„Drága édesanyámnak ajánlom emlékül ezt a fényképet, hogy legyen képe rólam, mert távol vagyok. Nézz meg rajta gyakran, és el ne felejts. Őrizd meg halálodig. Alexandre Ghoghoberidze. 1915. február 23.”
Mestiában, a szvaneti hegyek alatt ülünk a konyhában Jacopóval és Ekával, régi fényképek grúz feliratait böngésszük. Nem könnyű, száz év alatt a grúz nyelv sokat változott, a régi dialektális formák eltűntek, az udvariassági formulákat elfelejtették, az ábécét megreformálták, a kézírás is megváltozott.
„Emlékül ajánlom anyácskámnak és apámnak, és drága testvéreimnek. […] Tabidze. Ez a két fiú szívbéli jó barátom, Ivane és […] Mamaladze. 1904. február 29.”A képeket a nagy háborúba induló grúz fiúk hagyták szüleiknek és testvéreiknek, hogy emlékezzenek rájuk, ha majd elestek valahol Galíciában, a magyar Kárpátokban, vagy Przemyśl alatt. Szerzők mondanak rajtuk tiszteletteli köszönetet a szerkesztőnek, amiért megjelenhettek a kisváros művelődési egyletének folyóiratában. Katonatisztek, grúz népviseletbe öltözött polgárok, hölgyek, családapák álltak utoljára fotográfus elé, hogy száz év múlva hírt adhassanak majd az elmúlt Kutaisziról.
„Ekaterina Eristavi, a medjuriskhevi könyvtár alapítója, Kita Abashidze nővére. Shalva Eristavi, Medjuriskheviből. […, érthetetlen sor] Köszönettel Ekaterinának, amiért olyan készségesen publikálta műveimet az Iveria folyóiratban, gazdagítva ezáltal az olvasóterem olvasóit is.”A fényképeket kis régiségkereskedés üveges szekrényében találtam a kutaiszi bazár mögötti utcában, ahová régi ékszereket nézni tértünk be Etivel. Megengedik, hogy lefényképezzem őket. Több is olyan, mintha Jermakov fotózta volna őket, látszik, hogy sikerével iskolát csinált a századforduló grúziai fotográfusai között. Reménykedem, hátha tőle is találok képet, de megtudom, hogy az eredeti Jermakov-fotókat odahaza őrzi a bolt tulajdonosa. Ramaz Obuladze fiatal történész és neves gyűjtő. Már a második könyvét jelenteti meg régi grúz fotográfiákról, The Georgian Attire címmel, amelyben a múzeumban őrzött ruhákat hagyományos öltözéküket viselő hegylakók és népviseletbe öltözött hazafias városi polgárok háború előtti fotográfiáival illusztrálja. Hamarosan erről is írok.
Ez nagyon tetszik!
VálaszTörlésOlyan mintha régi családi fotók kerültek volna elő... talán azért, mert az összes helyszín és szereplő ismerős.
Ejh, ha ezt előre mondod, kértem volna, hogy hozz 2-3 ilyen képet nekem :) :)
VálaszTörlésAz első képen a markáns arcú fiatalember akár Majakovszkij is lehetne. Tényleg, nincs a városban valami emléke?
VálaszTörlésJó látni az orosz típusú dátumozást a hátlapon, rég láttam ilyet!
Tamás: de hiszen itt hoztam több mint harminchármat! :)
VálaszTörlésPera: De, állt szobra a kutaiszi gimnázium előtt, ahol tanult. Most bevitték a városi múzeumba, amelynek az udvara egyfajta kommunista szoborpark lett.
Ott is megy az árnyékbokszolás. Pedig hazájának tekintette:
VálaszTörlés"Только нога ступила в Кавказ, я вспомнил, что я — грузин."
Igen, igen, de van ezeknek szaguk meg tapintásuk is ... ;)
VálaszTörlésKeresem Grúzia témakörén belül a helyét az alábbi, felettébb érdekes aktualitásnak. Jobb hijján ide tűzöm:
VálaszTörléshttp://occrp.atlatszo.hu/2015/05/14/gruzia-ahol-egy-parlament-nem-eleg/
A parlamentarizmus egyébként is hercig kérdés az egész térségben. Itt is, ahol pl. a nyugati mintára előkészített alkotmány végleges verziójában a parlament kifejezés helyére nyilván stiláris okokból a kényes helyekre az "elnök" szó került.