Országcímer

Ínséges időkben hozzászokik az ember, hogy kőbaltával nyúzzon ürgét. Berlinből Prágába igyekezve magától értődően szállok le a vonatról Bad Schandaunál, hogy a helyi kisvasúttal menjek el a határszéli Schmilkáig, ott kompon átkeljek az Elbán, majd turistaösvényeken gyalogoljak át a cseh oldalra, ahol a határmenti Hřenskóban ismét buszra szállok az első kisvárosig, Děčínig, ahol felszállok a prágai gyorsra. De változnak az idők, s ma már fóliázott ürgefilé is kapható a boltban, mint régen. Bad Schandauban leszállva a szomszéd vágányon már ott áll egy kis cseh vicinális a fennhéjázó „Děčín, főpályaudvar” felirattal. Lesz ami lesz, felszállok rá, mintha normális világ volna. A hivatalos határátlépéshez még 48-órás Covid-teszt kéne, de a kupé tele van cseh vendégmunkásokkal, s egyik sem lobogtatja. A kalauznő körbejár, csehül adja a jegyeket. A szigorúan ellenőrzött vonat háborítatlanul átpöfög a túloldalra. Isten hozta a kelet-európai abszurdban.



Egy órám van még a prágai vonatig, kisétálok a városba. Děčín – Tetschen – a szudétanémetek 1946-os kitelepítéséig német üdülővároska volt a Cseh/Szász-Svájc alján, amire máig emlékeztetnek a mélán pusztuló szecessziós villák. Az Elba túlpartján, a kisváros szélén emelkedik a tetscheni vár, amelyet 12. századi alapítása óta reneszánsz, majd barokk stílusban is átépítettek. Kápolnája számára festette Caspar David Friedrich az 1808-as Tetscheni oltárképet (avagy Hegyi feszületet), amelyen először emeli a természetet a német romantika hitvallásának megfelelően a vallásos festészet rangjára. A magányos sziklán felmagasodó fenyők és feszület nagyon illenek az Elba-parti homokkő sziklán felmagasodó várhoz. És itt írta Chopin az Op. 34. No. 2. a-moll „Valse brillante”-ot, amelynek melankolikus hullámverése nagyon is egybecseng a vár alatt lüktető folyó és a túlsó partján felejtett egykori német kisváros hangulatával.



Chopin: Valse brillante Op. 34. No. 2. a-moll. Játssza Arthur Rubinstein

Caspar David Friedrich: Tetscheni oltárkép avagy Hegyi feszület, 1808. Drezda, Galerie Neue Meister

A kép vázlata (1805-6), amelynek alapján Theresia von Thun-Hohenstein bárónő megrendelte az oltárképet

Caspar David Friedrich: Reggel az Óriás-hegységben, 1810-11. Berlin, Schloss Charlottenburg

Az innenső parton szecessziós étterem áll a várral szemben. Magányos várra emlékeztet ez is, s valamikor a város első háza kellett legyen a német földről érkező utas számára. Úgyhogy valószínűleg ez volt az egykori vámház. Erre utal az étterem neve – U Přístavu, A kikötőhöz, miközben kikötő itt már régen nincs –, de még inkább az épület sarkán gondosan megőrzött osztrák császári címer.




A császár képét a rebellis Prágában leszarhatták a legyek, a Habsburg-hatalomhoz kötődő Mária-oszlopot ledönthették a forradalmi vandálok, de itt, a német Szudétavidéken, amely nem volt annyira lelkes a Monarchia széthullásától, megőrizték az egykori egység jelképét. És most, hogy a Monarchia iránti nosztalgia már ismét felértékeli az efféle relikviákat, szépen restaurálták is. Úgyhogy amint sok száz éven át, most megint ez fogadja a Németországból az egykori Monarchia területére érkezőt. Isten hozott idehaza.

Sörgyár a Skadarliján

A Skadarlija, Belgrád bohém utcája az óvárosból ereszkedik alá a külvárosba. Alsó végét a piacnál oszmán stílusú kút jelöli, a szarajevói piacon álló Sebilj kópiája, felső végét pedig emlékoszlop, amelynek hosszú szövege felsorolja, hogy az elmúlt száz évben milyen jeles kafanák – kávéházak, zenés kocsmák – üzemeltek az utcában, s ezeket a kafanákat milyen nagy költők, festők, zenészek és merengő bölcsészek tették híressé Belgrád- és országszerte.


Néhány közeli kocsmát más elemek tettek híressé. A Skadarlija felső részének közelében állt az 1860-ban alapított Kod Albanije kafana, ahol Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökös szarajevói gyilkosai terveiket szövögették. Ha már szarajevói munkásságuknak külön képes posztot szenteltünk, álljon itt egy kép annak belgrádi hídfőjéről is. Ennek helyén ma az 1939-ben épült Palata Albanija áll.


A 19. század elején, a belgrádi vár sáncainak felszámolása után először cigányok települtek le itt, az egykori sáncok között lefelé futó Bibijin patak mentén, amely a Skadarlija nyomvonalát is kijelölte. A cigánynegyed, akárcsak a granadai Albaicín, a berlini Rixdorf, vagy a budai Tabán, hamarosan bohém lakónegyeddé, majd a városi szabályozás vasmarkán kívül eső városszéli mulatónegyeddé alakult. Fejlődését nagyban elősegítette a cseh Bajloni cég által az utca alsó részén 1892-ben felépített Bajloni sörgyár, amely folyamatosan friss Aleksandar sörrel látta el a kafanákat.


A sörgyárat 1945-ben beolvasztották a nagy állami BiH sörgyárba, amely a 2000-es évek elején csődbe ment. A gyár hatalmas tömbjét az utóbbi években alakították át új célra. A Skadarlija utca frontján nyílt meg a „Bohemian” szálloda, amely a gyári homlokzat megtartásával és festett retró architektúrájával, s a belső terekben és a szobákban az ipari elemek alkalmazásával igyekszik vállalni a negyed vizuális örökségét. A gyár tömbjén, folyosóin, belső udvarain, raktárain belül pedig látszólag spontán módon alakult ki egy olyan kis bárokból álló labirintus, amely az utóbbi évtizedek jellegzetes romkocsma-fílingjével bővíti az utca oldschool mulatóválasztékát.

A covid kényszerű pihenőjét a Skadarlija negyed a felújításra használja ki. Az utcákon újra rakják az állítólag százéves macskakövet, a romkocsmák újragondolják berendezésüket. A máskor élettől nyüzsgő, most kihalt komplexum bejárása kísérteties urbex-élmény. Mintha egy rég kihalt, ismeretlen anatómiájú gigantikus állat bordái között barangolnánk. Berlin mit nem adna egy ilyen pompásan lerobbant és jól megfontolt spontaneitással felépített díszletért.



Slonovski Bal: Papazička Rečenica A Slonovski Bal: Džumbus (2006) c. lemezről