Az elmúlt években sokszor bejártuk már Grúziát. Voltunk ezeréves hegyi falvakban és kolostorokban, a Kaukázus legmagasabb hágóin és legmélyebb folyóvölgyeiben. Mindezidáig azonban főleg az autóbusz és a terepjáró biztonságából csodáltuk a világ egyik legszebb országának lélegzetelállító tájait.
Idén viszont, a tavalyi teszt után, amikor egy napos lovastúrát tettünk az úttalan utak végén, a csecsen határon fekvő Tushetiben, egész hetes kalandtúrára hívjuk legbátrabb olvasóinkat. Július 2-től 10-ig Grúzia legszebb és legvadregényesebb vidéke, Szvaneti két völgyét járjuk be: Felső-Szvanetit lóháton, Alsó-Szvanetit pedig a Rioni folyón raftinggal.
A Szvaneti-hegység északi oldalán az orosz határig emelkedő Felső-Szvaneti völgyét már sokszor jártuk végig busszal Kutaiszitól Mestiáig, hogy onnan terepjáróval menjünk fel Európa tetejére, Ushguli ezeréves lakótornyaihoz. Közben sokszor emlegettük, milyen jó lenne gyalog vagy lóháton felhatolni a hegység zöld mellékvölgyeibe, kis falvaiba, a fennsíkokra, ahonnét az egész tájat belátni, el a Kaukázus gerincéig és az Elbrusz csúcsáig. Most ez az álmunk válik valóra. Mestiától húsz kilométeres úton lovaglunk fel a helyi lovastanya szervezésében a szvanok szent hegye, az Ushba fennsíkjára, ahol tábortűz mellett vacsorázunk és alszunk, majd másnap reggel visszatérünk az Inguri folyó völgyébe. Utána busszal megyünk át Alsó-Szvanetibe, Grúzia második legnagyobb folyója, a Rioni völgyébe, ahol Ambrolauri városka mellől ereszkedünk le raftinggal Kutaiszi fölé.
A túrát kifejezetten kezdők számára méreteztük. Tavaly Tushetiben ennél meredekebb úton harminc kilométert tettünk meg egy nap alatt úgy, hogy mindenki először ült lovon, s nagy élmény volt. Ráadásul most mind a lovaglást, mind a raftingot oktatás előzi meg: utóbbit a helyszínen, előbbit pedig egy előző hétvégén egy badacsonyi lovastanyán.
Kalandtúránk térképvázlata. A kék útvonal a kutaiszi repülőtérről Felső-Szvanetibe vezető hajnali buszutat jelöli. Mestiából a szaggatott feketével jelölt terepjáró-úton megyünk Ushguliba, majd a piros lovasúton az Ushbára. Alsó-Szvanetiben pedig a Rioni folyónak az Ambrolauri és Mekvena között pirossal jelölt 30 km-es szakaszán (S-F) raftingolunk. Teljes térképért kattints.
A program dióhéjban:
• Indulás 2-án éjfél előtt öt perccel Pestről, érkezés 3-án hajnalban Kutaiszibe. Itt már vár ránk a bérelt busz, és a hajnal sötétjében visz fel minket a Kaukázus legmagasabb vonulataihoz, az orosz határhoz, Mestia városkájába. Útközben, virradat után, már a hegyek között, az Inguri-víztározó, a világ második legmélyebb víztározója mellett, kis helyi fogadóban reggelizünk. Kora délután Mestiába felérve azonnal terepjárókkal megyünk tovább, busz számára járhatatlan hegyi utakon, szakadékos völgyek fölött, Ushguliba, Európa tetejére, az ezeréves lakótornyok földjére, mert ennek semmilyen szvaneti, sőt semmilyen grúziai programból sem szabad hiányoznia. Ott fent éjszakázunk vendégházban, majd másnap, 4-én reggeltől nagy gyalogtúrát teszünk a falu négy része között, és fel a hegyekbe, az orosz határ közelébe. Délután jön értünk a terepjáró, amellyel visszatérünk Mestiába.
• 5-6-án kétnapos lovastúra fel az Ushbára, a szvanetiek szent hegyére. Helyi lovastanya szelíd, bejáratott lovaival és lovaskísérőivel megyünk, figyelnek ránk, de az előzetes badacsonyi betanító hétvége után már nyeregben érezhetjük magunkat, mert ezt a túrát kifejezetten kezdőknek szokták csinálni. Fent tábortűznél vacsorázunk, sátorban alszunk, amelyet már előre felvernek nekünk, majd másnap visszaereszkedünk Mestiába.
• 7-én busszal átmegyünk Kutaiszin keresztül Ambrolauriba, Alsó-Szvanetibe (hivatalosan Racha-Lechumi tartomány), s 8-án egész napos raftinggal ereszkedünk le a Rioni folyón, Grúzia második legnagyobb folyóján. Reggel betanítással kezdjük, majd 30 kilométert evezünk lefelé két részletben. Délben megállunk ebédelni, majd folytatjuk az evezést. Délután öt óra tájban érünk az alsó táborba, ahol bőséges estebéddel várnak minket. Este Kutaisziben alszunk.
• 9-én két lehetőségünk van: az egyik, hogy kirándulunk a gyönyörű Martvili-kanyonhoz (már nem raftinggal, csak oda busszal, s ott gyalogtúrát teszünk). A másik, hogy ha kiment minden erőnk, akkor Kutaisziben pihenjük ki a fáradalmakat, várost nézünk (van mit), bejárjuk a hatalmas piacot, kitekintünk a város melletti Gelati-kolostorba (világörökség). Este különleges búcsúvacsora, másnap, 10-én hajnalban indulás repülővel Kutaisziből Budapestre.
Különleges felszerelést nem kell hozni; amire szükségünk lesz, azt mind megkapjuk helyben. Különleges előképzettségre vagy tapasztalatra sincs szükség. A részvételi díj fejenként 700 euro, amely gyakorlatilag mindent magában foglal: a szállásokat (kétágyas szoba felét; egyágyas felár 100 euro) reggelivel és vacsorával, a bérelt buszokat és terepjárókat, a sátrak, a lovak és kísérők, a rafting és rafting-tanítás költségét, és persze a vezetést. Jelentkezési határidő: február 11. vasárnap estig, a szokásos wang@studiolum.com címen.
„Elég bátor vállalkozásnak tűnik ez az út”, írta valaki kissé megszeppenten. És hát pont ez a lényege, hogy meg merjük tapasztalni, hogy képesek vagyunk rá. Amikor Grúzia másik tetején, Tushetiben harminc kilométer elképesztő meredek hegyi ösvényen való lovaglás után – mindenki kezdő volt – visszaértünk a szállásra, mindenkinek fájtak az izmai, de mindenki boldog volt, hogy megélhette ezt, és mindenki azt mondta, már másnap újra visszaülne rá. Más útjainkon más élményeket élünk meg, a városokban rejlő történelem vagy a természet ismeretlen szépségének élményét. Itt azt az élményt, hogy olyanra is képesek vagyunk, amit nem gondoltunk volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A Blogger néha megeszi az üzeneteket. Küldés előtt biztosabb kimásolni a hozzászólást, hogy ilyen esetben még egyszer el lehessen küldeni.