Sorosék Luppán

Társblogunk, a Dunai Szigetek ma nyolc éves. A születésnapot a blog szerzője, Szávoszt-Vass Dániel kifejezetten a Wang folyó számára írott bejegyzésével ünnepeljük.

Örökös kérdés, hogy egy boldog ismeretlenségben létező közösség számára mennyire jó, ha ország-világ megismeri és turisták hada csődül oda a beszámolók jóvoltából. Ilyen elzárt közösségekért nem kell Pápua-Új Guineáig menni, Magyarországon is találni hasonlót. Sőt, Budapesttől alig 7 kilométerre is.

A két világháború között felparcellázott budakalászi Luppa-szigeten egy egészen egyedülálló építészeti környezet és mikro-társadalom jött létre. A pasaréti Napraforgó utcai kísérleti lakótelep felavatása után alig egy évvel, 1932-ben itt, a Szentendrei-Duna kellős közepén álló egy utcás szigeten jött létre Magyarország másik Bauhaus rezervátuma. Katonatisztek, gyártulajdonosok, ügyvédek, építészek, művészek vettek itt telket és töltötték nyaraikat a lábon álló nyaralóikban. Itt vásárolt nyaralót felesége nevére Soros (Schwartz) Tivadar ügyvéd, Soros György édesapja is.

Egészen a parcellázásig a Lupasziget (településrész), vagy Luppa-sziget (földrajzi név) egy marhalegelő volt néhány magányos fával és egy pásztorkunyhóval. Talán ezért is nevezték korábban Mészáros-szigetnek. Közigazgatásilag Budakalászhoz tartozik, de attól szinte teljesen elszigeteli a Duna. Csak a vízen át lehet megközelíteni, a legnagyobb árvizek teljesen elborítják, így nem véletlen, hogy a nyaralók szellős földszintjét elsősorban tárolásra használják a lakók. Árvizek idején arányaiban valószínűleg a luppa-szigetiek látogatják legtöbben a vízállásjelentés honlapjait.


A Luppa-sziget nyaranta megtelik élettel, körülötte forr a Duna a motorcsónakoktól, kielboatoktól és egyéb kézi hajtású vízi eszközöktől. A parton kerékpáros-felhőket sodor a szél északnak, Szentendre és a Dunakanyar felé. Mindeközben a hatalmas platánok árnyékában megbúvó Luppa-szigetet barkácsolás zaja veri fel, a tulajdonosok kijavítják a tavaszi árvíz nyomait, eltakarítják az uszadékot, hogy nyárra készen álljon minden a családtagok és vendégeik fogadására. Viszonylag kevés ismeretlent vet itt partra a Duna. Kenusok állnak meg egy sörre vagy ebédre, de legtöbbször ők sem maradnak itt éjszakára sátorozni. Érzik ők is, hogy ez itt még mindig egy zárt közösség.


A sziget benépesedéséről Ablonczy Balázs tanulmányában olvashatunk:

„A 11 holdas szigeten a Helvetia eredeti tervei szerint 160 telket parcelláztak, 75 és 223 négyszögöl közti nagyságban. Kezdetben nem minden földdarab kelt el, s csak töredékükre épült ház. (Voltak olyan vásárlók, akik több, egymás mellett álló telket vettek meg). Az átlagos telekméret 80–110 négyszögöl között változott, amelyért 1200 és 1800 pengő közötti összeget fizettek a vásárlók – ha anyagi helyzetük úgy kívánta, részletre is törleszthettek. [...]

A szigeten 1941-ig 33 ház épült; számuk 1947-ig mindössze kettővel emelkedett, azonban ezek közül öt ekkor még romokban állt, nem is annyira a háborús rombolások, hanem az 1944–45 fordulóján beköszöntő, minden elképzelést felülmúlóan pusztító jegesár miatt. 1934-től álltak az első víkendházak, és az év végén a Fészek Klubban megalakulta Budakalász-Lupaszigeti Fürdőegyesület.”

Az 1941-ig felépült 33 épület között volt a Farkas Endre és György által tervezett Soros-féle nyaraló. Soros Tivadar budapesti ügyvéd eredetileg Nyírbaktán született egy tízgyermekes családban, később New Yorkban hunyt el. Híres eszperantista volt, a nyelvet orosz hadifogságban tanulta meg az első világháború idején. Emlékiratait is ezen a nyelven jelentette meg eredetileg, melyben sok utalás van a Luppán töltött nyarakra. Eredetileg a felesége nevére vette a luppa-szigeti telket, akkoriban több más nyaraló-tulajdonos is így tett. A Bauhaus stílusú Soros-nyaraló 1935-ben készült el. Tervezőjével, Farkas Györggyel Soros még Berlinben ismerkedett meg. Farkas később Sorosné Erzsébet húgát, Klárát vette feleségül. Soros Tivadar javaslatára a szigeten két teniszpálya létesült. A nyaraló egészen 1944-ig volt a család birtokában, amikor a családfő adta egy Hászka nevű legitimistának, akinek a budai villájában bújt meg a megszállás és az ostrom idején a szintén luppa-szigeti Kozma Lajos építésszel együtt.


Az 1930-ban született fiatal Soros György is gyakran töltötte a nyári szünidőt a Luppán. Nem csak nyaralni járt oda, hanem „dolgozni” is. Újságot szerkesztett, melynek ő volt a szerzője, szerkesztője, riportere és kézbesítője. Az időszakos kiadvány neve Lupai Újság volt. Árvíz idején pedig kajakba ült és a frissen ültetett platánsor között szlalomozott, ahogy azt az alábbi felvételek bizonyítják.

„– Gyuri! – mondom szigorúan – Mit jelentsen ez! Mit akarsz itt ezzel a sok pénzzel?
Felvillan a két angyalian hamiskás kék szem.
– A finneknek hoztam! Ott most szabadságharc van. Apuka mondta.
Zord keresztkérdések alá fogom ezt a Gyurit. Szolgálatkészen, türelmesen állja a felnőttek faggatását. A pénz az övé. Nem, nem Apukától kapta, Anyukától sem. Az övé. Ő kereste. Hogyan? Hát még a nyáron. Mert ő nyáron lapszerkesztő, kiadó és rikkancs egy személyben. A Lupa-szigeten szoktak nyaralni. És ilyenkor ő lapot alkot, a »Lupai Újságot«. Egyetlen újságírója, szerkesztője, riportere, kihordója a lapnak egész nyáron. Hogy kamarai tag-e? Nem, azt nem, de a lapot főleg felnőtték veszik, mert hát a gyerekeknek nincs pénzük. Ő azonban így tud pénzt keresni, és mostanáig őrizte a gipszkörte-perselyben a Karácsonyra félretett két bankót.
Látszik is a sokszorosan összegyűrt pénzen, rátapadt a gipszpor. A perselyt most összetörték és a pénzt elhozta. A finneknek.
Soros Gyuri, negyedikes elemista, akinek öt kettese volt a legutóbbi bizonyítványában, az almaképű mosolygós kis vendég, a »Lupai Újság« mindenes-főszerkesztője, az aranyszívű kis magyar megnyugszik, amikor átvesszük ajándékát. Aztán összecsappantja a tolltartót, bokázik egyet, »kezicsókolom«, felnyúl a kilincshez és hazamegy.”

„Soros Gyurka adakozik.” 8 Órai Újság, 1939. december 23. Idézi Nové Béla

A fiatal Gyuri édesanyja sem tétlenkedett, ő cukrászdát nyitott a nyaralójuk földszintjén, ugyanis korábban a Gerbeaud-nál tanult cukrászatot. Nyilván nem a helyi keresletre alapozta üzletét, 33 nyaraló család nem tudta volna azt fenntartani. A nyáron megelevenedő evezős-világ azonban nagyobb haszonnal kecsegtetett. A cukrászda nyaranta a társadalmi egyenlőségek érdekes kis szigete volt, ahol a nagypolgárság szolgálta ki a Luppán kikötő különféle társadalmi osztályhoz tartozó evezősöket. A többi nyaralótuladjdonos már nem volt ilyen érzékeny az egyenlőségre, azt kérték, hogy az ipar miatt fizessenek többet a közösbe.

A világháború és az 1945. évi jeges árvíz, majd az ezt követő rekvirálások súlyos sérüléseket okoztak úgy az épületekben, mint a szigeten nyaranta összejövő mikro-társadalomban. Az államosított, majd visszaadott üdülők, a kihalt nagypolgárság és a nyakában felhúzott M0-s híd-monstrum ellenére a Luppa-sziget a mai napig egy kedves és különleges reliktuma a Dunának.


Irodalom:

• Soros Tivadar: Álarcban. Nácivilág Magyarországon. Budapest, 2000
• Ablonczy Balázs: Rejtelmes sziget. A Luppa-szigeti nyaralótelep első másfél évtizede, 1934–1950
• http://www.6b.hu/Luppa-sziget
• „A Soros” - mint személy és intézmény
• https://dunaiszigetek.blogspot.hu/2012/09/egy-idos-ur-dunan-iden-80-eves-luppa.html
• http://kollarbence.blogspot.hu/2010/11/mome-511-lupasziget.html
• http://docplayer.hu/4661916-Kulturalis-oroksegek-megorzesenek-tamogatasa-palyazat-project-luppa-sziget-epiteszeti-es-kulturalis-oroksegenek-feltarasa.html
• http://www.mediaklikk.hu/radio-lejatszo-kossuth/?date=2017-06-14_11:07:00&ch=mr1