Hajóút Athoszba

Az Athosz-hegyi szerzetesi köztársaság adminisztrációja a német bürokráciát egyesíti a görög spontaneitással és az egyházi nemtörődömséggel. A vízumot a húsz közül elsőként felkeresni kívánt kolostor adja ki a maga sajátos követelményrendszere alapján. Mi a Vatopedit választjuk. Ott még PCR-tesztet is megkövetelnek, mert az apát tavaly hónapokig covidban feküdt, a halál széléről rángatták vissza csodás módon. Közvetlenül indulás előtt szólnak, hogy mégse jöjjünk, mert újra felütötte a fejét a covid, a kolostort lezárták. De a vízumot azért kiadják? hiszen másik kolostorban már nincs időnk újra elölről kezdeni az intézését. Azt még igen.

Ouranoupoliban az indulás hajnalán derül ki, hogy a külföldi PCR-teszt nem érvényes, a hajón (a fallal elzárt hegyre nem vezet szárazföldi út) helyi gyorstesztet követelnek. Beállunk hát a sorba reggel hatkor az Athosz-hegy helyi irodája előtt, s ha már ott vagyunk, rákérdezünk a vízumra. Nem találják, a Vatopedi nem küldött semmit. Felhívnánk a kolostort, de ott ilyenkor mindenki a reggeli szertartáson van. A hajó közben elmegy. Kilenc körül hívnak a Vatopediből, hogy bocsánat, tényleg elfelejtették, de most azonnal küldik. Kisvártatva ismét sorba kell állnunk. Először a helyi rendőrség ablakánál, ahol lefényképezik és regisztrálják személyi igazolványunkat, aztán az athosziak ablakánál, ahol felveszik az adatainkat, és végül az utolsó ablaknál, ahol kiadják a kinyomtatott vízumot, harminc eurót kell fizetnünk érte. Ennyi pénzért a vízumunkra plusz szerzetesi név is kerül, mert a magyar személyin a névhez hasonló tipográfiával szerepel a nem megnevezése.

Indul még egy hajó tíz órakor is, csak más útvonalon. Mi a Szent Hegy északi oldalán lévő Ivironba szeretnénk eljutni, ahová a kora reggeli hajó közvetlenül ment volna, de ez a járat a déli parton halad végig Daphni kikötőig. Onnan kisbusszal, földúton kell felkanyarognunk a hegy ezer méteres gerincéig, majd leereszkedni az északi partra a kolostorhoz. Az útvonal előnye, hogy legalább kívülről látjuk a déli part néhány jelentős kolostorát, ahová egyébként nem terveztünk eljutni.

A kolostorok térképe az előző bejegyzésben említett Sydney Loch Athosz-könyvéből (1957, két évvel halála után felesége rendezte sajtó alá)

Lassan marad el mögöttünk az Adomány Tornya. A hajót potyázó sirályok raja kíséri. A kenyeret a bátrabb zarándokok feltartott kezéből csippentik ki finoman, az óvatosabb zarándokok feldobják nekik. Ritkán tévesztik el.

A zarándokokkal együtt egy kézműves sztarec is felszáll, maga készítette imafüzéreket és más kegytárgyakat árul az utasoknak. Amikor két óra hajózás után barátaimmal megéhezünk és elővesszük a tegnap vásárolt kenyeret, kecskesajtot és recinát, éppen felénk kanyarodik batyuba kötött áruját ajánlva. Ebéddel kínáljuk, nagyot nyel, de szigorúan kiböki: „Nincs még itt az étkezés ideje”, és odébbáll.

A meredek hegyoldalon zöld erdők és nagy felégetett felületeken sarjadó friss növényzet váltakozik. A pusztító tüzek kezdettől fogva mindmáig nagy szerepet játszanak a hegy és az egyes kolostorok történetében. Mindjárt az első kolostor, amelyet megpillantunk fent a hegyoldalban, Konstamonitou, háromszor égett le teljesen, és a rendház nagy része ma is tető nélkül áll. Az újjáépítést újra meg újra a szerb uralkodóház támogatta, s a szerzetesek nagy része is szerb, akárcsak a szomszédos Hilandarban, a szerbek Athosz-hegyi főkolostorában.

A kolostorhoz, akárcsak az összes többihez, a tengerparton arsenas, erődített kikötőépület is járul, amely a védelem első körét jelentette a nagy kalózjárások idején. Az alábbi képen mégsem a Konstamonitou arsenasát mutatom, hanem a szomszédos Zógrafosét, mert sokkal festőibb a maga erődtornyával és körbástyájával, működő templomával, és a közelében álló romos toronnyal. Meg mert a hajó is csak itt áll meg, a Konstamonitou pár száz méterre lévő kikötőjében már nem. Maga a bolgár szerzetesek lakta kolostor feljebb van a hegyoldalban, a parttól nem látható. A Zógrafos, azaz Festő nevet azért viseli, mert legendája szerint 919-ben Szent György önmagát festette meg egy üres ikontáblán, hogy jelezze, ő kíván a kolostor védőszentje lenni.

Kicsit arrébb egy tengerbe nyúló szikla tetején a Mindenszentek kellion áll, a szikla mellett pedig ennek arsenasa. A kellion, azaz cella olyan lakóház+kápolna-együttes amelyben néhány fiatal szerzetes él együtt egy gerontas, idősebb szerzetes vezetése alatt. Körülbelül 150 ilyen kellion van a hegyen, amelyek mind a húsz nagy kolostor valamelyike alá tartoznak.

A következő épület a Dochiariou, azaz Raktáros-kolostor és arsenasa. Nevét alapítójáról, Efthimiosról kapta, aki az első kolostor, a Nagy Lavra raktárosa volt, mielőtt 976-ban létrehozta volna ezt a kolostort. Bizánc eleste után a moldvai fejedelmek támogatták. Katholikonját, azaz nagytemplomát a szent arkangyaloknak szentelték; az ő modern szobruk látható az arsenas két oszlopán. A templom szent ikonja – mert az Athoszon szinte minden kolostortemplomnak van egy-egy nagy hírű szent ikonja – a 17. századi Panagia Gorgoepikoos, a Gyorsan meghallgató Szűz, amelynek egy másolatát a szerzetesek a budapesti orthodox kápolnának ajándékozták, görög NATO-repülő szállította házhoz.

Az ez után következő Xenofón-kolostort Sztefanosz admirális, a bizánci flotta parancsnoka alapította vagy építtette 1083 táján, amikor maga is a kolostorba lépett. Bizánc eleste után a kolostort a havasalföldi fejedelmek vették pártfogásukba. Szent ikonja, amely állítólag a maga akaratából jött ide, a híres konstantinápolyi Hodoegosz, azaz Útmutató Szűz-ikon másolata, amelynek eredetije 1453-ban elpusztult. A kolostor arsenasa kicsit délebbre van, ami miatt a kolostor előtt felszállni kívánó tájékozatlan zarándokoknak a hajó érkezésekor még egy jót kell futniuk.

Délebbre áll a Szent Panteleimon-kolostor, avagy ahogy a hegyen nevezik, a Roszikon, az oroszok kolostora. Az 1050-ben alapított kolostort 1169-ben kapták meg az orosz szerzetesek, s a 16. századtól, Oroszország felemelkedésétől kezdve az orosz vallási élet egyik központjának számított. Jelenlegi épületei a 18. századból származnak, s a pétervári orosz barokk stílusát idézik. Jelentősége ma is fontos az orosz orthodoxiában; nem véletlen, hogy Vlagyimir Putyin az orosz cezaropapizmus jegyében kétszer is meglátogatta.

És végül Dafni kikötője jön, amelyhez nem tartozik kolostor, csupán fölötte látszik a hegyoldalon Xeropotamou, a Száraz Folyó 10. századi kolostora. Viszont ez a kikötő szolgálja ki a Szent Hegy „fővárosát”, Karyest. Fél órás autóbusz-út vezet fel innen Karyesbe, földúton, mert a többször is lerakott aszfaltot víz mossa alá. Viszont az autóbuszra meghatározatlan időn át kell várni, mert a menetrend görög szokás szerint csupán tájékoztató jellegű. Odafönt újabb buszra kellene átszállnunk, de kis rábeszélésre ez a busz maga megy tovább lefelé az északi parton álló Iviron kolostorhoz, első szállásunkhoz. Amelyről a következő posztban írok majd.