogger néha megeszi az üzeneteket. Küldés előtt biztosabb kimásolni a hozzászólást, hogy ilyen esetben még egyszer el lehessen küldeni.