Stein Aurél, a Selyemút eltemetett városai és a dunhuangi kéziratok felfedezője 1934-ben kelt végrendeletében teljes könyvtárát és majdnem ötezer archív fényképét a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta. Majd tizenöt évig tartott azonban, amíg a hagyaték eljutott rendeltetési helyére.
Stein 1943. október 26-án halt meg, néhány nappal azután, hogy Afganisztánba érkezett, ahol Nagy Sándor egykori útvonalát akarta rekonstruálni. „Csodálatos életem volt, ami nem is fejeződhetett volna be boldogabban, mint Afganisztánban, ahova hatvan éve vágytam eljutni.” – voltak utolsó szavai.
Londonban maradt hagyatékát azonban, amint az a magyar Akadémiára átszállt, azonnal lefoglalta az Ellenséges Javak Osztálya mint Angliával hadban álló állam tulajdonát, és a törvény értelmében megkezdte értékesítését. Az Akadémia csak a Kasmírban maradt könyveket kaphatta meg, amelyek Stein halálakor nem voltak Angliában. Mire azonban a háború befejeztével ezek áthozatala megkezdődhetett volna, lehullt a vasfüggöny. Csupán 1957-re enyhült annyira a helyzet, hogy megérkezhetett Budapestre a hagyaték, közte Stein belső-ázsiai expedíciói során készült egyedülálló archív fotógyűjteménye is.
Ezt a gyűjteményt az elmúlt években dolgozták fel és digitalizálták közös munkával a British Library és az Akadémia szakemberei. A feldolgozás befejezése éppen a dunhuangi barlangkönyvtár felfedezésének századik évfordulójára esett, amelyről a résztvevők nemzetközi konferenciával emlékeztek meg Budapesten. A konferencia fényének emelésére nyílt meg 2007. november 22-én Stein fotóinak első, válogatott kiállítása az Akadémián, amelynek internetes bemutatóját mi készítettük el a Studiolummal magyar, angol és spanyol változatban.
A rangos nemzetközi együttműködés, a konferencia és a kiállítás híre gyorsan terjedt, s így történt, hogy Paul Kan hongkongi üzletember, a Champion Technology elnöke, számos Kína történetével és művészetével kapcsolatos kiállítás szponzora felajánlotta támogatását egy jóval nagyobb, a fényképgyűjtemény egészét bemutató kiállítás megszervezéséhez a hongkongi University Museum and Art Galleryben. A kiállítás az elmúlt hetekben nyílt meg – szép prospektusa itt található pdf formátumban –, s most dolgozunk angol, kínai, spanyol és magyar nyelvű internetes bemutatójának elkészítésén.
Stein Aurél neve – kínaiul 史坦因, Shĭtănyīn – mindeddig nem igazán jól csengett Kínában. A hivatalos kínai álláspont az ország kulturális értékeit elrabló nyugati imperialisták egyikét látja benne, nem pedig a dunhuangi barlangkönyvtár felfedezőjét, aki ezt a sok tízezer páratlan értékű dokumentumot megmentette attól a pusztulástól, amely a hamarosan bekövetkező polgárháború, majd a japán megszállás során a dunhuangi műemlékek maradékát sújtotta. Egy ilyen kiállítás akár még tíz éve is elképzelhetetlen lett volna Kínában. Lehetséges, hogy Hongkong, mint oly gyakran a kínai kultúrpolitikában, most is teszthelyként funkcionál, s ennek a szemléletnek a csöndes megváltozásáról tanúskodik.
Stein 1943. október 26-án halt meg, néhány nappal azután, hogy Afganisztánba érkezett, ahol Nagy Sándor egykori útvonalát akarta rekonstruálni. „Csodálatos életem volt, ami nem is fejeződhetett volna be boldogabban, mint Afganisztánban, ahova hatvan éve vágytam eljutni.” – voltak utolsó szavai.
Londonban maradt hagyatékát azonban, amint az a magyar Akadémiára átszállt, azonnal lefoglalta az Ellenséges Javak Osztálya mint Angliával hadban álló állam tulajdonát, és a törvény értelmében megkezdte értékesítését. Az Akadémia csak a Kasmírban maradt könyveket kaphatta meg, amelyek Stein halálakor nem voltak Angliában. Mire azonban a háború befejeztével ezek áthozatala megkezdődhetett volna, lehullt a vasfüggöny. Csupán 1957-re enyhült annyira a helyzet, hogy megérkezhetett Budapestre a hagyaték, közte Stein belső-ázsiai expedíciói során készült egyedülálló archív fotógyűjteménye is.
Ezt a gyűjteményt az elmúlt években dolgozták fel és digitalizálták közös munkával a British Library és az Akadémia szakemberei. A feldolgozás befejezése éppen a dunhuangi barlangkönyvtár felfedezésének századik évfordulójára esett, amelyről a résztvevők nemzetközi konferenciával emlékeztek meg Budapesten. A konferencia fényének emelésére nyílt meg 2007. november 22-én Stein fotóinak első, válogatott kiállítása az Akadémián, amelynek internetes bemutatóját mi készítettük el a Studiolummal magyar, angol és spanyol változatban.
A rangos nemzetközi együttműködés, a konferencia és a kiállítás híre gyorsan terjedt, s így történt, hogy Paul Kan hongkongi üzletember, a Champion Technology elnöke, számos Kína történetével és művészetével kapcsolatos kiállítás szponzora felajánlotta támogatását egy jóval nagyobb, a fényképgyűjtemény egészét bemutató kiállítás megszervezéséhez a hongkongi University Museum and Art Galleryben. A kiállítás az elmúlt hetekben nyílt meg – szép prospektusa itt található pdf formátumban –, s most dolgozunk angol, kínai, spanyol és magyar nyelvű internetes bemutatójának elkészítésén.
Stein Aurél neve – kínaiul 史坦因, Shĭtănyīn – mindeddig nem igazán jól csengett Kínában. A hivatalos kínai álláspont az ország kulturális értékeit elrabló nyugati imperialisták egyikét látja benne, nem pedig a dunhuangi barlangkönyvtár felfedezőjét, aki ezt a sok tízezer páratlan értékű dokumentumot megmentette attól a pusztulástól, amely a hamarosan bekövetkező polgárháború, majd a japán megszállás során a dunhuangi műemlékek maradékát sújtotta. Egy ilyen kiállítás akár még tíz éve is elképzelhetetlen lett volna Kínában. Lehetséges, hogy Hongkong, mint oly gyakran a kínai kultúrpolitikában, most is teszthelyként funkcionál, s ennek a szemléletnek a csöndes megváltozásáról tanúskodik.
Ezt ismeritek? Disszertáció Stein Aurélról
VálaszTörlés