A Koubba

Marokkó története fővárosok váltakozása. Az egyes dinasztiák az előzőt megdöntve mindig saját törzsi területükön hoznak létre új fővárost, látványosan megalázva legyőzött ellenfelük városát, kifosztva és lerombolva azt, s lebontva és elhurcolva királyi épületeik és mecseteik márvány borítását és dekorációját, hogy az új főváros királyi épületeit díszítsék velük.

Marrakest 1070-ben az északi Fez ellenében alapították a közeli Atlasz völgyeiből származó berber Almoravidák. A fanatikus iszlám prédikátorok által megszervezett dinasztia gyorsan hatalmába kerítette az Atlasztól délre fekvő kereskedelmi utakat, amelyeken az arany áramlott fel a ghanai birodalomból Marokkóba, majd ezzel a katonai és gazdasági háttérrel könnyűszerrel foglalták el Andalúziát is, ahol éppen ekkortájt ért véget a córdobai kalifák aranykora. Marrakes egy két kontinensre kiterjedő gazdag világbirodalom központja lett, s az első innen uralkodó almoravida kalifa, Ali ben Youssef (1106-1143) igyekezett a várost is méltóvá tenni ehhez a ranghoz. Az andalúziai keresztény anyától származó uralkodó, aki Ceutában művelt andalúz környezetben nevelkedett, Córdobát tekintette mintaképének. Az első marrakesi mecsetet a córdobai mintájára igyekezett felépíteni, onnan hozatva építészeket, sőt épületelemeket – oszlopfőket és márvány faragványokat – is az almoravidák által kifosztott és lerombolt córdobai kalifavárosból, Medinat al-Zahrából.

A Ben Youssef mecset ma is áll a bazártól északra. Ez azonban már nem az, amit Ali ben Youssef építtetett. Az almoravida mecsetet az egész várossal együtt a következő fanatikus berber dinasztia, az almohádok rombolták le Marrakes 1147-es bevétele után, majd a helyén újraépült és újra lerombolt mecsetet a Saadi dinasztia építette ismét újjá az 1550-70-es években, ezt pedig az Alawi dinasztia a 19. század elején.

Képeslap a mecsetről Marcelin Flandrin fotója alapján, 1930-as évek

Ahogy azonban minden pusztításnak vannak túlélői, akik pincékbe rejtőzve, raktárba zárkózva, magukat holtnak tetetve maradnak életben, úgy Marrakes első virágkorának is van három túlélője.

Az egyik az almoravid mimbar – szószék –, az iszlám művészet egyik főműve, amelyet Ali ben Youssef Córdobában rendelt meg 1137-ben, s amelyet az almohádok az általuk épített Kutubiyya mecsetbe vittek át, ezért Kutubiyya-mimbarként szokás emlegetni.

A mimbar részlete

A másik szintén córdobai import, egy növényi mintákkal és állatfigurákkal gazdagon faragott márvány víztartály, amelyet rituális mosdáshoz használtak. Felirata szerint II. Hisham omajjád kalifa udvarmestere, Abd el-Malik ben El Mansour készíttette 991 és 1008 között Córdobában, s Ali apja, Youssef ben Tashvin hozhatta át onnan a város kifosztása után. Ma a mecset melletti Ben Youssef madraszában azaz teológiai iskolában áll, amelyről hamarosan írok.

Az omajjád víztartály a Ben Youssef madrasza udvarán az 1930-as években

A harmadik pedig a Koubba. A „kupola” jelentésű szó hagyományosan síremléket jelöl. Ez a kis architektúra azonban nem síremléknek épült, hanem rituális mosdásra szolgáló pavilonnak – midaʿa-nak – a Ben Youssef mecset előtt. Alján mosdásra szolgáló medence volt, körötte pedig latrinák és az állatok itatására szolgáló medencék. Ilyenformán nemcsak vallási, de közszolgálati intézmény is volt a mecsettől délre terjeszkedő bazár számára. Valószínűleg ennek is köszönhette megmenekülését. A bazár ugyanis fokozatosan körbenőtte és eltakarta, s a rombolások folytán megemelkedett talajszint az egész alsó részét 7-8 méter magasan ellepte. Csak a 20. század első felében kezdték kiásni és megszabadítani a ráépült bódéktól. Az utóbbi évtizedekben állították helyre, és tavaly február óta látogatható.

Az 1930-31-es légifelvételen középtájt a Ben Youssef mecset, előtte a frissen kiásott Koubba

Az épület alsó része hosszabbik oldalán két-két patkóíves, rövidebbik oldalán egy-egy sokkaréjos kapuval nyílik a medencére. Utóbbiak bélletíveit szép geometrikus minta díszíti. Belső párkányán valamikor 1125-re datált kúfi felirat futott körbe, amely Allahot és az építő Ali ben Youssefet magasztalta.

A felső rész hosszabbik oldalán öt-öt, váltakozva sokkaréjos és patkóíves ablak nyílik, a keskenyebbik oldalon három-három sokkaréjos. A felső, pártázott párkány fölött magasodik fel a kupola, amelynek bonyolult téglaarchitektúrája, mint látni fogjuk, pusztán dekoratív, s egyáltalán nem tükrözi belülről látható, valódi felépítését.

Az ablakok a kupola alsó részét világítják meg. Ez a kupola a koubba legkülönlegesebb eleme. Az alsó rész párkányának harmadolópontjairól indított, egymást átmetsző sokkaréjos ívek tartják, ezek vezetik át a négyszöget nyolcszöggé, a méhkasszerű kupolává. Az ívek, a nyolcszög és a méhkas díszítetlen fehér felülete a szerkezetet hangsúlyozza, míg a közöttük lévő kitöltő felületeket színezett stukkó borítja, akantusz- és pálmalevelek, mind a nyolc csegelyen egy-egy hangsúlyos központi kagylóval. A szerkezet nyilvánvalóan a córdobai nagymecset mihrábjának, imafülkéjének továbbfejlesztése, de annyival különlegesebb annál, hogy tambur – a négyszöget körré átvezető köztes elem – nélkül oldja meg minden kupola alapvető problémáját, a kör négyszögesítését.

A córdobai nagymecset 960 körül épült mihrabjának kupolája és sokkaréjos bejáratai

A teljes architektúra nem jól fotózható. Az utca felől csak a felső része látszik, közelről viszont nehéz egy képbe befogni. Kiemelt nézőpontja a Les almoravides kávézó tetőterasza a mecsettől nyugatra, ahonnét jól látszik, hogyan helyezkedik el a bazár bejáratánál, a piactól körbeölelve, de attól egy kis térrel távolságot tartva és lesüllyesztve, mint egy egykori városnak nemcsak térben, de időben is más szinten álló tanúja.